2013. július 10., szerda

Macska

Kevint mindig megtalálják az állatok.
Volt két éve a kis rozsdafarkú vagy milyen fióka, volt nemrég a gyík akit megmentett, nemrég megint a macska által félig kinyírt kismadárkát ápolgatta 1-2 órát annak halála előtt, most pedig macskázik.
Van neki egy bunkere, egy berendezett régi disznóól, amit ő festett ki és rendezett be. Bár cseréli a bútorokat mint minden rendes ember, de az az övé. Nos, annak padlásáról (később derült ki) esett le a cica.


Annyira nem vagyok otthon a macska-kor beazonosításban, a csukott szemű, de már stabilan mászó cica pár hetes lehet. Jön vele, hozza be. Mire is elmondom, vissza kéne vinni a lelőhelyre, mert biztos jön érte az anyja, és nem fogja többé etetni az idegenszagú kölyköt (érdekes, mi megetetjük a mocskosat is).

Visszavitte a bunker padlójára, mert ott lelte. Nem jött érte senki, a cica pedig sírt. Mondom, itt vastagon beleszóltunk a természet működésébe, akkor most mi legyen?
Szerintem úgyis meghal, mivel a kiscica még nem ürít, csak az anyja hasmasszázsára, amit nem tudunk biztosítani 2-3 óránként. Kevin nem adta fel, végigjárta a falut a macskával a bringa zsebében, hogy van-e valahol szoptatós macska. Nem talált.
Hazajött, fecskendővel megetettük a cicát, mire Kira megtalálta a többit, akkor kezdtek nyávogni a padláson. Felrakta a lehullottat is, közben valami üveg jól összevágta a lábát. Persze Kevin is fel akart menni, mit számít hogy utána nyafog a sebe miatt.
Nekem.
Nem lett baja, vigyázott.
Ehelyett azért nyafogott, milyen kár, hogy meglett a többi, mert így nincs cicája. Ugyanis azt mondtam, hogy ha megmarad, megtarthatja.
Ó, mondom, így legalább több esélyed lett, hogy nem kell temetni, és lehet saját macskád, amit majd úgy gondozol mint a nyulad.
Mert a nyulát közben visszaadtuk a szomszédba.
A végén ugyanis már mindenki etette-itatta, csak ő nem. Illetve csak akkor jutott eszébe, mikor rászóltunk Kirával.
A szomszéd néni kérdezte: miért adtuk vissza? Miért nem vágtuk le?
Többek közt azért, mondta anyu, mert nincs aki levágja, és Kevinnek sok volt a törődés része.
A macska pont jó lesz, mert az félig-meddig vadállat, nem kell vele annyit foglalkozni, mint a nyúllal. Már ha itt maradnak a macskák, és nem költöznek inkább Afganisztánba.
Röviden ennyi, lényeg, Kevint mindig megtalálják ezek az elesett jószágok, egyszer talán nagy állatmentő lesz.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...