2013. október 19., szombat

Négy évszak


Mindennek megvan a négy évszakos működése.
Az emberi életnek, a fizikai testnek, a kapcsolatoknak, a tárgyaknak, mindennek.
Van ami sosem jut el a nyárig, még tavasszal elfagy, kirohad.

Az ősz gyönyörű.
Erdei séta közben, fent a dombon megállok, nézek le a fákra, ahogy a széltelen, álló levegőjű világban hullanak a levelek. Repkednek, mint színes lepkék, nem sietnek a földre hullani, még kiélvezik a levegőt melengető nap utolsó sugarait.

Mondhatnám azt mint Forest Gump, miszerint: "Nem vagyok egy okos ember, de azt tudom hogy mi a szerelem", de ez nem lenne igaz. Mert én okos vagyok. Akkor is, ha ezt nem divat kimondani és elhinni  magunkról. Én tisztában vagyok a képességeimmel és a hibáimmal is. Minden nap tanulok valamit, tudom milyen keveset tudok, és rászorulok mások tanácsaira mikor megnevel a sorsom, de okos vagyok. Igen.

Azt hiszem erről szól az is, hogy mindig tudjunk beszélgetni másokkal.
Engem untat ha valakivel mindig ugyanaz a téma, ha másról sem szól egy ember, mint pl. a panaszkodásról, a napilapok/tévéműsorok által kántált álhírekről, és mivel én nem ilyen vagyok, el sem hiszem hogy ilyen van, mikor összefutok egyikkel-másikkal.

Kissé ma összefüggéstelen lehetek, elnézést érte, de csak írom ami jön, hátha kisül belőle valami.

Elég gyakran előfordul ahhoz, hogy rendszeresnek nevezhessem, és belelássak valamit, amiről nem tudom miért van, az, hogy neten és életben is megnyílnak nekem addig ismeretlen vagy felületesen ismert emberek. Így indult egy "barátságom" is nemrég.
Tanácskérés, miként lehet egy félresiklott kapcsolatot rendbe hozni. Ő azért volt a társkeresőn (ahonnan megint töröltem magam, mert fárasztott a sok ismétlődő baromság), hogy másokkal beszélgetve ezt a gondját meg tudja oldani. Hogy tanácsot kapjon nőktől.

Sokat beszélgettünk, persze másról is, nem csak a kapcsolatáról. Mivel azzal hamar eljutottunk oda, hogy megpróbálta amit lehet, több nincs a tarsolyában, kivár, mit akar a partnere, és addig is a gyerekével lehet.
Nem részletezném, bár el tudnám mesélni a felismerhetőség kikerülésével is, de lényegtelen.
Ami itt most lényeges, hogy "szakítottunk", anélkül hogy bármilyen személyes kontaktus kialakult volna. Szakítottunk, mert jobban megkedveltük egymást mint ildomos lett volna, és ez nem volt cél. Nem ezen a vonalon indultunk el, de ez a dolog, ha benne van a pakliban, akkor kikerülhetetlen. Pár napja színt vallott, és várakozó álláspontra állt, hogy mi is lesz ebből. Kíváncsi volt, bár én mondtam, hogy akkor ezt a témát mostantól hanyagoljuk, ne beszéljünk az érzésekről, mert nincs létjogosultságuk. De szerinte az eddigi őszinte viszonyunk maradjon ilyen, beszéljünk arról, ami jön.
Majd napokig nem jelentkezett, mert nem dolgozott. Hisz titkos barátság volt, csak munka közben beszélgettünk. Addig én eldöntöttem nekem ez így nem pálya, én is kezdek érezni, de nem akarok. Mert sem második nem leszek, sem titok. Nem leszek szerető, családromboló. Megmondom neki, hogy olyan barátot és bizalmast keressen, akit nem kell titkolni a neme miatt, nekem ez nem pálya.
Ezt még megmondhattam, de már felesleges volt, mert ő sem folytatta.
Csak épp nem mondta meg.
Azt mondta: barátok legyünk még, ne fejezzük be, mert miért kéne? De mégis minden megnyilvánulásból ez jött le, a vég, szóval én jegeltem magamtól is.

Ami nekem érthetetlen:
Hová tűnik az őszinteség, egy jól indult kapcsolatból? Itt a kapcsolat nem feltétlen párkapcsolat, hanem bármely emberi kapcsolat.
Én még mindig úgy látom, hogy másképp nem lehet. De ne feledjétek, én a régi falat lebontottam, én nem bújok el a magam emelte korlátok és betonfalak mögé, nekem ez természetes. Mint ahogy az is, hogy a falon kívül sebezhetőbb vagyok, hamarabb kapok sebeket, és fájnak a sebek. De mivel nem elfedem a sérüléseket, hanem napra téve gyógyítom őket, meg is gyógyulnak, le vannak tudva.

Nekem ezek a kisiklott kapcsolatfélék okozta lelki sebek nem fájnak sokáig, és mindből tanulok/tanultam valamit. Azt hiszem örülhetek, hogy egyikbe sem másztam bele mélyebben, nem kaptam hónapokig sem gyógyuló mély sebeket. Mint kutya a vizet lerázom magamról, és továbblépek.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy bölcsként felismertem az elején, hogy véget kell neki vetni, mert nem. De a sorsom úgy alakítja mostanság, hogy ami nem megy, azt nem erőlteti. Nem hagyja hogy balgán belemásszak, hanem árkot húz közénk az illetővel. Ami emberileg mindenféle fura módon nyilvánul meg, és az addig kedves figura vérparaszt lesz, az addig érdeklődő fickó hirtelen közli hogy még nem jött ki az előzőből, illetve a legutóbbi, amit elmeséltem.

Ez nem jutott el még az igazi tavaszig sem, nemhogy a négy évszakos működésig. Még mindig sok mindent nem értek, de azt hiszem nem is kell. Nem attól leszünk okosak, ha mindent tudunk és mindent értünk.

Van aki szerint azért ilyenek ezek a kapcsolatok, mert a másik szereplő y kromoszómás.
Szerintem nem.
Én nem bántom a férfiakat, mert ez nem csak ennyi.
Aki nyitott a világra, az nem csak jót kap, hanem pont ugyanannyi nem jót, vagy másképp jót is. Ezt tudni kell kezelni.
Nem bántom őket, mert ők sem bántanak, csak épp magukat adják, illetve valami olyan szerepet játszanak, aminek nem tudják a szövegkönyvét. Nem azért ilyenek, mert én nő vagyok, ez nem a nemekről szól. Ennyi voltam.

Peace!

2 megjegyzés :

  1. Okosakat írtál., jó volt ezeket a gondolatokat olvasni. Én is ki szoktam mondani, hogy okos vagyok. Elsosorban azért, mert nem tartom magam mindentudonak, alázattal, pozitívan állok az uj dolgokhoz és mindig képes és hajlando vagyok tanulni. Aztán emiatt lehet beképzeltnek tartani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az tart beképzeltnek, aki valamiért kevesebbnek érzi magát. Ez nem lehet az én bajom ugyebár :)

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...