2013. május 18., szombat

Amikor az ember Holdra száll

Vagy mi?
Csak az erdőben voltunk. Elindultam a gyerekekkel, mondván szedek galagonyavirágot (elvirágzott már), és kakukkfüvet (a környékén sem voltunk). Ehelyett sétáltunk a gesztenyesoron, ki a tisztásra, ami valahogy teljesen új külsőt öltött.
Volt a tisztás, körben sok fa, nagy aljnövényzet.
Most pedig rengeteg fát kivágtak, több ezer négyzetméternyi terület lett puszta, tisztás.
Az eredeti tisztás:
A pirossal jelölt terület lett kiirtva, ami közepesen meredek domboldal.
Mi persze felmentünk, pedig csupa favágás nyom. Azaz tele van gallyal, ami nehezíti a sétát. De Lívia is végigjárta. Mivel az addigra felért többiek hívtak, és megjegyezték milyen kicsik vagyunk, felmentünk mi is, lenézni. Lassan felkaptattunk a dombra, addig a többiek leszaladtak, most ők voltak kicsik. Az utolsó pár méteren Lívit cipeltem.
Szili kérdezte:
- Mikor visszük el innen a fát?
- Mi? Semmikor.
- De miért? Olyan nagy érték!
- Tudom, de az erdészeté, mi megvesszük. Ha elvinnénk, az lopás lenne.
- Akkor miért hagyják itt?
- Mert majd később szedik össze.
Közben Kira a kivágott, gúlákba rakott farakás mellé állt, hogy lássam mekkora. Olyan 4 emelet magas, 100 méter hosszú rakás volt. Majd észrevettem, felette köröz két vadászsólyom. Ez a szép többek közt az erdei sétákban, hogy kicsit közelebbről láthatóak az ilyen lények, mint a sólymok. Persze nem panaszkodhatunk, mert a hátsó kertből is egész jól látható a röptük.

Menet közben olyan is volt, hogy a fejéig érő csalánt kezdte Szili csápolni.
- Szili! Ne bántsd, a csalán gyógyít. Kerüld ki.
- Mit gyógyít?
- Például az arcodról meggyógyította az ekcémát, ami viszketett.
- Ja, tényleg.

Majd hazafelé, a tisztásról vezető úton sárfürdőztek a gyerekek.
Kevin véletlen esett bele, erre levette a cipőt és direkt gázolt benne. Persze a kicsik sem maradhattak ki, pedig Lívit próbáltam a másik út felé terelni. De rávette Kirát, fogja a kezét a sárpocsolyában. Volt aki cipőben, volt aki anélkül, volt aki feltűrt gatyában, volt aki csak úgy lazán, de mind saraztunk. Mert a végén engem is rábeszélt Kira ("ha nem mész, belelöklek, én is mindent megteszek neked").
Itthon, a cuppogós hazasétálás után a kerti csapnál börtönfürdő volt, csaptelep nélküli, erős vízsugárnál lettek a cipők lemosva, majd Szabolcs és Szili odaállt a víz útjába, mosakodtak ők is.
Azóta persze kádfürdőt is vettek, most esznek, Lívi pedig kb. egy perc alatt aludt el hajszárítás után.

Ez volt a mai nagy kaland, hétvégi utazás helyett (elmaradt a tervezett barát-látogatásunk) sárfürdő. Holnapra is tervezzük, ha megyünk akkor most nem hagyom itthon a telefont, mert fotó nélkül az írás nem olyan látványos.
Jó kaland volt, megjegyzem: az ilyen spontán kialakuló dolgokat nagyon szeretem.

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...