2013. december 21., szombat

Zserbó, mert diós!

Még 2 nap...
És megszűnnek az idióta játékreklám-tömegek.
Még 2 nap...
És leáll a "kész kell lenni mennyi dolgom van" végtelenített szalag a fejekben.
Kezdődik a "mennyit ettem, az a süti nem kellett volna, de olyan finom volt, és annyira kínálták, nem én tehetek róla, majd lemozgom."
5 év múlva...

Sablonok.
Igyekszem kerülni őket.
De persze itt is akadnak ilyenek.
Mert nem fogok karácsonykor sonka-tojást készíteni, hogy ne legyek sablonos...
Sőt, medencét sem állítok az udvaron.
Lesz viszont mindenféle süti.
Bejgli, mert szeretem a diót és a mákot.
Mézeskalács, mert elfoglalja a gyerekeket a díszítése.
Zserbó, mert diós!
Kókuszgolyó, mert az meg már miért is ne?
Menü tervem egyáltalán nincs, majd előveszem a húst, és készítek valamit.
Sablonmenteset.


Egy macska elment, írtam róla. Ma elvitték a keresztanyámtól, aki minden történés ellenére megsiratta a cicát.
A történés:
A macska mióta innen elment, sokat sírdogált, kereste a tesóit. Jó helyen volt ott is, simogatták, dédelgették.
Evett, ivott, almot használt, rendesen működött.
A bioritmusa is.
Azaz úgy, mint itt, 4-5 óra közt ébredve kért ételt, simit, mikor mi is beengedjük az éjjeleket kint (padláson) töltő macskákat.
Ez nem tragikus, pár nap alatt általában átállnak az állatok.

Elnéztem a maradék négyet, mondtam még egy elmehet, ha kell keresztanyámnak, de többet nem adok. Vagy hozzánk nőttek, vagy  kezdek macskás vénasszony lenni.

Olyan vagyok, mint a régi poénban a köztisztasági vállalat, aki felkészül a télre, mégis mindig készületlenül éri a hó, a fagy.
Télen.
Én felkészültem arra, hogy Sziliből nem sokat fogok látni karácsony után, de már most is ez van:

Tegnap Szabolcs megint kiskutyával jött haza, találta az iskolánál. Mondtam vigye vissza, hátha kiszökött valahonnan. Visszavitte, sírva. A kutya persze megint utána jött, megint megjelent vele a konyhában. Akkor kirakattam a kapu elé, majd elmegy.
"fotózz le vele, legyen emlékem róla" mondta Szabolcs, és visszanyelte a könnyeit
Elment, de egy szomszéd visszakísérte hozzánk, mondván olyan aranyos, jó lenne a gyerekeknek. Persze, jó lenne, csak 3 kutya van, és annyi lehet. Sebaj, épp indultunk a művházba, mondom majd ott nyomunkat veszíti. Sajnáltam, gondoltam lefotózom, kirakom a face-ra, hátha. Másnak sikerül, nekem is sikerülhet.
Arra járt egy helyi másik anyuka, kérdezte miénk-e. Mondtam nem, épp gazdát keresünk neki. Rávágta, neki kell, olyan szép, aranyos, és mivel fiú, pont jó is :)
Ő is a művházba ment, mivel ovis fellépés volt.
A kiskutya viszont nem várta meg, valaki bizonyára hazavitte.
De így is jó, lényeg, hogy legyen otthona.

Jó készülődést és jó pihenést mindenkinek!!

6 megjegyzés :

  1. Nektek is! Köszi a jó írásokat-teljesen sablonmentesek:)

    VálaszTörlés
  2. Azt hiszem még sosem vettem ennyire lazán a karácsonyt :)))
    Süti lesz,kaja lesz, vendég lesz..Illene már nekiállni készülődni :))
    Tanultam Tőled sokat...Nem kell görcsölni, nem kellenek a sablonok, úgyis kialakul, úgy ahogy kell, akkor amikor itt az ideje. És soha, semmivel nem csúsztam el :)

    VálaszTörlés
  3. Boldog karácsonyt Neked és a gyerkőcöknek Heni!

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...