2013. október 24., csütörtök

Mert én

Én akartam a macskákat.
Én csináltam ezt a helyzetet, a hülye szövegelésemmel.
Mikor Kevin piszkált, sokszor, hogy macskát akar, hogy legyen neki valami saját állata, akkor azt mondtam:
- Persze, akár öt is. De fiú legyen. És a házba nem jönnek.
Most itt van öt kiskandúr, eszünkben nincs a falu szélére szállítani és ott hagyni őket, komolyan meghirdetve sehol nincsenek, az anyjuk is etetett jószág, szóval legközelebb is ide fog szülni...
De gondoskodom ezekről a természet által rám bízott lényekről.
Cila, a herélt kandúr nem tekinti barátnak őket.
Nem örvendezett, miszerint mostantól nem lesz magányos, lesz ki megszínesíti a napjait, öt példány is, nem. Ő nem ilyen lovat akart.
Morog, fúj, igazi nindzsa macska hangok jönnek elő belőle.
És időnként ki kell rakni őt, mert annyira felidegesítni magát. Olyankor még az ablak párkányáról is mondja a magáét. Főleg ha egyik-másik kicsiben érdeklődés kel, mi az a hely, és megy utána. Akkor kiszalad az erdőbe, és szerintem onnan is szövegel.
Már nem hallom, de el tudom képzelni, micsoda szervezkedések zajlanak a fejében.
A többi, erdei gerillamacska közé állva, segítséget remélve, a majdani 5 új kandúr ellen.

Múltkor itt volt a kéményseprő.
Ténykedése azt eredményezte, hogy a macskák felfedezték: a padlásról van lejárat a házba.
Igaz, le van zárva, nem tudnak ott lejönni, mert felülről deszka és szigetelő szivacs takarja a lejáratot. De a szivacsot félre lehet tologatni, és hajnal 4-kor lehet onnan lenyávogni.
Ez a lenyávogó példány a leggyámoltalanabb.
Mindig ő az utolsó, ha be kell rohanni enni, úgy csinál mintha nem tudna lejönni a tetőről, aminek az alacsony része kb. másfél méter magasan van a talajhoz képest.
Szóval mikor reggel 5-kor nyitom az ajtót, berohan négy, akkor tudom: elemlámpa, és macskamentés.
Ma reggel egy faajtó felső éléről szedtem le (az alsóról érdekes lenne...), a francnak ment oda, ha kétségbeesetten nyávog a tetején?


De így legalább megtapasztaltam tegnap a hajnali balzsamos, illatos és langyos levegőt, még a kapuig is elmentem, és néztem az erdei csendet.
Ma pedig hallgattam egy valamit.
Nem tudom farkas volt-e vagy bagoly, mert mindkettő lehetett akár.
Olyan vonyító hang volt, de emellett olyan, mintha madártorokból jönne.

Előző hétvégén vonultak a vadludak.
Épp erdőben voltam a gyerekek egy részével, mikor hangot hallottunk.
- Mi lehet ez?
- Szerintem madár, valami fióka kéri a kaját.
- Nézzük meg!
- Persze, azt sem tudjuk honnan jön, és mindenképp fel fogunk mászni a 15 méteres bükkfákra. Amiknek 5 méter magasan kezdődnek az ágaik. Rajta.
De figyeltünk tovább, és a hang odébb ment.
Akkor megláttuk a fák közt résen: ezek a vadludak, és aktívan haladnak dél felé.
Kimentünk az erdőből, mert az utcáról mégis jobban lehet látni őket.
Szerencsénk volt, fölöttünk várták be a lemaradó kisebb csapatokat, majd V-alakba rendeződve tovább mentek. De fél órát ott vijjogtak felettünk, jó volt a látvány.

Macska.
Mindnek neve van.
Van köztük Garfield is, miért ne lenne? Hisz vörösök.
Van egy Ügyifogyi is, mégsem az, amelyikre illene :)
Persze van Lívi által elnevezett is, Alma Virág.
Ő csak ilyen neveket ad.
Oviba vezető úton van egy fehér retriever, aki Gyöngyvirág Alma. A babái is hasonló koncepció alapján neveződnek el.

Tegnap bűn volt bent lenni, igazán jó idő volt. Bár reggel még őszi volt, de délutánra tavaszi lett. Ahogy az előre jelzést nézem, még egy darabig ilyen lesz, ami nagyon üdvös. És normális is. Végre van igazi ősz. Mert ez a meleg már nem olyan, már nincs nyár.
Sokszor kint melegebb van mint bent az árnyas szobákban.
Ezért bűn bent lenni, mert a meleg amire vágyom, pont kint van. De már nem akar bejönni, nekem kell kimenni hozzá.



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...