2013. június 7., péntek

Álom?

Azt hihetnénk, mindent azért dob a sors, mert a miénk.
De nem.
Van ami csak próbatétel, fejlődtünk-e, sikeresen megtanultunk-e egy-egy leckét.
Ha nem, akkor megint megvan ugyanaz az ismétlő feladat, lehet újra tanulni, majd később vizsgázni.
Szóval nem bedőlni annak, hogy ezt-azt megint elénk vágott az élet, egyáltalán nem biztos hogy azért van, mert velünk mindig csak ez történhet.
Egyszer kell nemet mondva eltávolodni onnan, és akkor meg is vagyunk azzal a leckével.
Nem könnyű, az biztos.
Mert az ismert helyzet bizonyossága lelki melegséggel tölthet el, otthon érezzük magunk benne.
Ha valaki erővel rángatnak ki az ismert közegéből, ha nem ő döntött úgy hogy változtat, akár magán, akár az életén, akkor valószínűleg az első adandó alkalommal vissza fog oda térni, ahonnan elindult.
Életünk lépcsőin haladva egy dolog lehet bizonyos, nem ismerjük a következő fokot, fogalmunk nem lehet arról, mi is történik, ha nem adunk esélyt a biztos és ismert rossz élethelyzeteknek, hanem az ismeretlen utakon haladva fejlődünk.
De ez mindig saját döntés kell hogy legyen.
Mindenki a saját álmát álmodja, hogy is nyúlhatnánk bele másokéba?

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...