2013. augusztus 1., csütörtök

Motor és üzemanyag

A napokban a spontán viselkedésen és velejáróin gondolkodom.

Arra megyek amerre út nyílik, amerre épp kedvem van.
Azt csinálom amihez kedvem van, bár vannak muszáj-körök, de van a szabadon választható munkaadag is.
Sokszor jó ilyennek lenni, mert nem gátolnak a saját gondolataim mikor hirtelen döntést kell hozni. Nem rágódom napokat, hanem figyelembe véve a lehetséges verziókat: döntök.
Ebben nagyjából pont annyi hibaszázalék van, mint a megfontolt, napokig rágódva kimondott végszóban.

***** A legjobb példa talán a múlt heti programunk Katival. Budán voltunk, színházban, és Buda nagyjából olyan mint Sanghai. GPS segített az úton, de gyakran vitt minket félre. A hirtelen döntős útválasztás, és az utca emberének meginterjúvolása pont ennyi hibával járt volna, de mi szeretjük hallgatni a GPS monoton géphangját. No meg a benzin is sok volt, ki kellett járni valahol :)*******

Így viszont jócskán belejátszanak az érzések is egy-egy döntésbe, főleg a pillanatnyi állapot, és a megérzések.
Egyrészről ez is jó, másrészről a pillanatnyi érzéseket jó lenne tudni kizárni.
Mert az nem megérzés.

De kanyarodjunk vissza.
Mi is a hibája ennek a fajta spontán állapotnak, ha tartós?

Mindenkit működtet valami üzemanyag.
Van akit a zene derít jobb kedvre és sarkall fokozottabb munkára, van akit a szép idő, és sok ilyen van.
De ha az üzemanyag hiányzik, akkor mi van?
A zenét nem tudom cukorkával pótolni!
A napsütést sem zenével.
Satöbbi.

A mostban élni is ennyit jelent.
Ha most ez érdekel, és emellett spontán is vagyok, tehát ami érdekel az a benzinem, akkor azt nem vehetem ki az egyenletből, mert összeomlik az egész, és nem lesz meg az eredmény.
Viszont mi is a természet részei vagyunk, s mint ilyenek, a változás lehetősége mindig ott van.
Ha tartósan nincs meg egy üzemanyag, akkor a természet pótolja valamivel.
Ha hagyjuk.

Persze, mondjuk párkapcsolatról beszélek, hisz gyakran ez hajtja az embert.
A másik léte.
Ha szakításra kerül sor?
Akkor talán gödör vagy egy darabig, és az a jó a gödörben, hogy nem mind egyforma mély, de mindnek van kijárata. Szabadon dönthetsz meddig ülsz benne, a saját belső erőd pedig, amit hívhatunk természetnek is, adni fog valamit, ami az új üzemanyag lehet.

De beszélhetek a házfelújításról, új lakhelyről való álmodozásról is, az is jó benzin, hisz egy cél, amit el lehet érni. Hajtja az embert, csinálja míg eléri a célt, majd ha megvan akkor üres lesz minden?
Nem hiszem hogy ennél is jönne a gödör, hanem egyszerűen átállunk más üzemmódra, más fog majd hajtani.

Végkövetkeztetésnek mondhatnám: ne engedd hogy emberi üzemagyagod legyen, mert azt nehezebb pótolni és kiheverni, de azt hiszem a spontán nem választhat üzemanyagot. Annyira nem megfontolt embertípus.

3 megjegyzés :

  1. Igazad van, a cél maga az üzemanyag. A tervek, az álmodozások..És ez olyan jó! :)

    VálaszTörlés
  2. Üzemanyag vagyok a családban, azért kell nekem jól hajtani a motort, mert ha prüszköltetem és kihagyom a fordulatokat mindenki rázkódik...Én meg ebből töltekezem, hogy üzemanyag lehetek szeretteimnek. Környezet, ismerősök csak akkor szoktak megkeresni, ha töltekezniük kell valamiben. Még ez a két ideragadt kóbor kutya sem tart velem, hisz kizárólag akkor fetrengenek az ajtók előtt, ha itthon vagyunk és kaját remélnek. Ha elmegyünk, ők is elmennek...szabad a pálya..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kitaláltam: nekem is csak én lehetek az üzemanyag.
      Akkor sosem kell másokra várnom hogy működjek :)
      Amúgy napocskának lenni jó is, de néha túl nagy felelősség hogy nem bújhatsz el kicsit

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...