2013. augusztus 30., péntek

Elkeserítő

A tegnapi téma folytatása.

24 éves fiú:
- Hú, ha tudnád mi minden jutott eszembe rólad!
Visszaírok:
- Annyira nem érdekel, de gondolom más 40-es nőnél bejön ez a duma.
- Ó, imádom a negyvenes csajokat, de te olyan gyanakvó vagy! Most, rólad jutott eszembe :)
- Oké, elhiszem (nem is), de nem érdekelsz. Pá.
És erre megírja mit kezdene velem, mire én tiltom. Mert amúgy sem érdekelt, de így ne is lásson.

Ami miatt ezt most itt megírom, az, hogy elkeserítő a dolog, sok okból.
De leginkább amiatt, hogy ez milyen képet alkot a negyvenes nőkről. Ennyire elkeseredettek? Ilyen mélyre lemennek? Bocsi, bármilyen helyes fiúk ezek, én nem tudom úgy látni hogy az ágyban mindegy a kor, mert sem ott, sem máshol nem mindegy.
Ezek a fiúk egy hatalmas halpiacon válogathatnak, mert a társkeresőn 40-es nők tömege van.

A napokban beszélgettem egy normálisabb (ő sem érdekel, de beszélgetni lehetett vele) 34 évessel, aki azt mondta, nincs a korosztályából túl sok, ezért megy az idősebbekre.
Mondtam neki hogy íráshoz gyűjtök anyagot,  szóval ne jöjjön elő randival, de beszélgethetünk bármikor. Érdekes módon még most is beszélgetünk néha, normálisan.

Ez egy dolog, de remélem értitek mire gondolok.
A 40-es nők ezekre a kisfiúkra hajtanak, ki tudja milyen beteg önigazolást kergetve, akik ezt szépen kihasználják, hisz könnyű prédákról beszélünk.
De nekem ez olyan képet tesz a fejembe, hogy ezek a fiúk a döglött halakat szedik ki a frissen fickándozó élők közül.

De félretéve a komoly dolgokat:
Tegnap említett Gengszter Zoltán nevű énekes nagyon társat akarhat találni, mert több regnél is fent van a képe. Na jó, mindig átölel valami fura férfit, így nem tudom mit is akar valójában.
Még olyan "embert" is láttam, aki wc-n ülve készült fotót tett ki.

Szóval sokat lehet röhögni, de egy idő után már kínos az egész, mert rohadt nagy társadalmi problémákat vet fel, és kérdés, hogy ha az érettebb nők ennyire lemennek, akkor milyenek a férfiak? A korosztályunknak megfelelő férfiak? Ők is ebben a zavarosban halásznak, 80% a szexre hajt, ami biztos érdekes egy darabig, de kinek fognak kelleni kiégve és széthajtva 50 év felett???

2013. augusztus 29., csütörtök

Társkereső interjúk

Sikerrel megállapítottam, társkereső oldalakra nem feltétlen társat keresni mennek az emberek.
Azt is el kell mondanom, hogy ez az írás nem a férfiak leszólására született, mert az ő elmondásuk alapján a nők egy része pont ilyen. Meséltek olyanokat, hogy a nők is küldenek kéretlen  intim képeket magukról, szexért találják meg a pasikat, stb. Én arról tudok írni, ami velem történt meg, az pedig eddig ennyi volt. van akivel csak beszélgetek, van akivel interjút készítek.

Előrevetem: nem keresek senkit, azokkal beszélgetek, akik engem megtalálnak. De azok közül sem minddel, mert egyrészt nincs rá időm, másrészt ha hányhatnékom van írni sem tudok.
No meg hozzáteszem azt is, ez a téma most érdekel, de hamar be fogok sokallni tőle, addig viszont gyűjtögetem mások okulására a sztorikat.

Beszélgetés, chat:
- Szia. Mi járatban itt?
- Csak beugrottam megnézni mi a mai kaja. Szerinted?
- Te tök jól nézel ki, hogyhogy nincs pasid?
- Két napja regeltem ide. De amúgy ilyen a világ, nincs mindenkinek. Neked van?
- Nem, nincs barátnőm. (én pasira gondoltam)
- Látod? Pedig 2007-ben regisztráltál.
- De közben volt.
- Ja, de nem törölted innen magad. Nagy szerelem lehetett...
Ugyanaz a delikvens:
- Én dohányzom, az baj?
- Nem mert tőlem azt csinálsz amit akarsz, (marha messze laksz tőlem, nem is tetszel), és nem az összeköltözést tervezgetjük.
- Értem.
- Oké.
- Értem.
- Én is értem. Csak tudnám mit. Figyelj, mennem kell.
- Oké, leszel még itt?
- Nem tudom, ha szerencséd van akkor igen. (és letiltottam)

Másik, levél:
"Szijja nagyon szimpike vagy nem akarok sokat írni mert nem az erősségem ha benne vagy ismerjük meg egymást személyesen ! Laci vagyok szőkésbarna haj kék szem aránylag magas jó alak:-) Bp.en lakom van autóm lakásom ha komolyabban is érdekellek akkor küldj sms.t vagy csörgess meg ezen a számon és visszahívlak: 06-xxxx Sajna mobilról vagyok nincs netem képet max mms.ben tudok!!! pusza jelentkezz!Várom!!!:-)"

Már itt elkezdett érdekelni a fura életforma. Gyanús volt, hogy fiatal, de mint kiderült korombeli. Viszont a lakás meg kocsi miért ilyen fontos nekik?? Vagy a csajoknak fontos?
Én eddig ebben az ismerkedési formában nem merültem el, de gondolkodom egy férfi regen hogy nőkkel is beszélhessek..

