2013. december 31., kedd

Visszanéző, de mégsem

Nem is tudom kell-e a visszatekintés, megint egy sablon, de időnként olyan jó sablonozni :)
És persze akaratlanul is visszanézünk egy-egy év végi napon, mint ahogy nyár végén is rendezgetjük a nyári emlékeket, mint a befőtteket.
Biztos másnál is van, én Diusnál láttam ezt a visszatekintős mókát, és én ugyan nem akarok minden kérdésre válaszolni, sőt egyáltalán nem akartam ezt a játékot eljátszani, de egy dolgot kiemelnék.

Mi volt az év legnagyobb eredménye?
Az, hogy megértettem, erővel nem lehet megváltozni, magunkat sem lehet megváltoztatni úgy, ahogy másokat sem.
Hisz ezt már tudom!
Rég tudom!
De más tudni, és más megtapasztalni a magam bőrén.
Nem megváltoztatni kell magam, hanem elfogadni, tudva: ebben ilyen, abban olyan vagyok, de törekszem arra, hogy jobb legyek, és akkor esetleg sikerülni is fog.
A legnagyobb eredmény az is, hogy boldog embernek tarthatom magam.
Hogy akkor is elégedett vagyok az életemmel, mikor felvágom az utolsó kenyeret, vagy elfogy a tűzifa, esetleg a fáradtságtól éberkómásan nézek ki a fejemből, miközben a gyerekek édesen játszanak, vagy fontos mondandójuk lenne, de képtelenség értelmesen részt venni bármiben. Mert most már tudom, minden gond megoldódik, úgy, hogy nem aggódom, nem idegeskedem feleslegesen. De ezeket magamtól tudom, megtapasztaltam. Amíg más mondta, addig más tudása volt.
Tudjátok, épp olyan ez, mint amikor szülőként azt mondjuk:
- Tónika, miért nem vagy olyan rendszerető, mint a húgod/öcséd/szomszéd unokatestvére??
- Izéke, te miért kiabálsz mindig mint egy vadszamár, ha valami nem sikerül?
A válasz az, hogy nincs válasz.
A válasz az egyszerűen: csak.
Csak, mert ilyen és kész.
Sem Izéke, sem Tónika nem változik meg azért, mert nekünk nem tetszik valami. Akárhányszor elmondhatjuk, amíg ő úgy nem ébred, hogy ez vagy az nem tetszik és meg akarom változtatni, addig semmi nem fog történni. Még akkor is rögös az út, mert a változást nem elég akarni, elég tudatosnak kell lenni ahhoz, hogy minden alkalommal elcsípjük az adott viselkedési formát, és lenullázzuk abban a pillanatban. És ha elkezdjük utálni, gennyes pattanásként kezelni, amit gyógyítgatni kell, kezelgetni, akkor megint csak maradni fog. Mert a viselkedésünk nem gennyes pattanás, nem betegség, hanem egy-egy régi helyzetből született, fenntartott reakció. Lehet akár magunkkal hozott alap jellemvonás is. Szóval nem beteg dolog, nem kell borogatni hogy elmúljon. De ha felismerjük mindig, és legalább sejtjük az okát is, okozatait is ismerjük, akkor van esély arra, hogy megváltozzunk.
Ennek megtapasztalása az én eredményem.

Most, ma, december 31.-én, itt ülök, írok, és nem készülök semmire. Jobban mondva a napi rutinon kívül semmire. Persze jó lenne ha egy varázslat valami jó buliba röpítene, vagy jó koncertre, de azt hiszem ez kimarad. Volt viszont egy telefonbeszélgetés:
- Szia. Mész valahová?
- Persze, 4-5 buliba hívtak, úgyhogy elő kellett szedetnem a helikoptert, hogy mindenhová odaérjek.
- És most mit csinálsz?
- Épp sminkelnek, és lassan öltözöm, amint ideér a couture ruhám.
- Oké, akkor te is pont oda mész bulizni ahová én.
- Azt hiszem igen, majd találkozunk.
Azt hiszem ha elmesélem, hogy a konyhában fánkot sütöttem, melegítőnaciban és színes kardigánban, visítozó gyerekekkel körbevéve, plusz fűtés ügyben rohangálva a három szoba és a konyha közt, akkor senki nem lepődik meg.

De szerintem valami érthetetlen és hordhatatlan couture helyett,
 inkább ilyesmi lenne a stílusom, ha bulizni mennék.
20 évvel, és 30 kilóval ezelőtt...
Mert már nem mozog bennem a vágy hogy kilengjek, jobb itt a meleg szobában, és jobb a gyerekeimmel a rutin.
Öregség?
Minden bizonnyal, de azért még nem temetném magam. Hisz Húsvétra már meg is rendeltem az ajándékot a gyerekeknek, amit igyekszem addig nem is odaadni. Hisz olyan közel van, már csak 3,5 hónap. Addig a tavasztél (ezt az általam kreált szót miért nem húzza alá az ellenőrzőprogram??) zajlik, szól a nyitnikék, mert ma hallottam.
De nem húzom tovább, mindenkinek aki olvas, és annak is aki nem, kellemes bulizást, jó másnapot, és újévre minden jót kívánok!!

10 megjegyzés :

  1. Igen, fontos, hogy elfogadd ........de szeresd is önmagad.
    Minden jót Nektek is az új esztendőben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Erika, Neked és a családodnak is minden szépet kívánok!

      Törlés
  2. Mindig azt gondolom, Neked nem kell külön semmit kívánni, mert minden helyzetben épp úgy fogadsz el mindent, ahogy van. :)
    De azért a következő évre kívánok Neked nagyon sok boldog napot, és alakuljon minden úgy, ahogy az a legjobb lesz Neked/Nektek. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, de az elfogadást azért mindig megelőzi a miértek keresése. Mert az elfogadáshoz megérteni is kell, nekem legalábbis :)
      Köszönöm Dius, neked is szépeket és egészséget!

      Törlés
  3. Boldog új évet Isten áldásával!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Júlia, viszont kívánom!

      Törlés
  4. De akkor Te már túl vagy a miérteken, és ez hatalmas haladás előre az utadon :)
    Én is rájöttem: mindennek oka van..De tényleg..

    Boldog új évet kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg megvannak az okok, és ezt a finom pókháló szövetet érzékelni szintén nagy dolog :-)
      Neked is még több haladást!

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...