2013. december 25., szerda

Ufók


Ezt a zenét sok-sok éve nagyon szeretem. Nem rólam szól, nem teljesen olyan amire azt mondanám: igen, ez 100 %-ban én vagyok, de nagyon szeretem. Ezen és hasonlókon nőttem fel, anyám Korda-Komár fan volt, némi Neotonnal, Dolly Roll-Hungária-Abba és társaival keverve.
Persze azért voltak lemezeim nekem is, Iron Maiden volt az első, de Alphaville is akadt.

Valami más volt akkor a levegőben.
Vagy csak egyszerűen MÁS volt, és ez a másság tíz évenként előjön. Azaz ennyi időnként változik akkorát a világ, hogy ufónak tűnjek visszagondolva a régi életemre. Bármelyik régi világra.
Azt gondolnám, ha a régi életemből találkozom valakivel, akkor az ufónak fog tűnni, mert oda tartozik. De mindig rájövök, ez nem így van. Mert az a régi ember már ugyanúgy nincs mint én, ő is változott a világgal. Vannak akik megragadnak egy-egy élethelyzetben, szinte semmit sem változva, de ez egy betegség, lélekbaj. Nem tudom hibásnak tekinthető az ilyen ember, mert nem tudhatom miért ragadt ott, nem ismerem a sorsát, életét.

Marilyn Monroe két évvel hamarabb született mint a nagymamám. Mégis: egyik a másikhoz képest ufó volt. De az a világ is ufós, amelyikben még élt a Mama. Pedig nincs 10 éve hogy meghalt.
Csak egyszerűen annyi minden változott a kis világomban azóta, annyira más vagyok én is.
A tesóm is elment, messze él, és mikor látom a face képét, azt hiszem ő is ufó lett. Nekem. Szar ránézni a képre, pedig jó látni.

És annyira másról akartam megint írni.
Például Sziliről, aki szépen kimegy a konyhába, a sötétbe, feloltja a villanyt, és kiszolgálja magát répával. Lívinek is vesz. Meg is pucolja őket, nem kell a felkínált segítség. És akkor rájövök, nagy fiú, hiba lenne folyton kérdezgetni: segítsek? Nem kell. Majd szól ha elakad. Ami persze az öltözésnél jön is, mert mindig eltűnnek a ruhák, hisz az öltözés nem kihívás, nem valami érdekes feladat, hanem muszáj.

Néztem egy sorozatot az amishokról, és rájöttem, kicsit hasonlóan élünk. Bár van áram meg minden modern cucc, de van amikor teljesen lemegyek alapba, és úgy csinálok mindenfélét. Csak hogy lássam: menne úgy is, nem állna meg a világ.
De tetszik a világuk.
Tetszik hogy egyformák, de van egyéniségük. Bár nem tűnik fel elsőre, hisz szigorúak a szabályok, és tényleg hasonlóan néznek ki. De azt gondolom, a hasonlóság miatt hiteles tényleg az, ha beleszeretnek egymásba, ha barátokká válnak a közösségükön belül. Nem a külsőségek, x csoportba tartozásuk dönti el, hogy  kedvelik-e egymást vagy nem, hanem tényleg a személyes kapcsolatok.
Ez hiányzik nálunk.
Annyi minden alapján ítélünk és döntünk, amik nem fontosak, hogy nem is tudom van-e olyan amikor félretehetünk minden szemüveget, és nézhetjük a valóságot.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...