Válaszoltam:
- Ha netes a telód, tudsz képet küldeni mailben is, én ugyan fel nem hívlak.
Chateltünk, de nem sokat. Mert:
- Hol laksz?
Megadok egy pár faluval odébb lévő települést.
- Én Pesten. Szoktál erre járni?
- Néha, de nem jellemző.
- És nem jönnél be?
- Minek?
- Találkozni.
- Inkább nem.
- Oké. Mivel foglalkozol?
- Diliházban dolgozom.
- Hallod, gyere már be Pestre!
- Hallod, azt sem tudom hogy nézel ki!!
- De leírtam mindent.
- Oké, ha szerinted ennyi elég, akkor ne raboljuk egymás idejét. Szia.

Az adatlapom egyik sora:

Gyerekekkel élek. Meg állatokkal. Egyik státuszba sincs felvétel.

És mégis jönnek. Huszonéves gyerekek meg "állatok" is.
 
Most, mikor ezt írom, épp egy 18 (!!) évestől kaptam dicsérő sorokat. És két éve regelt be. Érdekes képet ad a nőkről, ha ez kell nekik. Mert ha nem kéne, nem jönnének. 
 
Nos, elgondolkodom, megköszönjem-e. Nem akarván beletiporni egy fejlődő lelkébe. De ha megköszönöm, akkor felhívásnak veszik általában. Így inkább bunkó módon nem reagálok, bár nem is bunkó, hisz egy másik sor az adatlapomról: 
 
A 35 alattiak is erősen kiesnek az érdeklődésemből.
Nem vállalok fotózást, filmezést, egyéb baromságokat.

Ha valamelyik dolog nem volt tiszta, olvasd újra. De egyszerűen nem reagálok olyan megkeresésekre, amiket kizártam :)

És akkor azokról nem is szóltam még,a kiknek csak megnézem a címlapon a képét.
Van akinek csak egy aranyos állatka képe van kint, van akinek a neve xy Jánosné (!!!), van akinek az volt a legjobb képe, amelyen Gengszter Zoltán átölelte (vajon tudja, hogy társkereső oldalon fut a képe??), vannak akik egyértelműen beszívva, bepiálva vannak lefotózva, és vannak az "aranyosak". Akik az összes ékszert magukra aggatják, így próbálván valami érdeklődést kelteni. Igen, nagy bendőjű, félmeztelen, kapuláncot viselő egyedek. Csodásak.
 
Vannak a horgászok, akik a trófeafotóikkal futnak, és óriási pontyokkal vannak lefényképezve.
Legalább tudhatom: a kajára nem lenne gond :D
Erről jutott eszembe, valami nyakánál fogott döglött csirkével készítek képet, vagy felmosóvödörrel, hogy látszódjon: házias vagyok, főzök is, szóval okés vagyok.
 
Még gyűjtögetni akartam, de máris hosszú a bejegyzés, így a továbbiakat külön írom meg.

2013. augusztus 25., vasárnap

Készpénz

Mit vehetünk készpénznek?
Mi a fix az életben?
Gyakorlatilag az, ami elmúlt, de menjünk egy lépéssel tovább, és mondjuk, hogy a mai nap.
Ami ma az enyém, az van nekem.
Holnapra minden elveszhet, elillanhat.
Nem tudom, ki fogom-e tudni hozni a témából amit akarok, de megpróbálom.

Nem számít mink van, nem számít hol vagyunk, ha MI bent nem vagyunk elég magunknak, akkor jelentkeznek a gondok. A központ nélküliség, a művileg kreált „élvezetek” és ál-értékek hajszolása.
A boldogtalanság fixálódása.
Hisz a boldogság nem kívülről jön, tehát az ellenkezőjét sem lehet kívülről átváltoztatni.
Az, ami egy gazdasági válságban elveszhet, az nem érték.
Az nem a miénk.

Nagyon jól kinéző srác, 40 éves, tényleg: mint egy modell.
- Beszélgessünk!- kéri.
- Jó, mesélj magadról.
- Hol is kezdjem... Vállalkozó vagyok, éttermem és konditermem van. Szabadidőmben extrém sportokkal foglalkozom (ja, velem ismerkedsz), utazgatok. Az a baj, hogy sokan csak ezt látják bennem. Elegem van a pénzre hajtó nőkből.
Persze, gondolom, mert ez az első amit elmesélsz, akkor gyakorlatilag ez vagy, nem?
Egy szép férfi, sok pénzzel.
A többi nem fogja érdekelni az embereket, legalábbis azt, aki a nagy átlag.
Hiszed hogy eleged van, de erre vagy büszke barátom, különben nem hoznád fel.
Egyébként az egész beszélgetés nem volt több negyed óránál, mert nem volt miről beszélni.
Unalmas volt, és semmivel nem keltett érdeklődést.
Az hogy mennyire nézett ki jól, kábé 10 percnyi érdeklődést ha kiváltott belőlem.

