2013. július 14., vasárnap

Vasárnap délben...

... ki kell menni a világ közepére.
Azt hiszem az mindig ott van nekem, ahol én.
Így kifekszem a hátsó kert frissen nyírt füves részének közepére, pont a Nap alá, és lazítok kicsit.
Jó a hely, jók a gondolatok is.
Pont jó arra, hogy rendbe tegyem a fejemben lévő katyvaszt, kifésüljem a gubancokat.
Soká nem maradok, mert nagyon éget a Nap, én pedig nem napozni jöttem. Azért a papucsot leveszem, pont elég hogy olyan parasztos színem van: ami a trikóból kilóg barna, a többi inkább fehér. Papucsminta nem kell.

Igazából nem érdekel, pár hónap és úgyis lekopna, de nem kínoznám magam ha nem muszáj.A fekete papucs pedig meleg a napon.

Kicsit ülök a valaha volt hintában is, nézem a friss vizet a gyerekmedencénkben, ahová megint a környék rovar és bogárcsapatai járnak innivalóért.
Valaha volt exhinta, már csak pad.
Múlt héten vendégség volt, itt volt Patrícia a gyerekeivel. És nem mondom meg hogy, mert titok, de bizony a hinta tartókerete elfáradt. Régi is volt, kicsit rozsdamarta is, pihennie kell.
Így Patríciával felhoztunk a pincéből 4 nagy betontéglát (nem könnyű ám!) és most az a valaha volt hinta lába.

Szóval itt a világ közepe, de azt talán már tudjátok: itt van nálunk a teteje is.
Több helyet is tudok a faluban, ahonnan szétnézve úgy érezheted: Te most a világ tetején vagy, látsz mindent.
Minden szépet.

Voltam amúgy Valahol, Valakivel. De még nem tiszták a dolgok, nem írok róla. Majd.

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...