2013. december 2., hétfő

Szocializálódás

Szocializálódunk.
Sorban állunk, mert kell.
Hallgatjuk a falu népét, ez is egyfajta társasági élet.
Van akinek mindössze ennyi.
Innen haza, az ismerős négy fal, pár helység, és kész.
Főzés, mosás, család.

Nevetgélünk a közmunkás alkeszen, aki a bezárt ajtó kilincsét rángatja, mert tán azt gondolja ez a varázslat amitől ki fog nyílni. De nem nyílik. Viszont a szagát hordja a lépcsőház légmozgása, soknapos férfiszag, borral-pálinkával keverve.
Menjünk inkább, várjunk máshol.
Mert várni kell, soká, mert nem megy a gép.
Bár az ügyek intézését nem gépen végezzük, közelében sem vagyunk, de szünet van miatta.

Mondom én, megállna az élet a gépek nélkül.
Vagy elkezdődne?
Tán az utóbbi.

Akkor szocializálódjunk itt is.
Lecseréltem a face fotóm, egy homályosabb, szerintem csúnyábbra (nem olyan jó, na), talán így nem írogatnak a külföldiek.
Ma kettő bejelölt.
Változtassak státuszt?
Mondjuk a facet nem fogom társkeresésre használni, szóval akár fixálhatom is: kapcsolatban vagyok.
A "szenzáció" 2 perc alatt lecsengene, engem meg hanyagolnának ezek a nemtudomkik.

Szocializálódás otthon.
Sütőből kiszedem a friss kakaós csigát, rongy nélkül rámarkolok a forró sütőlemezre, de nem anyázok hangosan.
Kinek?
Magamnak?

A sütés mostanság elég kétesélyes, mivel nem az igazi már ez a 30 éves gáztűzhely.
A 3 lapból kettő működik, a sütő állapota is kívánnivalókat hagy maga után, és nem a tisztasága.
Még működik, de hamarosan vennem kell újat.
Mióta szórakozik velem, azóta nem sütök kenyeret, mert rendre elromlik.
Annyi félnyers de mégis égett-kemény kenyeret nem ettek a kutyák egész életükben, mint az utóbbi pár hónapban.
De már egy hónapja veszem a kenyeret, szóval megoldottam, csak épp kicsit hiányzik a saját sütésű.

Tovább szocializálódom, és berakom a második tepsit, hisz ennyi gyereknek nem elég fél kiló lisztből a kakaós csiga (sem), mi egy kilós adagot sütünk.
Közben Kevin gépezik, és hangosan énekli az épp lejátszás alatt lévő Ákos dalt.
Ő is fertőződött.



Szabolcs nyelvtan könyvéről le kell venni az Iron Maiden borítót, a tanítónéni nem szerette.
Megértem.
Ha nem rockon szocializálódtam volna, én sem kedvelném a koponyás-fegyveres képeket másodikosok könyvein.
De ennyi kellett, ha én mondom hogy nem, az kevés lett volna.
Van, amiben a tanítónéni szava többet ér.

Szabolcs Iron Maiden CD-t is kért karácsonyra.
Van még pár eredeti, odaadom neki, de vennem kell hozzá lejátszót is, mert ebben a mai mobil-fülhallgatós, mobilra csatlakoztatható hangszórós, mobilos-rádiós világban nem létszükséglet a hordozható CD játszó léte a háztartásban.

Gondolkodom, miért tetszik meg valaki?
Olyan is akár, aki nem a "típusunk"?
Elsőre átnézek rajta, másodjára is, harmadikra már valami elindul.
Mert valaki azt mondta: de jól néz ki.
És akkor én is ránéztem, másképp mint addig.
El is hal lassan az egész, mert nem jöhet létre a jelen körülmények közt, ebben az életben semmi, de mégis tetszik egy kicsit.
Pedig nem az én "típusom".
Nem is tetszik.
Na jó, egy kicsit.
Tán ez is a szocializálódás része, hogy elengedjük az ilyen kósza vágyakat.
Repüljenek, landoljanak máshol.
Nem kell minden magnak kikelni, igaz?

6 megjegyzés :

  1. van, hogy hiába tetszik, akár már elsőre is, egyszerűen nem fér bele az életünkbe (pont)

    VálaszTörlés
  2. Így van, de attól még hogy felismerem a "betegséget" nem tűnik el rögtön sajnos :D

    VálaszTörlés
  3. Biztos közhelyesen hangzik, de akinek kell, az befér az életünkbe. :)
    Néha még az is, akinek nem kellene, mert igazából nincs helye. :)

    Mostanában azt gondolom, (eddig konzervatívabb voltam):
    igen, szocializálódás. a tetszik, a flört, a beszélgetés, a közeledés...mind mind belefér, a maga helyén. Csak ne gondoljuk többnek. A másik érzéseiért meg nem vagyunk felelősek, kivéve, ha tudatosan kihasználjuk azokat. Az nem szép dolog. De egy mosollyal, ez összenézéssel szebbé tenni a másik napját is, abban nincs semmi rossz. Az utána következő gondolatainkra azonban már figyelni kell, nehogy olyasmiről kezdjünk gondolkodni, ami sosem volt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer-kétszer ez utóbbira figyelmeztetni kell magam. nem mindenki azért bámul meg, mert én vagyok az álma :D

      Törlés
  4. Néha arra is szükségem van, hogy bizakodjam egy egy mag kikelésében, melyet elvetettem, de esze ágában sincs kikelni. Én úgy vigasztalom magam, sebaj, csak legyek mozgásban állandóan.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez is jó!
      Értse mindenki a saját nézőpontja szerint :)
      Mindig mozgásban lenni, tenni-venni, agyilag aktívnak lenni, valami mindig kell, kivéve mikor épp leeresztő fázis van :)

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...