Vele kapcsolatban jutott eszembe az, hogy nem a pénzed vagy, nem az éttermed vagy, légy bármilyen büszke rá, mert mondjuk mélyről kezdted.
Ha összeomlik a világ, mid marad?
Van benned annyi, hogy a semmiből újrakezdd?

Alap körülményeket látva sajnálkozol, vagy látod miről szól a nagy egész?


Ide csatlakozik a következő sztori:
Szállító, idehoz valamit.
- Minden gyerek saját?-kérdi
- Nem, párat loptam a kocsma elől. Persze hogy saját (balfasz)
- Nem volt jobb dolguk? (miért, neked annál nem volt jobb, mint hogy egy balfasszá válj??)
- Nem tud rólam semmit, látott valamit, azt hiszi mindent tud? A maga élete mennyivel boldogabb ennél??
(gyakorlatilag kettő magával töltött nap után rávilágítanék: lószart sem ér az élete barátom. Mert a szép aranygyűrű és jó kocsi nulla, a felesége már ha van, már rég nem él át semmit maga alatt, max. lapoz egyet a könyvében, de magának csak egy gyereke van, arról sem tud semmit a nemén és a nevén kívül )
Viszontlátásra, köszi a munkát.


Nem kell engem vigasztalni, ezek nem tudnak megkarcolni sem, nemhogy bántani.
Komolyan, max olyanok, mint érdekes állat a mikroszkóp alatt.
Meg kell vizsgálnom, és kielemeznem :D

De várom a véleményeket :)

2013. augusztus 24., szombat

NemÁkos mint zenei kategória

Kétféle zene van a gyerekeim szerint: Ákos és Nem Ákos.
Kevin:
- Mehetek Harry Pottert nézni, ha vége az összes beprogramozott Ákos számnak?
- Persze, végtelenítve programoztam be őket, de mindenképp mehetsz.

Most drogosként működöm, akinek Ákos zenéje a drog.
Ha csökken az anyag hatása ( a ZENE), elkezdem dúdolgatni, azaz gondolok rá, és megint KELL.
Jelen pillanatban ez max. fél óra.
Így koncert után még nem bírom abbahagyni.
De ez régen is így volt.
Koncertek után mindig volt pár ilyen hét az adott zenekarral. Bár Ákos már azelőtt is így volt, csak nem ennyire droghatás-szerűen.

Pár napja biciklizem.
Azóta minden nap legalább egyszer körbejárom a falut, azaz letekerek a falu vége tábláig, és a másik úton vissza. Ez olyan 4-5 km. És persze az emelkedőkön még tolom, de ez nem akkora kiesés, pár száz méter.
Közben Ákos üvölt a fülembe, így ez nekem mindenképp valami szabadság érzés.

A kedvencem linkelem, mert nem illeszt be videót a blogger.

Azt mondjuk sikerült megállapítani, hogy már nem bírjuk úgy mint régen.
Egy héten belül a harmadik éjszakázós program, és ma hulla vagyok. Igaz, egész délelőtt konyha műszak játszott, de akkor is.
Reggel fél hétkor még aludtam volna????
Száz éve nem volt ilyen.
Még a bringával kapcsolatban is meginogtam, hogy biztos akarom-e, de legyőztem magam és mentem.


Ilyen a faluvégi puszta, a hegyek, szóval szép.
Menni kéne ma még egyszer...

2013. augusztus 21., szerda

ÁKOS!!!!! És persze más dolgok is

Ó, igen!
A tegnapi budai koncert!
Nagyon-nagyon jó volt!!!!!!!!!

És a színpadtól alig pár méterre voltunk, tömeg volt,d e közel sem olyan mint a korábban megszokott lökdösős, nyomorgós koncertek, szóval szuper volt.
A zene?
Eddig is szerettem, most is, és még azok a zenék is nagyon jók áthangszerelve, amik annyira nem jönnek be CD-ről.
Ákos frenetikus színpadmester, tényleg: a végére elfáradtam,d e még néztem volna pár órát.
Aki megnézhette volna de kihagyta, az bánhatja.
Az utóbbi évek legjobb napja, legnagyobb élménye, bármikor mennék újra.
Ráadásul személyes élmény is volt a tegnapi nap, mert pont 9 éve aug. 20.-én ismerkedtünk meg, és kezdtük el azt, ami nemrég lezárult.
Nekem ez a vég-lezárás élmény volt, a végső pont, attól függetlenül, hogy számomra már rég vége.
Azt hiszem pontosítva a kapcsolatnak és az utána következő ön-tanulási időszaknak, "félrenyúlásoknak" méltó vége.

Félrenyúlások?
Igen, próbák,amik ilyen-olyan okoknál fogva nem jöttek be.
Ami akkor rossz kicsit, de utána kiderül: jobb ez így, mindenképp.
Tanulás, keresés, próbaidőszak ez.
Amiben biztos lesznek még kudarcok, csak én nem annak látom ezeket.

Van sok kételyem, vannak fájdalmak, van minden.
De - frázis jön!!- úgy szép ez, ha zajlik.

