2013. szeptember 20., péntek

Hit the Road...

Nemrég át kellett mennem a szomszéd faluba valamit elintézni.
Gondoltam a következő buszig majd vásárolgatok a boltban, vagy valami.
De olyan hamar végeztem, hogy két órám volt még a buszig.
A hazaút kábé 5 km, mi az nekem, gondoltam. Inkább fél óra séta,mint 2 óra várakozás. Meg aztán sok az ismerősféle, majd felvesz valaki.
Sétáltam, és mivel jó idő volt még jól is esett.
Tudjátok, ilyenkor kitisztulnak a gondolatok, de én mégis siettem.

Kíváncsi is voltam mennyi időbe telik, és otthon is akadt némi kis dolog.
Majd az út harmadánál rájöttem: semmi sem sürgős, minek is sietek?
Annyira de annyira ráérek!
Szóval lelassultam.







Felhőket néztem, tájat fotóztam, és az egészet gyakorlatilag az elhúzó kocsik zavarták csak.
Már nem érdekelt felvesznek-e, nem siettem, és ha nem mocsaras az út széle, lementem volna oda.
Kifejezetten jól esett a séta, szabadság érzéssel párosult, pedig ezt akár mindennap átélhetem az erdőben, a dombon, itt bárhol.
Mikor már majdnem az út felénél voltam, akkor megállt egy távoli szomszédom, és hazahozott.

Nem görcsöltem már azon, mikor vesz fel valaki, már nem számított, és akkor :)
De mindennel így van ez.

1 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...