2013. november 30., szombat

Állatkert

Kis apróság, hisz máshol is előfordul, de mégsem vigasz ez nekem. A nagyobb fiúknak néha levegő vagyok. A sajátokról beszélek.
Este:
- Kevin, pakolj be, ne reggel kelljen.
- De Anya, minden reggel bepakolok, mindig megvan mindenem.
- Igen, mióta ebbe a suliba jársz valóban így van. De attól még én emlékszem a szétszórt Kevinre. Bocs.
----------------
- Szabolcs, ne azt a bakancsot vedd, meg kell ragasztani.
- De az a kedvencem!!! (Neki minden a kedvence amit épp nem lehet, mindig a kedvenc meséjénél megy fürdeni, hagyja el a tévé előtti pozíciót)
- Van még 4 pár meleg bakancs, cipő, csizma, csak találsz valamit!
Eltelik pár perc, látom a ragasztani valóban pompázik. Mert ő akarja. Én meg nem, szóval leparancsolom róla.
Közben élesztgetném a tüzet a kályhában, a kicsiket kellene öltöztetni, de végül is ráér, mert az oviban nincs becsöngetés.
De mire elindulunk, kellően feszült vagyok.
Szerintem igazából ok nélkül, mert akkora drámák nem voltak.
Ovi felé megint vannak esetek.
Lívia háromszor megsértődik valamin, megáll, durci.
Hogy mindez miért? A fene tudja. Csak történik. Nem tetszik neki a kezem amit fog, nem jó onnan a kilátás, Szili betört nélküle egy pocsolyajeget, akármi.
Ilyenkor megállok, hívom.
- Gyere Lívi.
- De gyere te.
- Oké, de erre van dolgunk, miért mennék visszafelé??
- Gyere te.
- Oké, mi megyünk, majd este érted jön valaki.
És akkor jön, de visítva:
- Várj meg!
Majd játék lesz belőle, kerget minket, futni kell előle.

Szóval megyek haza ovi után, kissé feszülten. Majd arra gondolok, miért van a feszültség? Mire hazaérek igenis megszabadulok ettől az érzéstől, mert nem kell. Majd az erdőn át megyek, ott mindig sikerül ezt ledobni magamról.
Ekkor átszalad előttem egy méternyire egy mókus, szájában dió. Beugrik az út melletti ház kerítésén.
Ennyi elég, hogy mosolyogjak. De nincs vége, mert felérek a dombon, és a suliból kiszáll egy feketerigó, élénk hangon csivitelve a fejemtől pár méternyire suhan el. Lassan az erdőhöz érek, de már jól vagyok. Kérdezem magamtól, ennyi közeli állatélmény után be merjek menni a dzsungelbe? Mi vár még rám? De nappal van, annyira hideg nincs, biztos nem lesz vaddisznó hazáig.
Nem is volt.
Csak két holló, alacsonyan repülve (télen mindig közelebb jönnek a földhöz ők is, és a sólymok-ölyvek is).

Aznap, 1 órával később favágás közben sólyom szállt a kert fölött, és versenyt rikácsoltak az erdőben a szajkók.

Állati nap volt.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...