Amit mindenképp szeretnék átbeszélni itt, magammal, - hozzáteszem: szépen kedves hangsúllyal íródnak a szavaim - az a társadalmi beidegződések baromságai.
Képzeljétek: engem elhagytak.
Más kérdés, hogy ezt a helyzetismerők nem így látják, hisz egy közös megegyezésen alapuló mindenkinek megkönnyebbülést nyújtó döntés született pár hónapja.
De mivel én itt maradtam, az a közmegítélés, hogy itthagytak.
Nos, ha én megyek el, akkor kirúgtak volna, mert az ilyen emberek így gondolkodnak.
Oké, ebben élnek, ebben nevelkedtek, hogy a szart csak néha meg kell keverni, de kiszállni belőle nem szabad.
Azt hiszik, hogy más vágyunk nincs, nekünk egyedül is boldog nőknek, mint hogy az, aki elment visszajöjjön.
Mert a nő csak a pasi mellett nő.
Lószart!!!
Nem a férfitól vagyok nő, mint ahogy nem is a melleimtől.
Mert sok férfi azt gondolja, a farka teszi férfivá.
A véleményem ugyanaz.
Lószart!!!
Ilyenekből születnek a halott, még szexre sem jó kapcsolatok, amiben vak vezet világtalant a szartengeren át.
Egészségükre.

Azt is megtudtam pár napja, hogy nem a földön járok, mert nem tudok hozzávakkantani a mai magyar tévéműsorokhoz, és nem ismerem a muzsika tv sztárjait, amikre nem állok le tombolni, bulizni.
Szóval ez van.
Ilyen vagyok.
Nincs férfi az életemben, szóval nem vagyok nő (?).
Nem a földön élek, mert nem nézek tévét.

De szeretem Ákost, szóval mégis ember vagyok.
Elmegyek egy koncertre, utazom miatta 80 km-t, sétálok még nyolcat, mert megéri.

Tudok nagyokat röhögni a félrenyúlásaimon, a rossz próbálkozásokon, és megkönnyebbülök tőle.
Mert ezt így kell.
A nyafogás senkinek sem segítene.

2013. augusztus 14., szerda

Gondolatselejt

Vannak saját gondolataid és ötleteid?
Mersz magad tervezni valamit és belevágni?
Ha kitalálsz valamit megkérdezel 8 embert róla, vagy ha eldöntötted akkor az úgy van?
Vacillálsz még egy kicsit vagy válaszolsz magadnak?
Megmagyarázod a bizonyítványod, vagy kimondod végre: merek vagy nem merek.
Nincs mit szépíteni.
Előregyártott elemekből építeni és "gondolkodni" sokkal könnyebb.

Vázoltam én már ilyen létképeket:
Úszunk az emberárral, fuldoklunk a hülyeségtengerben, vagy kimászunk és új utakon indulunk?
Mint a szegénylegény, egy-két fix gondolattal, útravaló bölcselettel keressük a saját igazságunk.

"Megvalósítani önmagunk"

A napokban elgondolkodtam ezen a frázison.
Mert én őszintén szólva nem tudom mi a francot jelent.
Azt lehet megvalósítani, ami nincs.
Én pedig vagyok.
Nézzünk egy "önmegvalósító" filmet, videót, tanfolyamot.
Megmondják szerintük mi a jó, és még tetszik is.
De az TE leszel, vagy valakinek az előregyártott gondolatmenete?
Persze, nézd meg, menj el rá, mert azért tanulhatsz pár dolgot.
De attól hogy megértesz valamit, még nem lesz az életed része.
Azért dolgozni kell ám.
 
"Légy önmagad"

Oké, és ez mit jelent?
Abszolút önmagam vagyok, max. kereső fázisban.
Én-keresőben.
Kereshetem ki vagyok, de az nem megvalósítás, hanem keresés.
Ha megtalálom aki vagyok, azt a jellemvonást ami elvileg az enyém, megvizsgálhatom: felvett jellemvonás,  vagy zsigerből velem van.
Ami felvett, azt eldobhatom, bár tapasztalatból mondom: nem egyszerű.

De ki vagyok én?
Az a vonás ami velem van sok élet óta, az az enyém, nem eldobható.
Igaz, az önismerethez nagyfokú őszinteség kell,  ami a másokkal szembeni őszinteséget is takarja.
Azzal pedig vállalni kell az igazi véleményünket, az igazi arcunkat.
Kedves és gondoskodó vagyok, vagy hideg és nemtörődöm?
Melyik jön ösztönből, és melyik csak azért, hogy másoknak mutassak egy képet?
Sokszor csak az utóbbiról van szó.
Színészkedés.
De ki az igazi?
Eldugtad a kedveset mert bántották?
Fájt, ezért befalaztad a hideg mögé?
És most jó?
Bújjunk inkább elő!

Sok-sok önmagam senkinek és üresnek érző pillanatban lesz részem, de ez a játék lényege.
Ha tudod: gond van az életedben, nem találod a helyed, nem tudod mi a baj, de érzed: nem jó, akkor szortírozz.
Dobj ki mindent, ami régi, kacat, nem kell.
Ne gondolkodj: csináld!
Csinálj helyet az újnak.
Ruhák, játékok, rossz, félretett "majd megjavítom" cuccok, "sosem nyúlunk hozzá többet" dolgok.
Az ember gyűjtöget.
Félretesz, mert jó lesz még valamire.
Majd mikor ellepi a szemét, akkor talán elgondolkodik és selejtez.
Mondhatnám egyszerűbben is: ne vegyél meg, ne aggass magadra annyi szart, és nem lesz szar az életedben.
Átvitt értelemben is!!
A fájdalmak, amik a változással járnak, azok kellenek.
Mert a fájdalom a gyógyulás jele, ez esetben annak a jele, hogy őszinte voltál magaddal szemben.
Mert aki magának hazudik, annak más is hazudni fog.
És az jobban fáj.


