2013. július 14., vasárnap

Fájdalom

Életleckék.
A tanulásuk fájdalommal jár.
De ez a fájdalom épít, fel lehet kelni miután megjártuk a padlót és a poklot vele, erőt ad a továbbiakra, új embert hoz létre.
Mi akarunk mások lenni, jó irányba változni, másfelé terelni az életünket.
Ehhez mindenképp változások kellenek, van jellemvonás amit el kell küldenünk magunktól.
De ezek nem akarnak ám olyan könnyen elmenni, ragaszkodóak. Nem lehet megmagyarázni nekik: nincs már rájuk szükség, a feladatukat elvégezték. Nem.
Ők maradni akarnak, és vissza-visszatérnek.
Időről időre felütik újra a fejüket a hozzájuk tartozó gondolatok, és szavaink.
Visszamásznak a kanálisból is, ha lehúzzuk a vécén őket, és itt kell erősnek lenni, újra letuszkolni a fejüket a szűk nyíláson. Közben rángatnak, fájdalmasan tépkedik a lelkünket, sebeket adnak nekünk, de ne adjuk fel, mert ezek a sebek könnyen gyógyulnak.

Azt hiszem a dalból vett szövegekkel élve: véget ért a lázas ifjúságom, az ahhoz tartozó "ide-nekem-mindent-de-rögtön" Henit lehúzom a vécén.

Az új Heni elfogadja amit kap, nem fél a változástól, az újtól, a fájdalomtól, nem fél lemenni a pokol mélyére, mert onnan lehet felfelé menni.

Sok-sok sírás után előbújik a Nap, elmennek a felhők, és új réten járok, szépek a virágok, nőnek a fák, érnek a gyümölcsök.

A fájdalom könnyei táplálják őket, az újdonság szele fújja le róluk a port, és az új tavasz napsugarai érlelik késszé, éretté őket.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...