2013. október 22., kedd

Sötét vagy fényes?

Filmet nézünk Szabolccsal, van egy mondat:
"Tudtam hogy létezik, de nem volt hozzáférhető számomra."
Erre azt mondja:
- Akkor ez olyan, mint Kevin fülhallgatója nekem.
Elgondolkodom, milyen dumagép lesz belőle.
Ő az, aki mindenkivel tud szót váltani, nincsenek benne olyan gátlások, amik szótlanná tennék.
Igen, időnként az agyunkra megy.
És dolgozni sem szeret, olyankor mindig kitalál valamit ha munka van.
De ha nem hívjuk? Akkor persze ott van.
Legutóbb mikor fát vettem, az egészet a gyerekek rakták el, vágták össze.
Kevin és Bence (Kira barátja) hasogattak, Szabolcs tolta a kicsik által megpakolt talicskát, Kira rendezte a fatárolóban.
Holott én a két naggyal terveztem elrakni, de mivel semmi munka nem akadt ott nekem, az udvaron szedtem szemetet. Viszont Szabolcs dolgozott :)

Tudom én, hogy csak a változás állandó, és így azt is, hogy semelyik élethelyzet nem marad örökre ugyanúgy. De ez elfelejtődik, mikor az ember úgy érzi, mindene megvan. Mikor valami hiányzik, akkor tudjuk hogy eljön, változás lesz hamarosan. Már ha van bennünk némi pozitív gondolat.
Viszont tényleg nem vesszük számításba azt, hogy a változásokkal kell együtt haladni, nem a meglévőt tekinteni fixnek, mikor nagyjából minden jó.
Én kezdem azt hinni, hogy ritkán van 100%.
Amit annak hiszünk, az sosincs egyben.
Mert mindig hiányzik valami apróság, közepes vagy nagy dolog.
Másnapra meglesz, egy hét múlva elérjük,d e addigra más hibádzik az egész egységből.
Lehet ez anyagi, érzelmi, lelki dolog is, én sem tudom mit magyarázok, hisz nem értem, csak ezt élem meg. Lényeg, hogy az ami mindig van, az amit 50-70%-nak értékelünk, az valójában 100%.
És nem kéne arra gondolni, mi nincs, de átlagos emberként erre is figyelnünk kell, hisz ha nem tudatosítjuk mi nincs, mi kell, akkor el sem érjük.
Szerintem.
A helyes gondolkodás ebben az, hogy most nincs, de ez változik, tehát elérem, meglesz.
Nem akarok most a "Titok" gondolkodásmódjába belemenni, miszerint kezeld a vágyaid, céljaid tárgyát meglévőként, most nem.

Sokat gondolkodom az eddig ismeretségeimen, és mindig oda lyukadok ki, hogy kissé azért építőek is voltak, rétegenként kihoztak belőlem dolgokat önismeret terén, adtak az egészemhez valamit, ami addig nem volt, vagy rejtve volt. Ezek felismerésében volt azért segítségem, nem egyedül hoztam össze.
Lényeg, hogy kellettek. Összességében nem volt bennük semmi ártalmas, sőt.
Véletlenek nincsenek, követem azt, a mit bedob a sorsom a nagy kalapomba, abba, amiben a megélendő dolgaim vannak. Ha még 10 ismeretség van hátra addig, míg egy normálisat egy igazibbat találok, akkor annyit fogadok el, és kezelek ennek megfelelően.
Mert az igazi, a nagy Ő sem feltétlen életre szóló, nem is az a lényege.
Hanem az, hogy akár 2 évre adja nekünk a sorsunk, akár 20 évre, azok az évek boldogak és élettel telik legyenek.

Bár a boldogság szót nehezen írom le, kissé elcsépelt lett mára.
Mert azt várják sokan, hogy valami folyamatos happy állapot, mintha droggal teli felhőn repkednénk, egy állandósult helyzet lesz a boldog élet.
De nem az.
Mert csak 50-70% van.
Sosincs 100.
Ezért képzeli sok ember, hogy valaha boldog volt folyamatosan, de mára csak pillanatok maradtak.
Néha visszatérő, rövidke rebbenések.
De ez van.
Ez a boldogság.
Ez a néha-állapot.
Ne keresd a folyamatosat, mert ha nem leled boldogtalan leszel.
Csak a lélegzet folyamatos.

Szóval azt látom most, addig él egy kapcsolat, amíg jó érzéseket ad, még ha nem is állandó boldog állapotot. Amikor tudom, hogy majdan úgy emlékeszem rá: jó volt és megérte.
De mikor már nincs meg ez az érzés, akkor célszerű elgondolkodni, mit ad még hozzám a kapcsolat. Ha több a rossz pillanat, mint akár a semleges, akár a jó, ha hiányzik valami, ha jelentkeznek a boldogtalanság-betegségek pl. szívproblémák, bőrbajok, stb., akkor mérlegeljünk. Nem minden megjavítható. Persze tudom, hogy a gyerek nagy kötőerő, a pénz és közös tulajdon/vagyon még nagyobb, nem is mondanám senkinek, hogy márpedig ha nem szereted, nem szeret, akkor hagyd el.
Nem.
Ez sokrétűbb.
És ugyan vannak gonosz-rossz közmondások, szólások, de a "Mindenki a maga sorsának kovácsa" az konkrétan nem ilyen.

Szabolcs munkakedve/kedvtelensége sem állandó, néha vannak kiugrások. Ettől még nem bíznék benne, hogy legközelebb is fát fog pakolni ha hívom. Nem fog csalódást okozni, ha passzolja.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...