Engem az zavar ebben az egészben, hogy ez is egy divat, egy előregyártott szóösszetétel, amit előszeretettel használ minden gondolkodásra és önállóságra képtelen ember.
- Mi a célod az életben?
- Megvalósítani önmagam.
- Hmm. Tényleg? És ez mit jelent neked?
Válasz a legtöbb esetben nincs, vagy valami átlátszó és értelmetlen szóhalmaz, esetleg előre betanult buddhista-taoista-Osho szöveg.
De az nem az az ember, mert nem ő gondolta ki, vagy gondolta tovább és változtatta át magának a gondolatsort.
Csak egy felhasználó, más gondolatának felhasználója.
Holott már a cél is olyan, ami mindig változik.
Ma kitalálom: jó lenne eljutni Peruba.
Akkor ez egy cél.
Pénzt gyűjtök rá, útikönyveket olvasok, tanulgatom a nyelvet.
Majd egy nap felkelek, ránézek a plakátra a szobámban, amin Peru van, és úgy érzem: semmi keresnivalóm ott.

Hiába vannak terveink és céljaink, egyes dolgokat tudunk előre, de meg kéne érteni: nincs jövő.
Nincs holnap.
Ma csak a MA van.
A mai napot kell megvalósítani, a mai napon megtenni mindent amit csak lehet, mert lehet hogy holnap már nem lesz ugyanez a világ.

2013. augusztus 8., csütörtök

Klu-klux-Hun

Gondolkodom a hazafiasság témáról.
Nálunk nem sok jót látok erre vonatkozóan.
Ami előttem van mint kép, az az amerikai jellegű dolog, ami kezdődik az általános iskolákban, majd folytatódik a közép és felsőoktatásban is, mégpedig a szurkolás.
Az erős sport beállítottságú nevelés, és a szurkolás. Ahol is a diák, a gyerek megtanulja, hogy ahová tartozom, annak szurkolok. Az iskola, a városka, a megye, az ország. Kicsiből egyre nagyobb, majd a legnagyobb ahová tartozhatom mint állampolgár.
Nálunk a legtöbb iskolában még normális sport sincs, nemhogy erős szurkolói bázis.
Ez van, kár rajta nyafogni.

Sok rosszat el lehet egyébként a nagy amerikai átlagról mondani, de nem hiszem hogy rosszabbak vagy hülyébbek lennének bármelyik másik megvezetett népnél. Ami nekünk furcsa, hogy nem látnak a szemüktől, és még Bush-t is istenítették anno, védték, egyszerűen azért, mert az övéké volt, az ő választásuk, hozzájuk tartozott.
Nálunk ilyen nincs, a magyar a saját maga választotta segget sem nyalja, csak szidja. Mintha attól más segg kerülne oda. Melyik a jobb? Egyik sem. Semelyik vezető nem lett jobb ettől, semelyik politikai húzás nem lett érthetőbb attól, hogy olyan csinálta akiért tűzbe megy az országa, vagy olyan, akit tűzre vetne a sajátja.

Nálunk a nagy hazafiság kimerül a cigányozás-zsidózás-kurucozás témakörben, nagyjából aki a Trianont szidja, és nagy Magyarországot dicsőíti, az nem jobb mint a Klu-Klux Klan bármely tagja.

Mert szerintem rohadtul meg kellene érteni, hogy sem a cigányok, sem a zsidók, sem a feketék nem rosszak, sőt a melegek sem. Egy egész népcsoport nem lesz rossz soha.
Vagy valaki közösséget érzett azokkal a magyarokkal akiket elkaptak Ausztriában lopásért? Vagy azokkal, akiket távol-keleten lesitteltek drogcsempészésért? Vagy közösséget érzünk a Dubaiban kurválkodókkal? Neeeem????
Pedig sokan magyarok.
Akkor hogy van ez a többi néppel?
Minden cigány lop, börtönbe való?
Minden zsidó szemét?
A feketék is mind harlemi gettó négerek?
Akik melegek már nem is emberek?
Nem.
Persze hogy nem.
Egyes emberek a rosszak, nem a népek.
Egyes csoportosulások nem épp emberbarátok, nem arról híresek.
De attól hogy ismerek szabadkőműves zsidót (én nem ismerek), attól még nem minden zsidó szabadkőműves, és nem minden szabadkőműves zsidó.

