2013. november 23., szombat

Az elektrolízis fontossága, és a napi leckék

Volt már az egy hónapja is, mikor vonultak a vadludak dél irányába. Láttuk, hallottuk, talán meg is írtam. De pár napja megint. Nyitott ajtónál főzök, megint hallom a madárcsapat hangját, és tényleg: a lemaradtak, messziről jövők vonulása újabb élménnyel gazdagított.
Nekem tetszik ez a késői ősz, vagy korai tavaszbemutató.
A kopasz fák ellenére még zöldell a fű, rügyezik a fenyő, láttam fotót érő eperről is, és este is balzsamos kint a levegő. Nincs még télszag, hajnalban sem.

Mindig van mit tanulni. A gyerekeimtől is.
Kira megmutatta, hogy lehet a konyhaszekrényből elcsent nápolyi segítségével egy komplett étkezést lezavarni a nyitott hűtőajtó rejtekében. Kézből a nápolyi, hűtőből a tej, mi kell még? Jó hogy a Télapó nem így csinálja. Minden hűtő előtti morzsa rá lenne fogva.

Na nem mintha nyomozgatnék a morzsák széthagyói után. Tegnap kitakarítottunk, rend, tisztaság, ragyogás mindenhol. Mondom Anyámnak, jó lenne egy egész napig ezt az állapotot látni, de ahhoz ide nem jöhet gyerek. Márpedig jön. Az én ötöm mellé még három vendég.
Kira fél óra tanulásnak álcázott mobilozás után megkérdi:
- Ki van takarítva?
- Édes lányom nyomozónak ne menj, nem megy neked a megfigyelés.
- Jól van csak kérdeztem.

Kiderült az is, hogy Kira Kevintől vár a konyhában segítséget.
Kevin ilyen zacsis levest vagy tésztát csinált.
Kira:
- Nekem is légyszi.
- Idejöhetsz, csináld meg.
- Csináld meg nekem is légyszi.
- Miért? Nyomorék vagy? Nem tudsz?
Közbevetem:
- Igen Kevin, Kira a konyhában nyomi, az nem megy, segíts neki.
Ezek tények.
Ami Kevinnek alap, az Kirának "ezt most hogy kell???"
Van amit meg tud csinálni, de egyelőre nem sok rátermettség vagy érdeklődés van benne. Azt hiszem ez összefügghet.
De mikor nyáron írt neki valami ismeretlen kamasz, hogy szeretne a pasija lenni, és dobja ki a barátját, a helyesírást hírből sem ismerő levélírónak annyit válaszolt, hogy inkább a helyesírási szótárral mélyítse el a barátságát. Szóval szöveg van, konyha nincs.
Kevin csinálja ezt a tésztát, kis lábosban forr a víz, benne kanál. Odanyúlok, kiveszem, mondván forró lesz, nem fogja tudni megfogni.
Rám szól:
- De Anya, az azért van, hogy tudjam hány fokos a víz.
- Hogyan?
- Megfogom a kanalat.
- Oké, ha forró kanalak fogdosásával döntöd el, akkor díjazom a módszeredet.
Eszembe sem jutott volna hogy így is lehet.

Kira fizikát tanul.
Mögöttem mormol a fotelban, én filmet nézek. Ennyi gyerek mellett évek óta csak felirattal, nem magyarul.
- Nem zavarlak?
- Nem, olvasni hangzavarban is tudok. De magyarázd már el az elektrolízist. Nem kötözködés vagy kikérdezés, csak meg szeretném érteni.
Magyaráz, de hamar elvesztem a fonalat. Nem azért mert bonyolult, vagy nem jól mondja, hanem azért, mert nem érdekel igazából.
Érdekes ugyan a fizika, de vannak olyan ágai, ahol azok a kérdések vetődnek fel: ezt most minek?? Miért kell anódokat dugdosni a sós vízbe? Ne magyarázza el senki, biztos van mondjuk az említettnek jelentősége, csak számomra nincs. Ehhez túl filozofikus alkat vagyok.
A tömény filozófiához meg túl földhözragadt.

Annyi kérdés van a fejemben, annyit agyalok a szeretet és kapcsolatok témában, meg sok más témában is (például hogy ha rajzfilm megy a szomszéd szobában, akkor az áthallatszó hangok miért nyögések és visítások???), minek nekem az elektrolízis?

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...