2013. szeptember 27., péntek

Kimondva


Aki nem bírja a szókimondást, lépjen túl ezen a bejegyzésen..


Nem bírtam ki, baráti kérésre visszaregisztráltam (naa, menj már vissza, legyen min röhögni!!). Pár napja volt ez a levélváltás:

Tárgy: ismerkedés
 

Megnéztél de nem írtál semmit,nem baj,levelezzünk!!Én egy leszázalékolt **** (ez itt a betegsége, de nem kívánok megbántani ezzel senkit) férfi vagyok,jól kezdem én is a bemutatkozást:)Elég magányos vagyok,anyámmal élek,sokat dolgoztam külföldön.Mit kéne még írnom szeretem az állatokat,tudok dobolni,vicces vagyok.Szeretnék Budapesten egy albérletet találni,mert már munkát találtam.Ez a célom.Írj! 

Nem hittem el ezt a levelet, arra gondoltam két-három unatkozó egyetemista szórakozik. Ezért ezt a választ dobtam össze:

Most váltam el, 5 gyerekem van 4 apától, ebből kettő meleg lett miattam. Sok pasit megnézek, kevésnek írok, mert anyagot gyűjtök egy könyvhöz. Ha akarsz beszélgetni írj nyugodtan. De megjelenik majd.
Szeretem a Sex Pistolst és egyéb igénytelen zenéket, naponta járok az erdőbe imádkozni.
De most Ramadán van, ezért kint alszom az udvaron, pedig hideg van. Viszont a cicák melegítenek. Tiszteletbeli zsidó vagyok.  Ajvé!

Kira ezt diktálta:

Én elmebeteg hipochonder vagyok, de szeretem a kutyákat. Argentínában lakom, 14 gyerekem és 6 férjem van, mormon vagyok.

De inkább kedves voltam, ezt írtam:

Szia!
Megnézek embereket, de nem írogatok. Inkább megvárom ki ír nekem. Így sokkal érdekesebb az élet.

Ez az adatlapom szövege:
Pont elég gyerek és állat van itthon.
Egyik státusz sem kiadó, a férfi legyen felnőtt és saját gondolatokkal rendelkező, határozott valaki.
De legalább humora legyen.
Nincsenek nagy igényeim ám :)
Ismerje az anatómiát, a fent említett humor, és a szex-sör-meccs trión kívül is számítson valami.

Nem hiszek a félemberek keresik egymást tévhitben, egész vagyok, a másik egész jöhet, félember nem kell.

Ja, és a gyerek-felnőtt dolog: a felnőtt olyan 25 táján kezdődik, a félreértések miatt történő nem válaszolás nem az én bajom.

De az ittlét nem merül ki a társkeresés eme hamis formájának űzésében, annyira nem keresek hogy érdekeljen: mit csinálsz magaddal a gépnél, mekkora van, stb., főképp inkább beszélgetés érdekel, azzal, akinek megy az is :)
Mert ez nem a szextali oldal, az a véleményem, hogy a társkeresés elsősorban nem a nemi szervek társulásáról szól.
Ezzel minden erre irányuló kérdést előzetesben megválaszoltam :)


Nos, a 25 táján kezdődő felnőttség kiemelése nem volt jó ötlet, mert jönnek a 26 évesek. Akik még mindig nem érdekelnek, akkor sem ha szuper pasik. De nem akarom megbántani őket, így inkább beszélgetek. Hisz ráadásul pont ez a lényeg: beszélgetve jönnek elő a poénok.

De van a "flört", ami egy mosoly, egy puszi,virág, ilyesmi küldése. Az üres, szöveg nélküliekkel még mindig nem tudok mit kezdeni. Visszamosolygok, és nem foglalkozom vele.
Ma olyat kaptam, amiben ez a szöveg volt a "puszi" mellett:
"Mikor adhatom meg?"
Hopp, mondom ez egy mókás csákó, ezért ezt írtam:
"Ma, de siess, mert nagyon kéne valaki aki ért is a dolgokhoz. Keresd a diliházat az Aranyoldalakban."

Pár dolog megintcsak elgondolkodtató.
Miért az a neve valakinek, hogy "szerkóm huszas"? Az illető 16 éves, fotó nélküli. Tehát a fejét nem meri vállalni ehhez a névhez, amit nem is csodálok. Mert ez ugye még mindig nem a szexpartner kereső oldal, hanem teljesen átlagos társkereső. Vagy olyan ronda, mint az a malacfejű egyén aki azt írta:
" Érdekelne szex két pasival?"
Megnézem, nem mintha érdekelne, de kiváncsi vagyok arra aki ilyet mer írni. Olyan ronda, hogy csak na. Megírom neki:
"Téged érdekelne egy 30 centis a seggedbe? A harlemi néger uncsitesóm által??" Várok fél órát hogy el tudja olvasni, majd letiltom.
És kibeszéljük, miért kell ez a pasinak?
Megállapítom, hogy azért, mert látens homokos. Azaz szereti nézni a másik pasiét. De felvállalni nem meri, így ebben a formában jut némi extrához.

