2013. szeptember 10., kedd

Pálmalevél?

Másodszor hallottam róla, elsőre kiesett abból a körből, hogy: "majd utánanézek mi ez", most pedig Anyám talált meg vele.
Miszerint mostazonnalrögtön nézz utána, regisztrálj, kérd ki, stb.
Oké, befejeztem a dolgom, nem ugrottam azonnal, és megnéztem.
Kérem szépen, a videót nem néztem meg, mert szépen szólva rohadtul nem érdekel, de rögtön megtaláltam a regisztrálós oldalt. Ahol is felírtam anyámat, és meg is kaptam a választ mailt.
Amiben már nem felejtették el közölni azt, ami a weboldal címlapján sehol nincs: 20 ezer+ÁFA-ért megmondják a múltad a jövőd, mindened.
Hopp, hirtelen el is utaltam nekik eme csekély összeget, mind az öt gyereknek, magunknak és a szomszédoknak is. Nehogy már valami sorozatgyilkos éljen itt mellettem valahol, hamar elásom ha megtudom ám!!

Aki még nem hallott róla, annak elmondom, hogy vannak valami ősi pálmalevelek, amik mindent tudnak az adataink és az ujjlenyomatunk alapján. Akit érdekel, a palmalevel.hu oldalon keresgéljen, utalgasson, szórja a pénzt, és tudja meg azt, mi történt vele eddig. Én egyrészt tudom, másrészt már elmúlt, és egy jós sem attól lesz jó, hogy megmondja a múltat.

De elgondolkodtam kicsit.
A jövő ismerete is: minek??
Kérdem anyámtól: ha tudod, hogy még 3 évig élsz, akkor boldogabb lesz az a 3 év?? Ha tudod hogy lottót nyersz 5 év múlva, akkor holnap nem zsíros kenyeret (vajasat, májkrémest, akármilyet, csak mondtam valamit) reggelizel?
Ha tudom hogy az erdőben eltöröm a lában akkor el sem indulok? Soha többé?
Válasz: ha tudom hogy fájdalmak közt halok meg, akkor megoldom előre.
Oké, szerintem ha a fatalizmussal foglalkozunk, akkor tudhatjuk: a végzet megvan. Ha fájdalmas lesz, akkor mindegy mikor jön el, hogy az igazit megvárjuk vagy előbbre hozzuk, akkor is fájni fog.
Akkor majd nem sikerül, és az fog fájni.
Vagy ahogy sikerül, az.
Vagy valami.

De ez úgy baromság ahogy van.
Elég szétnézni a családi betegségrepertoárban, hogy lássuk: nekünk milyen nyavalya van megírva.
És akkor lehet ellene tenni valamit, nem homokba dugni a fejünk.
Igaz, ez sem életbiztosítás, mert holnap elüthet az autó, és nem tuti a szívroham 600 év múlva, de továbbmenve kérdem: mi a jobb?
Ha tudom a kockázatokat és mondjuk megfelelően táplálkozom, mozgok, stb. hogy csökkentsem azt a kockázatot, vagy tudva: úgyis eljön, inkább semmit nem csinálok, csak tévé-kóla-csipsz, mert tök mindegy?

Az én véleményem:
Nem mindegy, mert mikor mondjuk mindenképp eljön az a baj, akkor nem azt fogom magamnak mondani a tükörben hogy rohadj meg, miért nem léptél valamit, hanem azt, hogy legalább megpróbáltad anyukám. Persze szerintem minden sorskérdés csak puszta lehetségesség, és nem csak szerintem.
Tehát a családi betegség kalendárium sem kőbe vésett, csak az a valószínű.

De nem biztos.
Mint ahogy az életben semmi nem az, csak a változás.
Ide tartozik a következő sztori, az egyik szomszéd.
Akivel nem voltunk jóban egy darabig, tök mindegy miért.
Most jóban vagyunk, reggelente beszállt hozzám bringázni, és beszélgetünk.

Ráadásul jókat dumálunk.
És képzeljétek: téma lettünk.
Beszélgetnek rólunk a facebookon, mennek a forró drótok, kopognak a morzegépek.

Ez már tényleg a b+ (bazmeg) kategória.
Ha örök harag lenne, senkit nem érdekelne.
De ez így izgalmasabb.
Hogy miért, az rejtély.
De ő megkapta: vigyázzon velem (nem figyeltem eléggé, tehát nem tudom miért is vagyok veszélyes), lehet én is fogok ilyen szöveget kapni.
Mondom szerintem a legjobb az lenne, ha bringázás közben próbálnánk egymást lelökdösni az útról vagy a bringáról, és extrém sportnak hívnánk.
Legalább a szarkeverők is boldogan látnák: oké a világ, hisz az ellenszenv a régi.
Szerintem meg semmi rosszat ne tartsunk meg, a haragot se.
Ennyi, nincs ezen mit magyarázni.
És lehet minket bámulni, de követni sokkal egészségesebb lenne, nem?

Mert azok, akik úgymond boldogok, azoknak vajon miért kínlódás rajzolódik az arcukra ha mosolyogni próbálnak? Miért nyavalyognak mindenért? Miért veszik észre mindenben a rosszat? Miért úgy állnak a világhoz, hogy úgyis elbuknak, kár elindulni valahová, akárhová? Ezekre kéne tudni válaszolni, nem arra, hogy ezek miért bringáznak együtt :)))

2 megjegyzés :

  1. részemről hiszek a sorsban. csinálhatok én akármit, ami meg van írva, az úgy is lesz. cy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abban hiszek, hogy dolgoknak meg kell történni. Hogy két ilyen közt miként élünk és viselkedünk, no meg hogy éljük meg a történést: ez a szabad akaratunk függvénye :)

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...