2013. július 22., hétfő

Lépcsők

Minden lépcsőfok fontos.
Az is, ami leszakad alattunk.
Arra is rá kell lépni.
Írhatnám, hogy sajnos, de az is egy állomás.
A fejlődéshez, későbbi, most még csak elérendő állapothoz azok is kellenek.
Felfoghatjuk a sikertelenségeket tévedések eredményének, de azt hiszem sikertelenség nincs.
Másfajta siker van.
Van az azonnali, és van a hosszú, fáradtságos munka eredménye.
Nem mindenkinek adatik meg olyan, hogy azonnal, az első lépcsőn elérje a dolgokat, de szerintem nem az jár feltétlen jobban, akinek igen.


Vagy van a boldogság kergetése, a boldogság mint cél.
Van akinek a pénz, van akinek a jobb kocsi, van akinek az, hogy vegetálva teljenek a napok, van akinek még ennyi sem: célok.
Van célod?
Nincs?
Az is egy cél.
Az a vegetatív üzemmód.
Az a cél, hogy ne történjen semmi.
Jó minden úgy ahogy van, igaz: egyszer talán majd úgy érzed lehetett volna tartalmasabb is, de utólag nehéz ezt korrigálni. A jelenben élve pedig nehéz döntés az ismeretlent választva a semmibe lépni, hisz nem tudjuk, hol a következő kiszögellés.

Aki "mi lesz ha" üzemmódban van, az sosem a jelenben él.
Ki él a jelenben?
Mindig szerintem senki.
A jógik talán.
Buddha.
Mi nem vagyunk azok.
De ha naponta van olyan pillanat, mikor OTT vagy, és nem a csekkek vagy a vacsora jár az eszedben, az több, mint a semmi.

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...