2013. június 10., hétfő

Kedves

A kamaszlányok kedvességéről szerintem nem könyveket, hanem könyvtárakat lehetne megtölteni.

Szereztem egy új ágytakarót, kötött imitáció, a széle rojtos. Összehajtva viszem Kira felé:
- Jé, szereztél egy új poncsót??
A poncsó nála cikizős, szerinte nevetséges. Bár télen jól melegít :)

Próbálok írni, de fáradt is vagyok, Szilike nagyjából légvétel nélkül csacsog a legó építményekről, játszik velük, oda kell néznem, nevetni kell a vicces szerepjátékon, az ég dörög, be kéne csukni az ablakokat, szóval nem jönnek a szavak. Elvonják a figyelmem.
Lívia szép csendben valamit vagdos az ágyon. Ja, az új ágytakarómon aprítja centis kockákra Szabolcs negyedéves értesítő lapját, ami valahogy kicsúszott az üzenőből.
Pár éve még Szabolcs színesítette Kira ellenőrzőjét.

Szabolcs a wc-n ülve hallgatja a kedvenc, kívülről fújt hülyeségeit.
Így ül fél órákat az árnyékszéken, lehetetlenné téve a nemzetközi reptérhez vagy rendező pályaudvarhoz hasonlító forgalmat.

Tegnap beraktam a gépbe egy réges-régi cd lemezt, amire az általam gyártott videókat írtam ki. A gép nem szerette túlságosan, leállt és el sem indult újra. Már hívtam a szerelőt, mikor is Katival egyeztetve gondoltam kiporszívózom a gép belsejét, hátha a hűtő ventilátor pihenget. Ezek utána gép elindult, de nem jött be a windows. Közben visszahívott a szerelő, mondta hogy ez winchester hiba lesz, majd vigyem el hozzá, megnézi. Akkor megint szétszedtem, visszadugtam a winchester leesett kábelét (porszívó), és most működik. Szóval bármilyen régi lemezt nem bír ám az a gép sem, ami anno készítette. Érdekes, de ez van.

Ehhez is úgy értek, mint a szappankémiához. Úgy nagyjából, valamennyire. Tudom hogy mi semlegesíti a lúgot, tudom hogy nem szabad beleszagolni, tudom hogy a kecsketejben oldott lúg veszélyesen büdös, olyan mint a dauervíz volt anno. Rettenetes. De ettől még nem vagyok kémikus.

A lényeg, hogy nagyon jól megy az asszociáció.
Lúgos kecsketej: dauervíz.
Napraforgómag a pogácsában: kullancsok.
Fekete szezámmag: bolhák, légyszar.

Szoktam csírákat tenni a pogácsába. Anyám kedvesen, szelíden:
- Henike, nem tudom mit csináltál a pogácsával, de tele van cérnadarabokkal.
- Azok csírák anyám, nem kell szedegetni, meg kell enni.
Azóta megy neki, nem szedeget.

Csak lett ebből egy bejegyzés, pedig fél órát is vártam mire elindult a kezem.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...