2013. július 24., szerda

Létidő, szabott órák

Érzem: türelmetlenül, azonnal akarok mindent. De már TUDOM: nem lehet, várni kell, kínlódni közben, de várni. Ha elfoglalom magam, és arra gondolok, amit csinálok, akkor könnyebb.
Most írok.
Ilyenkor kalandozhatok.

Azt hiszem, minden kapcsolatnak megvan a maga ideje.
Úgy értem a létideje. A tartama.
Azt, hogy ezt hogy és mire használjuk?
Szabad akarat?
Önálló döntés?
Tudatos irányítás?
Dönthetek úgy: bármennyi jut is valakivel (lehet ez barátság, szerelem, szomszédság, rokoni szál), jól használom ki. Megtanulom amit meg kell, közben annyit adok én is amennyit tudok. Tőlem telhetően a legbölcsebben használok ki minden ilyen életidőt.

Azt gondolom, a legtöbbet tenni másokkal szemben csak úgy lehet, ha magunkkal szemben is így teszünk.
Például nem rongáljuk az agyunk azzal, hogy panaszkodó, negatív emberekkel egy légtérben maradva rájuk figyelünk. Persze: hallunk, de nem fontos aktív figyelmet adni nekik.
Ez mondjuk csak egy példa, én bőszen kiiktatnám a híradókat, valóságsókat, mesterkélt, de valósnak beállított, stresszkeltő élethelyzeteket bemutató értéktelen időtöltéseket eredményező tv műsorokat is.

Azt hiszem a rádió is olyan, amiből árad a sok negatív hullám, felrobbant, leégett, kiáradt, megölték, balesetek, szóval: csak ha muszáj.
Ez az én véleményem, másé eltérő. De azt hiszem, lehet csak zenét is hallgatni ha fáj a csend, vagy jól esik valami hang.
És persze nem úgy értem hogy soha, hanem amikor csak lehet: ne tegyünk ilyet magunkkal.

Magyarázom még: ha úgy alakul, akkor sem kell stresszelni, mert egy-két alkalom nem a világ, az aggódás sem vezet semmire.
Most ez van körülöttem, de én ÉN maradok.
Az hat rám, aminek megengedem.

Ez csak egy lépés, még messze van az az állapot, hogy magammal szemben is csak jó legyek, minden pillanat jó irányba vigyen. De döntés kérdése ez is, mert ha DÖNTÖK, akkor sok-sok olyan feladatom és leckém lesz, amik az adott pillanatban fájhatnak is, de a vége egy jó eredmény. Persze megfelelő tudatosság esetén.

És még csak vége sincs soha.

Mindössze annyit veszünk majd észre: a kapcsolataink átalakultak, a negatívak elkerülnek, mert még a meghallgatásukra sem fordítunk energiát, nem adunk figyelmet, azaz nem tápláljuk az ő energiáikat.
Egyre több jó kisugárzású ember viszont be fog lépni a köreinkbe.
Mert ezek a törvények, a vonzás törvényei ilyenek.
Amit kibocsátunk, az jön vissza.

De megint adok egy képet:
Jön a negatív, bombáz a mínuszos labdáival.
Ha belefolyunk és véleményt nyilvánítunk, azzal a saját energiánkkal megtoldva visszaadtunk egy labdát.
Már adja is a következőt.
Teniszjátszma ez.
Ha hagyjuk leesni a sok labdát, és csak hallgatunk, bólogatunk, hümmögünk, akkor ilyen nincs.
Akkor nem mennek vissza a labdái, egyedül teniszezni pedig tartósan unalmas ám.

Valahová most eljutottunk, de az elején nem erre indult az írásom.
Az volt a lényeg a kezdeteknél: életidő, ami másokkal jut.
Van akivel pár hónap oszlik el egy életre, és pár évente fogyasztunk belőle.

Van akivel egyben töltjük el, de egyszer csak minden előzetes jel nélkül megszűnik.

Ezek persze mint írtam lehetnek mindenféle kapcsolatok.
Van nekem is olyan rokonom, akivel szinte együtt nőttünk fel, és jóban is vagyunk, de semmi aktív kapcsolat. Ha pedig végiggondolom a nagy egészet, akkor rengeteg ilyet találok.
Aminek egyszerűen vége lett.
Baráti kapcsolatok, másfajta rokoni szálak, addig működő és jó kapcsolatok.
No persze ez az idő megvan ám a nemszeretem kapcsolatokkal is.
Fene sem tudja miért futunk össze állandóan ugyanazzal az unszimpatikus figurával, miért van ott mindenhol ahol mi, és még beszél is hozzánk.
Vagy mikor kedvelt emberhez tartozik kevésbé kedvelt pár.
Nekem nem csak a barátnőmmel van ilyen létidős kapcsolatom, hanem a párjával is.
Minden kapcsolatban van egymással, elfogadjuk vagy nem: ez van.

3 megjegyzés :

  1. Kirázott a hideg- hogy te ott valahol ki tudja milyen messze tőlem most azt írod le, ami foglalkoztat, amit én nem írhatok le, mert árgus szemek figyelik, s még nem kaptam alig érhető metaforákat rá. De ezek a negatív energiákat hordozó kapcsolatok engem most éppen földhöz vernek. Szabadulni nehezebb :)
    Köszi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonlóképpen vagyok én is ezzel. Sok mindent nem írhatok le, mert nem lehet. De egyetértek veled nagyon.

      Törlés
    2. Tényleg nehéz szabadulni, mert kicsit drog is. Sajnos :)

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...