2013. november 24., vasárnap

Rasszizmus és dimenzió

Bejegyzés, amiben nem szerepelnek négerek, indiánok, szőkék, csak érettek, teltek, zöld szeműek, és sosem pukizó nyuszik. És a narancsok.

Sok minden történik.
Agysejtek aktivitásából létrejövő gondolatfoszlányok kelnek életre és teljesednek ki más emberek behatásai miatt.
Azt gondolom ez az, mikor mások miatt tanulunk magunkról fontos dolgokat.
Nemrégiben például rádöbbentem, a negyvenes kor olyasmi, mint a középkamasz állapot.
Nem tudom mikor fogok klimaxolni, nem fogom hormonokra, de a hangulatváltozások olyasmik lehetnek, mint Kiránál.
Most nevetek valamin egy beszélgetésben, legközelebb szó nélkül kilépek ugyanannál a témánál. És puffogok, miért nem tudja, hogy ez nem én vagyok.
Igazából olyannal beszélgettem, aki rohadtul nem ismer, ő talál meg engem rendszeresen, és csak kapkodhatja a fejét mikor lepattintom.
De igazából nem érdekel ő engem, viszont jó kis gondolategységeket teremt bennem.

A másik, hogy az évek változtató hatása lehet-e az, hogy már nem számít egy jóképű fej, egy jobb test, ezek mellé legyen agy és gondolatok is. Már pillanatok alatt átlátok a pasik hülyeségein, a játszmáikon, nem gyűröm meghatottan a ruhát a mellkasomon ha azt mondja egynémely: az érett nők a kedvenceim/a telt nőket kedvelem/zöldszeműek az istennők, stb.
Mert ez bizony egyfajta rasszizmus számomra.
Csak egy bizonyos tulajdonságom miatt kellenék?
Oké, elhiszem hogy az adott tulajdonságokkal rendelkező csoportból sem kéne mindenki, de én akkor is hülyeségnek gondolom ezt.

Talán ha tovább járom körbe a semmiségekkel teli tálat, akkor érthetőbb leszek.
Hülyeségnek tartom, illetve kissé gyerekesnek, hogy ember kijelenti: nekem csak 120-130 cm közti, fekete hajú piros szemű nyuszi kell, aki éjfélkor fordul a bal oldalára és sosem pukizik.
Direkt írtam hülyeségeket, mert nem ez a lényeg, hanem a jelenség.
Szerintem aki bármiben így gondolkodik, az sok jótól elvágja magát.
Persze tizenéves rockerként a hosszú haj nyitott kaput egy-egy fiú felé, de ez a kamaszkorral véget ért.

Azt hiszem nem szabad kategóriákra osztani az embereket semmi módon.

Már azt is tudom, hogy nem mindenki azért néz meg, mert AKAR valamit, hanem vonzza a tekintetet valami kisugárzás, valami "máshol-máskor-más körülmények közt lehetne bármi" áthallás.
Olvastam erről sokszor, miszerint rengeteg dimenzió van, minden vágy és félelem, élő egység valahol. Az emberek-lelkek akikkel kapcsolatban vagyunk, más dimenziókban is társaink, csak másképp mint itt.
A koldus az apám, az igazoltató rendőr a szomszédom, a kutyám a bátyám, stb.
A téma számomra nagyon érdekes, kissé bonyolult, mint minden időutazásos, dimenziós dolog.
Szerintem a gondolkodásunk max. 3-4 dimenziós, nehéz a többit elképzelnünk.

Akikkel találkozunk, csak pillanatokra is, azokkal valami kapcsolatunk van.
Azután minden egyéb történés nélkül megyünk tovább utunkon, hozzá sem szólva egy előző életbeli szerelmünkhöz. Esetleg dobunk neki pár forintot  a kalapjába, veszünk tőle egy újságot, vagy megkérdezzük mennyi az idő. Nincs most több dolgunk egymással, de távoli kapcsolatban vagyunk.
A zöldségespultnál lévő 100 kg narancsból csak párat választunk ki.
Miért pont azokat?
Valamiért azok kellenek.
Kiemelve pár példányt a narancstömegből, összekapcsoljuk őket az életük további részére.

Egyébként bizonyára nem jól gondolkodom pasiügyekben, mert egy bizonyos szint alá nem mennék le. Kinézetben is megvan a határ, korban is, de amíg nem érdekelnek valakinek a gondolatai, addig a teste sem kell. Tán nem vagyok elég kiéhezett? Vagy nem ittam eleget?
Nos, nem is fogok, ennyire nem is leszek.

Gondolatfoszlányként megvan már a szeretetpótlék témakör, amiben a cigi-kaja-pia-drog mellett a [szex bárkivel, aki "szeret" pár percig] is benne van.

2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...