2013. július 21., vasárnap

Avatar forever, nature forever

Nem nagyon követem én a mozi újdonságait, de van, ami kihagyhatatlan.
Ilyen az Avatar.

Elsőre hihettem, hogy valami szörnyen elvont sci-fi szerű förmedvény, amibe jó sok pénzt raktak, és ettől máris mindenkit megfog, de semmi nincs benne igazából.
Holott de.

A VILÁG van benne.
A kapcsolatunk a természettel, amilyennek lennie kellene, amilyen valaha lehetett, egy másik világban. Az élőlények egymással való kapcsolata, az energiák ismerete és használata.

Azt hagyjuk, hogy néhány könyvben már olvastam arról, valaha óriások éltek ezen a bolygón, kékes színű lények. Gondolom más mást olvasott, van aki többet tud, van akinek ez semmi, csak pár betű.

Egymást LÁTNI.
Azt aki bent van. Hívjuk léleknek, szellemnek, szikrának, benső valónak, teljesen mindegy. VAN.

Van, aki egy jó filmet lát, ahol a jó győz a gonosz katonaság felett, a szerelmesek egymási lesznek, van aki meglátja: ez bizony valóság.

Az ember elvesz dolgokat a természettől és más emberektől is, mert úgy véli: neki lehet. Anyagi haszon, élethez szükséges dolgok bősége, stb.
Majd sír, mikor mindezt a természet visszaveszi, és földrengésekkel, tornádókkal, cunamikkal szerzi vissza azt, ami az övé. Mert ez egy harc, ahol is az ember hosszú távon nem nyerhet. Szépen szólva a fagyi mindig visszanyal.

Mert tanítson bárki bármit, az egyik legnagyobb Isten az maga a természet, ahol a teremtés minden mozzanata szépen megfigyelhető. Ha te adsz neki, ő is adakozó veled. Ha kérsz tőle, és kérésed nem önös, megkapod. Más kérdés, hogy van amire soká kell várni, és mire eljön a kérést is elfeledted, vagy már idejétmúlt, de megvan mindig. Mikor megérsz kérésed manifesztálódására, akkor meg fogod kapni azt.

Azt hiszem LÁTNI valakit nagy dolog. Meglátni azt, aki a házban él, aki a szép ruhák alatt, a szép szavak mögött van, az VALAMI.

Van házam.
Írtam már róla, nem a legújabb, van bőven mit csinálni vele, kopott, de egyben van. És ez számít, nem a padló ezredik szülinapja, nem számít hogy nem a legújabb műanyag ablakon nézek ki, hanem az, hogy van, és tiszta. Sőt, függöny is van rajta.
Nem számítanak az egymáshoz nem illő bútorok, mert van jó és kényelmes ágyam, vannak szekrényeim a ruháknak, egyebeknek, és van polc a könyveknek. Nem divatosak? Régiek? Különböző stílusúak? És? Ettől ÉN más leszek? Nem hinném.

Ami számít valamelyest:
Próbálok minél többet megtanulni a régi dolgokról, a természetes dolgokról, és azt gondolom ha a kezdeti nehézségeket leszámítjuk, szépen feltalálnám magam nomád körülmények közt is.
Megvan az, amit a világ legnagyobb válsága sem vehet el: a folyamatosan bővített tudás erről.

Kimegyek az erdőmbe, ami nem az enyém, nincs tulajdoni lapom, de ez akkor is az ÉN ERDŐM.
Megsimogatok pár növényt, leülök közéjük, igen: a földre. És akkor, mikor ott vagyok, kicsit egy leszek Vele, az erdővel és a természettel. A részévé válok annak, aminek mindig a része vagyok, de ott, akkor ez teljes. A puzzle utolsó darabja a helyén van. Ami utána megint kiválik kis időre onnan, de visszamegy mikor lehet.
Amikor szedek valamit, szépen teszem azt. Nem tépkedem a növényeket, hanem finoman elvágom a szárukat, és mindig megköszönöm: hisz gyógyításra vannak. Szolgálnak, a szolgálat pedig köszönetre méltó.
Onnan jövünk, oda térünk vissza, ez a természetes.

Ezt a felismerést hozza el nekem mindig az Avatar, amit nem egyszer láttam, és még fogom is, mert számára méltó helyet kapott az állandó filmek közt.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...