Woody Allen zseniális?
Gondolom az, mert sokan szeretik, a filmjeit is,pedig csak egy kis zsidó pasas.
És még hány ilyen van ám!
Olyanok, akikről nem is tudjuk, hogy olyan csapatban játszanak, olyan csoportba tartoznak, ami sokakban unszimpátiát ébresztene, ha tudná.
Rosszabb zenész lett Freddie Mercury, miután megtudta a világ: meleg?
Ugye hogy nem?
Ezt mind a média kelti ám, és sok ember szépen megeszi, mert gumicsont, és jó sokat lehet rágódni rajta.
A politika különösen ilyen, hisz nálunk ráadásul sok a probléma, sokat lehet rágódni.
Csak ettől éppen semmi nem lesz jobb, senki nem lesz több.
Inkább energiarabló tevékenység körbe sorolnám ezt is, és a mindenért való nyafogást is.
Fel kell ébredni, mindenkinek a saját háza táján rendet tenni.
Mert higgyétek el, ott van a legtöbb gond.
Nem a sepregetésről beszélek.
Onnan indul ki minden, hogy önmagát nem szereti sok-sok ember, és ettől másokat sem tud sem elfogadni, szeretni pedig végképp nem.

Fájdalmak

Kicsit kifejteném még amiről előzőleg írni kezdtem.
A hangokról, amik képesek hozzánk szólni, a szavak amik megérintenek.
Látom a sok megosztást, olvasom a nagy életbölcsességeket nap mint nap, csak a világban nem látok semmi értelmes változást.

Mivel - én úgy érzem - a dolgok elolvasása és megértése csak a felszín, alkalmazni pedig nehéz ezeket. Ha magunkba kell nézni és kicsit (sokat) változni, abba sokan belebuknak, sőt el sem indulnak.
Mert a változás fáj, a fejlődés fáj.
Akárhonnan nézzük, igaz.
Mert szembe nézni azzal, akivé lettünk a sok megalkuvás után, nehéz lesz.
Márpedig a változásnak ez a kezdete.
Szembenézni, és ha kell a nulla alá lemenni és újra kezdeni mindent.

Fájni fog.
Furcsa lesz.
Idegen minden.
Nem leszel önmagad.
Pedig milyen jó kis élet volt!
A lószart!!
Halott voltál!
Eltemetted magad a nagy kupac alá.
És azt mondtad: ez az életem, ezt kell szeretnem, akkor szeretem.
De itt ennél a mondatnál, valahogy megvonaglott az arcod, mert te sem hitted el, csak akartad.

Hiába mondta Buddha (vagy valaki): "Ha nem lehet úgy ahogy szeretném, akkor úgy szeretem ahogy van".
Ez a mondat nem lett a tiéd, de elhitted, és ültél tovább a szarban.
Azt hitted: ez az élet, ez lesz örökké, és elhitted: a tükörben te vagy.
Az az öregedő, ráncosodó, fájdalmakat hordozó tekintet Te vagy.
De nem.
Csak valami rád rakódott, ami beépült, és kicsit a részed is lett.

Mert a szarosgödörnek megvannak a keretei, a napi ritmusa.
Megszokott.
Kilépni belőle annyit jelent, meg kell mosakodni, és ismeretlen útra lépni.
Ahol mindenféle ismeretlen dolog fog történni velünk, meztelenek leszünk, és csupa tükör meg üveg lesz minden. Amiben láthatóak leszünk magunknak és mindenki másnak-aki látni mer.
És még fájdalmas kavicsdobálás is lesz, ahogy szembenézünk a hibákkal.
Mert amit ki akarunk javítani, azzal szembe kell nézni.
Azok lesznek a kavicsok, amik felsértik a páncélunkat.

Ami nem az én gondolatom (Banyáé), de fontos: a sok önfejlesztő és építő rigmus, feladat, nem fog élni hagyni. Ha mindent beiktatnál az életedbe, mikor éled azt??

És tényleg.
Ott van egy nagyon jó könyv/film: A titok.
A hálaüzemmód nagyon jó, hasznos.
De mikor az a feladat, hogy írj egy tízes listát arról, amiért hálás vagy, minden reggel írj hozzá újabb tízet, és minden nap olvasd el, érezd át, stb., akkor belegondolok, mennyi időt kell is ezzel tölteni reggelente? Pár hét múlva délutánig hálázok majd?
Dehogy.
Maradjunk inkább a járható utaknál, lehet ezt gyakorolni úgy is, hogy napi pár ilyen dolog, mikor eszembe jut, mikor nem valami koncentrálós feladatom van, pl. ahogy az agykontroll javasolta anno: reggel a wc-n simán lehet a gondolatokkal foglalkozni, no meg az előttünk álló napot jól programozni.

Még egy olvasott bölcsesség, még egyet is értek vele:
Magad légy a változás, amit a világban látni akarsz.
Kezdd el még ma.

Mindenkinek, aki még nem olvasta: Csernus Imre: A fájdalom arcai
Nagyon hasznos és jó könyv, ha mersz szembenézni magaddal.
A linken idézetek is vannak a könyvből, van amit én is beillesztettem ide, saját gondolatokkal megtoldva.
Jó olvasgatást.

2013. augusztus 6., kedd

Hang

Enni kéne.
Miért is?
Mert most jól esne.
Ó! Szóval ehetnék?
Nem éhség?
Csak unalom?
Akkor minek?
Mert van szád?
Beszélni sem kötelező mindig.
Bár van aki nem így gondolja.
Attól hogy van telefonod, nem telefonálsz mindig.
Nem veszed fel egyszerre az összes ruhád, csak amelyikre szükség van.
A vizet sem folyatod a csapból mindig, pedig lehetne.
Szóval azt tedd, amire szükség van.
Ételre akkor van szükség, ha éhesek vagyunk.
Ez ennyiről szól.
Az étkezés minősége pedig arról, mit engedhetünk meg magunknak, nekünk mit jelent a minőség.
Van akinek mindennél többet ér egy jó paprikás krumpli, van akinek szóba sem jöhetne.
Nem lényeges kérdés.
A sok divat diétában és fogyókúrában eligazodni lehetetlen. Sok egymásnak ellentmondó infó, egyikben ezt nem lehet, a másikban ugyanaz üdvös.
Találd meg a neked valót, szabd személyre.
Magadnak.

