2013. május 29., szerda

Csend

Volt valami, ami miatt kitértem a pályámról, a haladásom kissé leállt. De kezdek magamra találni, persze szokás szerint segít az, hogy kimegyek. Ki a házból, ki az udvarból, ki a megszokott napirendből, séta, semmi komoly gondolat, csak érzékelés és belső csend.

Minden nap kapok valami újat. Nagyon jó sétálni, minden reggel körbejárom a kastélyt, és csak csodálkozom. Az idei időjárás eddig nagyon kedvez a növényzetnek, napi szinten nő az erdőben minden, lassan nem lehet eljutni a gesztenyesoron a tisztásig machete nélkül.

Szeretem látni, ahogy az élet mindenen áttör, legyen az a falból növő vérehulló fecskefű,

vagy a kiirtott aljnövényzet helyén növő új nemzedék a kastélykertben.

Bárki bármit mond, ez a hely felér egy dél-amerikai őserdővel, ha megvan a módszered, ezt is lehet energianyerésre használni. (James Redfield, Mennyei prófécia)
Én ma leültem egy fatönkre, és egyrészt élveztem a csendet, másrészt élveztem a most-ot, a pillanatot. Ezt mindenhol meg lehet találni, rajtunk múlik. Bár kijavítom magam, otthon nehéz. Ahogy belépek az ajtón, látom a feladatokat, szinte rám ugrik minden munka.
Itt csak a riasztót utánzó szajkó, a sok csicsergő rigó, és a többi madár szólt bele a csendembe, de nem zavaróan. Jó volt.
Itt már a hazaút, a napkapum, a házhoz vezető ösvényke.


Mostani kedvenc:



Az ilyen bejegyzések a legféltettebb gyerekeim. Nehéz kiengedni őket.




1 megjegyzés :

  1. Gyönyörűek a képek!

    Küldtem neked egy kérdést-díjat, a blogomon megtalálod :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...