2013. június 30., vasárnap

Tüske

Jó tanács: ha a kaktusz le akar esni, hadd essen. Ne nyúljon utána senki, mert a következő fél-egy órát tüskeszedegetéssel lehet tölteni.
Kis, apró tüskék, amik szépen bementek a bőr alá, nem állt ki, hogy egyszerűbb legyen.
Majd mikor kint az udvaron a gyülekező viharfelhők alatt szedegettem (még mindig több a fény, mint nem-napsütésben bent a házban) olyan voltam a gyerekeknek, mint felhívás keringőre. De Borisz kutyának is.
A gyerekek azt gondolták, engem kell szórakoztatni, és buliból bökdösöm magam gombostűvel. A kutya pedig sírt, mint mindig ha kimegyek hosszabb időre.

A kutyát elengedtük, lefoglalta magát a másoktól való kajalopkodással.
A gyerekek először körbeálltak, majd mikor kedvesen elmagyaráztam mi a bajom, akkor kezdték a szórakoztatást.
- Anya, nézd hogy ugrálok!
- Anya, motorverseny!
- Nézz ide!
Közben csepereg az eső, de nem nagyon. A flhők el is mentek ám, végül itt nem esett semmi. Sikerült kiszedegetnem, de a kaktusz innen kezdve tényleg azt csinál amit akar. Főleg hogy nem az enyém, hanem Kevin kunyizta valahonnan.

3 megjegyzés :

  1. Hű, ez az első mondat nagyon! És tényleg, olyanok vagyunk, hogy ösztönösen is utánakapunk.

    VálaszTörlés
  2. Mindig mondom, hogy a kaktusz az veszélyes üzem.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...