Pont mint a tornák.
Az egyik ezért jó, a másik azért.
Találd ki magadnak, alkoss saját szabályokat mások szabályainak megfigyelése után.
Ez az ami nekem működik.
Mások pedig csak szigorúan betartva a dolgokat tudnak működni.
Ez szerintem attól függ, mennyire vagyunk erősek.
A gyengébbnek kell az iránymutatás, aki képes az úton maradni, az mehet a saját szabályai szerint is rajta.
mert úton megyünk mind, csak vannak egyenesebb utak, és vannak kanyargósabbak is.

A stílusról.
Finom, áhítatos, simuló.
Ez nem vagyok.
Úgy írok, ahogy jön.
Olyat olvasok, ami bejön.
Ami az én hangomon szól hozzám.
Van mikor bejön az áhítatos, most az őszinte jön be.
Az érthető, ami egyértelmű.
Még ha fájdalmas is szembenézni dolgokkal, mégis könnyebb utána.

Most ez az én hangom.

Blabla

Nem sírunk a meleg miatt.
Jó a ház, minden oldalán van nyitható szerkezet, körbejár a levegő. Reggelente melegebb van bent mint este, pedig be kell éjszakára hajtani az ablakokat, mert megtámadnak minket.
Már nem a szúnyogok miatt aggódunk, hanem a fényre vágyó 5 centis óriásdarazsak miatt. A fejükkel ütögetik a házfalat, majd ha lyukat találnak, ami néha ablak,akkor ott bejönnek.
Több ilyen életveszélyes helyzet után elkezdtük 9 felé becsukni, majd éjjel kinyitni az ablakokat.

Szóval meleg van, de úgyis nemsoká jön az ősz,  amikor nem az esőtlen meleg miatt hullatják majd a fák a leveleiket, hanem az idei végstádium miatt.


Már az erdei aljnövényzet is kókadt, nem lehet most növényt szedni, esőre kell várni.

Jövő héttől óvoda, nekünk meg lehet majd rendet rakni. Mert ami most van? Mint a hordák mennek végig a házon és kerten, mindent megfogva, odébb téve, elhordva, átkonvertálva, szétszedve. A rendrakás a kuka teletömésével jár, már hétfőn. Úgy, hogy péntek a kukanap.

A dinnye itt a legfinomabb:


Póz:

Épp a földre ér a fény:


2013. augusztus 4., vasárnap

Falatok

Azt hiszem megszületett a legjobb tanács azoknak, akik le akarnak fogyni, és nincs semmi különleges betegségük.
Ne egyél mert jól néz ki,  ne egyél mert jó az illata, ne egyél ha kínálnak és nem akarod megsérteni, ne egyél ha unatkozol.
CSAK AKKOR EGYÉL, HA ÉHES VAGY!!

És mikor az éhség jelentkezik, akkor is elsőnek egy nagy pohár víz, fél óra türelem, és majd mikor már nagyon éhes vagy, akkor le lehet ülni egy negyed adag étellel.
Elég lesz az is.
Sőt, hálás leszel minden falatért, sokkal jobban fog ízleni, mert vártál rá.

Szerintem nem kell semmit kiiktatni, ha szalonnával akarsz jól lakni tedd meg, mint mondtam: ha nincs különleges problémád, mert ez esetben a személyes diétát persze be kell tartani.
Szóval kiiktatni semmit, idd cukorral a kávét, még mindig jobb mint az édesítő, tegyél bele zsíros tejet, mert jobb mint a 0%-os fehér víz, egyél ami jól esik épp, csak legyél éhes.
Meg fog lepni: mennyiszer eszünk úgy, hogy nincs valódi éhség. mennyiszer eszünk: hogy valaki ne egyen mellettünk egyedül, mert ideje van épp az ebédnek, hogy ne menjünk el otthonról üres hassal, stb.
Fontos a sok és jó minőségű ivóvíz, ennek a legtöbb helyen a csapvíz pont megfelel, a megfelelő hőmérsékletűre hűtve.
Tehát szerintem nem kell éhezni, nem kellenek bonyolult divat diéták. Az, hogy egyre egészségesebb dolgokat eszünk, úgyis magától fog jönni, mert lassan megjelenik az igény: az a kevés amit innentől kezdve eszünk, minőségi és tápláló, magas vitamin és ásványi anyag tartalmú eledel legyen.

Ami még nem kell a normális élet semelyik szakaszához, az a bűntudat. tehát ha elnyalsz egy fagyit vagy eszel vendégségben egy szelet sütit éhség nélkül, akkor köszönd meg, légy hálás érte, és ennyi.
Mozogj eleget, igyál eleget, egyél legalább 80 %-ban egészséges és jó ételeket. Ide még beszúrnám a személyes véleményem: ami nem konzerv, nem tartósított, nem gyorséttermi génmanipulált, az az egészséges kategória. A bableves is, a krumplifőzelék is, minden amit megszoktunk és szeretünk. Reformizálni persze lehet az ételek egyes részeit, saját ízlés és diéta szerint alakítani, de minden alakítható valamennyire.

