2013. december 3., kedd

Nézőpont, avagy véletlenek nincsenek

Nézőponttól függ mindennek a megítélése.

Az előző bejegyzésemnél, és most is, furcsán ellazult állapotban vagyok.
Olyan jó minden, még a rossz is.

Mai, mostani nézőpontomból tetszik valaki, aki tán egyszer nem gondolt rám a muszáj gondoláson kívül, de azt mondom, véletlenek nincsenek.
Más kérdés, hogy mi az oka egy-egy véletlen történésnek.
Az oka lehet, hogy elindítson valamit, egy kis zizzenést, amiből a mag kikel, de lehet a virágmag csak előretol egy másik növénycsírát, csak elősegít egy másik születést és életet, ő maga nem fog soha virágba borulva pompázni.

Logikai nézőpontból az egész agyalás értelmetlen, mert az a férfi, aki jelen gondolkodásom és ízlésem szerint megfelelne nekem, az az esetleges családját nem tenné félre egy kaland vagyis mellékes miatt.
Ez is nézőpont.
Logikai oldalról közelítve sincs szerintem véletlen, és egyéb szempontból sincs.
Nem véletlen botlok meg az úton, és nem véletlen köhögök mikor beszélni szeretnék.
Nem véletlen egy telefon mellétárcsázás sem.

Az előző bejegyzés után elgondolkodtam, mennyire jöhet át az ellazult tudatállapot, a gondolatok folyékonysága, hogy inkább kérdezek mint állítok, de azért a nézőpontom átsejlik.
Vajon most átjön?

De hamar eldöntöttem, nem foglalkozom azzal, kinek mi jön át és mi nem, mert senki nézőpontja nem az enyém. Még annak sem, akivel hasonlóképp gondolkodunk. Nekem az újság egy napilap, egyes ebeknek pedig ostor. A kedvenc zeném ellazít, a sejtjeimen átmászva minden hang boldogabbá tesz, de van akinek csak valami őrült csatazaj. Én hallom benne a fájdalmat, más pedig nem.


Nem számít, ki milyennek lát engem, csak az, én magamnak mi és ki vagyok.
Azt hihetnénk, könnyű így gondolkodni, ezt átadni a gyerekeknek, de nem az.
Én is meg akartam felelni mindenféle elvárásoknak, de amíg nincs meg a saját kiforrott énem, addig én nem létezem.
Mikor a fiam megkérdi, miért iszom egy csésze kávét fél óráig,arra nincs tudományos magyarázat, nem azért, mert ezt olvastam hogy így kell, hanem mert egyszerűen így jó nekem.
Kiforrottság.
Talán ez az.

Amíg csak mások által jónak tartott dolgokat és elveket vallok magaménak, nincs saját vélemény, nincs miért kiállni.
Csak a folyó tetején úszol, de csak mint rothadó fadarab.
Nem vagy a víz része.
Nem te hozod a döntést, merre menjél, csak visz a víz.

Vége lassan az évnek, annak az évnek, amelyben annyi jó történt, amely jókat nem árnyékolta be semmi és senki. Tudom, talán még mindig fura hogy életem jelentős eseménye a válóper, és jó oldalon, de így érzek.
Ez vagyok.
Ez a nézőpontom.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...