2013. július 22., hétfő

Én

Most.
Nem is tudom.
Azt hiszem szabadságra fogok menni.
Kisétálok az életemből pár napra.
Persze megvárom, míg anyám hazajön a Pesti küldetésből, és a hó elejét is célszerű megvárni, de egyre jobban tetszik ez a hirtelen ötlet.
Van idő kidolgozni.
Nem tudom hová,  de ez az utolsó szempont.
Az biztos: itthonról senkit nem viszek.
Egyedül.
Hippisen.
Elindulok, aztán majd lesz valami.
Most ezt érzem, már indulnék is ha tudnék.


Őszintén szólva nem érdekel semmilyen kritika, hogy én akartam meg hasonlók, mert valóban.
Nem is tagadom.
Én akartam.
De ez az egy hét a 3 kicsivel végessé teszi a türelmem és erőm.
Nem panaszkodom, mert nem csak ez jött össze, ez még kibírható.
Sok-sok apró pici kövecske.
Hogy sok próbálkozással sem mindig tudok dűlőre jutni velük, hogy minden más gond is itt van, bár minden megoldható.
Idő kérdése, és az most kevés van.
Bár inkább energia.
Azt hiszem nem is ez az egy hét, ami kiverte a biztosítékot, hanem most jön elő a sok év.
Az elfedett, takargatott és elásott gondok.
Várható volt, egyszer minden felszínre kerül.
Ezért sem hibáztatok mást, sem magamat.
Ez van, ez volt, ez lett.
Ennyi, nem magyarázom túl.
Pár nap nem a világ, túlélik.
Én pedig szintén.


4 megjegyzés :

  1. Szükséged van rá ,hát tedd meg.Néha mindenkinek kell egy kis szabadság,hogy feltöltődjön gyógyító, éltető energiával.

    VálaszTörlés
  2. Néha, ha kilépsz a megszokott életedből, kerülnek a helyükre a dolgok. Lehet, találsz egy új irányt amerre folytathatod az életedet. Nem mondom, hogy minden problémád megoldódik egy csapásra, de talán...

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...