A másik nagyon nagy igazság: nincsenek rossz dolgok, csak túlzásba vitt és rosszul használt dolgok vannak.
Egy pohár bor jó, napi 3 liter már nem annyira.
Nem ide tartozik a margarin és a mosogatószer, de nem is ezekről szólok most.

2013. augusztus 2., péntek

Az életem jó.
Abszolút jól vagyok, a lelkis bejegyzések letisztázott gondolatfolyamok, minden okés velem.
Tisztázásképp, mert ennek az ellenkezője jöhet le az utóbbi bejegyzéstermésből.

Szóval telik a nyár, lassan óvoda, még lassabban iskola, Lívia hisztis napokat váltogat normálisakkal. Járok az erdőbe futni. Mindig összefutok egy fehér macskával, aki gyanakvóan méreget. Biztos nem sok emberrel találkozik. Tegnap is üldögéltem a futás után, mikor érzem: valaki néz. Odafordulok, ott a macska. Öt méteres sugarú körben körbejárt, laposan méregetett, én csak a szemem sarkából figyeltem. Nem tudom ki szelídít kit, majd kiderül.

Most Szabolcs magyaráz mögöttem, téma a Csillagok háborúja, amihez aktívan hozzá is tudok szólni, hisz gyerekkoromban láttam. Egyszer. De azon meglepődött, hogy Han Solo az valójában Indiana Jones.


Képek:
Lívia modellfotó: hajgumi


Pihenő pasik

 Magyarázat:

Kisfiúk a nagy fák alatt

Napos Lívia

Telihold
A világ teteje

És profilfotó változás






2013. augusztus 1., csütörtök

Motor és üzemanyag

A napokban a spontán viselkedésen és velejáróin gondolkodom.

Arra megyek amerre út nyílik, amerre épp kedvem van.
Azt csinálom amihez kedvem van, bár vannak muszáj-körök, de van a szabadon választható munkaadag is.
Sokszor jó ilyennek lenni, mert nem gátolnak a saját gondolataim mikor hirtelen döntést kell hozni. Nem rágódom napokat, hanem figyelembe véve a lehetséges verziókat: döntök.
Ebben nagyjából pont annyi hibaszázalék van, mint a megfontolt, napokig rágódva kimondott végszóban.

***** A legjobb példa talán a múlt heti programunk Katival. Budán voltunk, színházban, és Buda nagyjából olyan mint Sanghai. GPS segített az úton, de gyakran vitt minket félre. A hirtelen döntős útválasztás, és az utca emberének meginterjúvolása pont ennyi hibával járt volna, de mi szeretjük hallgatni a GPS monoton géphangját. No meg a benzin is sok volt, ki kellett járni valahol :)*******

Így viszont jócskán belejátszanak az érzések is egy-egy döntésbe, főleg a pillanatnyi állapot, és a megérzések.
Egyrészről ez is jó, másrészről a pillanatnyi érzéseket jó lenne tudni kizárni.
Mert az nem megérzés.

De kanyarodjunk vissza.
Mi is a hibája ennek a fajta spontán állapotnak, ha tartós?

Mindenkit működtet valami üzemanyag.
Van akit a zene derít jobb kedvre és sarkall fokozottabb munkára, van akit a szép idő, és sok ilyen van.
De ha az üzemanyag hiányzik, akkor mi van?
A zenét nem tudom cukorkával pótolni!
A napsütést sem zenével.
Satöbbi.

A mostban élni is ennyit jelent.
Ha most ez érdekel, és emellett spontán is vagyok, tehát ami érdekel az a benzinem, akkor azt nem vehetem ki az egyenletből, mert összeomlik az egész, és nem lesz meg az eredmény.
Viszont mi is a természet részei vagyunk, s mint ilyenek, a változás lehetősége mindig ott van.
Ha tartósan nincs meg egy üzemanyag, akkor a természet pótolja valamivel.
Ha hagyjuk.

Persze, mondjuk párkapcsolatról beszélek, hisz gyakran ez hajtja az embert.
A másik léte.
Ha szakításra kerül sor?
Akkor talán gödör vagy egy darabig, és az a jó a gödörben, hogy nem mind egyforma mély, de mindnek van kijárata. Szabadon dönthetsz meddig ülsz benne, a saját belső erőd pedig, amit hívhatunk természetnek is, adni fog valamit, ami az új üzemanyag lehet.

De beszélhetek a házfelújításról, új lakhelyről való álmodozásról is, az is jó benzin, hisz egy cél, amit el lehet érni. Hajtja az embert, csinálja míg eléri a célt, majd ha megvan akkor üres lesz minden?
Nem hiszem hogy ennél is jönne a gödör, hanem egyszerűen átállunk más üzemmódra, más fog majd hajtani.

Végkövetkeztetésnek mondhatnám: ne engedd hogy emberi üzemagyagod legyen, mert azt nehezebb pótolni és kiheverni, de azt hiszem a spontán nem választhat üzemanyagot. Annyira nem megfontolt embertípus.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...