Vannak azok, akik érdekes nevekkel bírnak. Nem a fent említett kategória, de mindenképp gondolatébresztő.
Pl.: "domináns nőt"
Nézem az átlagjanit, és nehéz elképzelni hogy a kubikoscsizmás, bőrszerkós-korbácsos csajra gondol. De lehet. Viszont az is lehet, hogy simán döntésképtelen példánya az "erősebb" nemnek.

Van aki felveszi a kapcsolatot, chatelünk, majd közli: kár hogy messze laksz, mert bejössz nekem. Oké, 10 percet beszélgettünk, de akkor az egész minek? Mármint minek ír, ha látja hogy Pest megye, ő meg Békésben lakik? Mert ha tudja hogy csak beszélgetni akar (többen is vannak ilyenek), akkor nem mindegy hol lakom? Ha a párkeresés miatt, akkor szűkítse a keresési köreit, mert csak telik feleslegesen az élete, olyanokkal beszélgetve, akik neki túl messze vannak.

A házasokról nem mondok véleményt, de ők adják ám a tömeget. A biztos háttérből ki-ki kandikálók, akik azért "szeretik" a feleségüket. Mindenképp érdekes nekem ez a fajta szeretés. Mert a másik véleményét nem kérik ki, miszerint: "Szeretlek drágám, de félredugok, jó? Mert unalmas vagy nekem, keveset akarod, nem kapod be, én meg sablonos síkagyú farokvezérelt pasi vagyok, hát szeress és bocsáss meg, hogy a kényelmesre felépített életemet nem cserélem el pár kóbor numeráért. Mert maradni és szerelmet hazudni könnyebb."
Ugye milyen ritkán zajlik le ez a beszélgetés??
Pedig csak szét kéne nézni mindenkinek pár társkeresőn, aki abban a hitben él, hogy ez ritka. nem mondom hogy mind ilyenek, és nem is tartom a pasikat rossznak vagy hibásnak, mert mindenhol két oldala van a mérlegnek, de az őszinteség szerintem akkor is fontos, ha fáj a másiknak. A következmény pedig mindenkinek. Mert ez a fájdalom elmúlik, de amit nem hoznak felszínre, az csak a mélyben lappangva okoz egyre nagyobb gennyes sebeket, aminek az okát senki nem tudja. De mivel a lélek tudja, a tudattalanban ott van, ezért fáj is, csak nem tudjuk tudatosan, hogy miért.
Azt meg sem említettem, hogy a gyerekek pont jó családmintát sajátítanak el: az egyik félrekefél, a másik simán boldogtalan, de görgetik a ganajt maguk előtt, pedig lehetne másképp is. De nagy az asszony köténye, sokat is takar, legyen hát szarból a vár, jippi! majd apa-anya sajnálkozik a gyermeken ha az hasonlóképp fog élni, de akkor már mindegy, meg lehet állapítani: ilyen az élet, lehet tömni egymás fejét a hamis szlogenekkel, közhelyekkel.

A végére psziché lett.

A napokban megállapítottam valamit, ami tök saját gondolat:
Némely ember olyan mint a délibáb: messziről fényes, és értékesnek látszik, de ahogy közeledik, kiderül hogy egy nagy semmi.

9 megjegyzés :

  1. Ezt az írást imádtam,Heni olyan "hülye" vagy :) a szó jó értelmében!! :):):) Vidámmá tetted a napom. köszi

    VálaszTörlés
  2. Azért szeretem a blogodat olvasni, mint ahogy egy bloggerina írta valamikor: "Nem rózsaszínű pillangókat kakilsz"...Viszont érzem a dráma mögött az optimizmust, a humorérzéket, az életrevalóságot. Szerintem ez a normális állapot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, szerintem is teljesen normális vagyok :)

      Törlés
  3. Azt mondanám, hogy "ejha!". Tetszett a szöveged, érződött, hogy szívből, vagy inkább zsigerből jött. A humort és a zseniális stílust levéve viszont jó szomorú az, amiről mesélsz...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)

      Egyébként lassan már folyamatos a poénkodás, mert sírnivaló lenne..
      Ma reggel kiderült számomra egy ottani naplót olvasva, hogy más is így van ezzel: kiborul, törli magát, majd valami okból, pl. társaság normális része, visszamegy.

      Törlés
  4. Egyszerűen tökéletes! :-) És ennek most nem örülök -:)

    VálaszTörlés
  5. Csendes olvasód vagyok már egy jó ideje!
    Nagyon szeretem olvasni a bejegyzéseidet ,ez pedig különösen tetszett!
    Addig jó,amíg az ember nem veszti el a humorérzékét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy hallok Rólad, mindig jó ha valaki kilép a homályból mint olvasó :D
      Tudjátok nem akartam ezt így megírni, túl nyers és durva, de végül az exhibicionizmus győzött :)

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...