2013. december 16., hétfő

Sztárság

Mindig sztárolták valahol. Persze csak a kihasználás szintjén.

Például a barna kutya. Ha kint tevékenykedett az udvaron, a kutya énekelt.Dalának szövege mindig ugyanarról szólt: simogass, simizz már. És ilyenkor kapott is, mármint simogatást, ő pedig megállapította: a nadrágból is melós félét kellene felvenni, nem csak a pulóverből-kabátból.
A barna kutyának az is elég volt, ha a nyitott ajtóban megállt, bármilyen okból. Általában mikor főzött épp, és Mama dohányzott, akkor nyitott ajtót, beszélgetni. Mert az utóbbi időben máskor nemigen jutott erre pár nyugodt perc. Ő végezte a munkáját a konyha, fürdőszoba és a gép között, Mama meg bent a belső szobában kötögetett. Voltak már megrendelései, szóval kötött mint a lány a csalánmellényeket a vadlúd fivéreinek.
Folyamatosan.
Szóval ajtó nyílt, Ő ott állt, a barna kutya énekelt. A barna éneklésére a fehér is megmozdult, ő táncolni szeretett. Ugribugri kis jószág volt, táncolt, énekelt ő is, és a haját rázta hozzá. Ő egy rocker puli volt.

Bent pedig a herélt, lánynevű kandúr volt ilyen sztároló alkat.
Mikor a kályhák felé járt a sztár, akkor felült, tátogva nyávogott némán, jelezve: ideje egy kis nassolnivalónak. A szekrényhez a hokedlin át vezetett az útja, az út, amin át megmutatta, honnan kívánja igénybe venni a nasit. A hokedlin a Mama kötős szerszámai voltak, így szentségelt a macskának, mindig. Így a kandúr is sztár lehetett pár percre, mert a tömeg (mama) valami érthetetlent kiabált neki, és még nasit is kapott.
Néha.
Mert ha mindig kapott volna mikor a sztár arra járt, és ő kért, hamar kövér macska lett volna.

A kályhás fűtés olyan volt, amit fél-1 óránként pakolni kellett. Mivel a sparheltnek is, és Mama teakályhájának is kicsi volt az égéstere, nappal kisebb fákkal pakolták, hogy hamar melegebb legyen.

Reggelente, akármilyen korán kelt, a gyerekek sztárolták. Ült a gépnél, itta a kávéját, végezte a napi teendők agyi egységbe rendezését, és próbálta aznapra összeszedni, elindítani magát. A gyerekek pedig szintén korán keltek, jöttek csapatostul.
- Anya, képzeld....
- Csend, még nem kávéztam.
- De Anya, azt álmodtam...
- Jó, mondd.
- Anya, tegyél a telefonomra játékot!
- Később.
- Anya, hadd játsszak a telefonodon!
- Semmiképp, az az enyém.
- Bezzeg a.....
Ez visszatérő motívuma volt a gyerek közlendőknek. A "bezzegelés". Már úgy zajlott, hogy ha véletlen kihagyták, ő figyelmeztette őket:
- Valami kimaradt.
- Ja, bezzeg a....
Most csak játéktöltés volt a téma, és egy film, amit a középső fiú előző nap látott. Emiatt épp Aladdint sztárolta:
- Anya, átnevezhetem magam Aladdinnak?
- Persze, de ki fog így hívni?
- Azt hiszem mindenki.
- Szerintem sokszor kéne mindenkinek elmondanod, mire megszoknák. És mire megszoknák, már más mesehősért rajonganál.
- De szerintem úgy nézek ki.
A bátyja pizsamagatyája a térdéig ért középen, mint egy török gatyó. Felvett hozzá egy rá méretezett sokzsebes horgászmellényt, nyakában az új lánca, amin vaddisznófog van befoglalva, és tényleg vagány volt. Csak a haja szőke és rövid. De erre is talált megoldást.
- Anya, befesthetem feketére a hajam?
- Persze, nagy korodban, de remélem nem fogod.
- Miért?
- Mert idétlen mikor egy fiú ilyet csinál.
- De nekem tetszik a fekete haj.
- Akkor nézzed.
Aladdin, a szőke arab fiú
ugye nagy a hasonlóság?
És még mindig csak 5 óra 20 perc volt, mikor egy fél gyermekvilágot átbeszéltek, helyre tettek. Csak egyszer kelt fel a kávé ideje alatt a helyéről, mikor is észrevett az asztalon egy csokoládémorzsát, amiről eszébe jutott: van kint ronda de finom reszelt-kakaós sütemény, ami a kávéhoz pont jó. Nem túl édes, de van benne dió. A csúnyasága miatt csak a két kicsi evett belőle, de ők épp legóztak, oda sem figyeltek mit tolt eléjük tányéron. Csak csipegettek.
A kávé utolsó kortyánál bejött a Mama is, kérdezte:
- Ki nyerte a tegnapi ....... (aktuális éneklős-sztárkészítő műsor)-t? Nézd meg légyszíves.

Megnézte, megmondta, elindult a nap.
Öltöztetni kellett a kicsiket, csitítani Aladdint, aki felpörgött hamar, és miatta mindenki, kiszolgálni a nagyokat, akik buszhoz mentek. Közben a kályhákra odafigyelni, bár szerencsére még nem volt hideg, az sem volt probléma, ha kialudt és pár órát nem fűtött valamelyik. Aladdinról a szőke arab gyermekről még annyit mesélnék, hogy érdekes helyre rakta magát a családjában. Ő volt az, aki mindenkit bosszantott. Szándékosan csinálta. Megkérdezték tőle:
- Miért jó ez neked?
- Mert jó.
- De ki mondta, hogy bosszantó lehetsz?
- A Jóisten.
Így megvolt a hivatalos engedély. Sztárunk pedig nem vitatkozhatott a Jóisten beállításaival, el kellett fogadni, és csak néha tekergetni kicsit, hátha van másféle adás is.

Így indultak a napok, ritkán volt másképp.
Közben mindennap végiggondolhatta: ez is pont olyan mint a tévés-koncertes sztárság. Vannak rajongók, vannak akik sosem hallottak róla, vannak akik szeretnek, és akik nem, de teljesen kiszipolyoz az a pár rajongó és fellépni hívó. Legyen a fellépés akár munka, akár a gyerekekhez kötődő nem mindennapi teendő.
Sztárság, főnökség, hívhatjuk ahogy akarjuk. Fárasztó munka, mert a rajongók és beosztottak sem mindig azt csinálják amit kell. Így el kell magyarázni, újra és újra, vagy kiabálva vagy nyugodtan. Mindkettő erőt rabló, vagy magunknak megcsinálni mindent.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...