2013. szeptember 30., hétfő

Madárpók és SZTK

Anyám meséli, hogy az egyik pesti SZTK-ban ült, várt a sorára, mikor is köhögött, orrot fújt. Az épp kint lévő asszisztensnő rárivallt: maga betegen jött ide? Ide emberek járnak!
Azt mondja csak nézett mint szűzlány a szexshopban, mert nem értette. Hát oda egészségesek járnak? Vagy valami különleges betegséget hordoz már külső ránézésre? valamelyik új madár,-egér,-lódarázs influenzát??

A madárpók pedig aranyos.
Ilyenkor, ősszel óvatosan kell szellőztetni, mert a kinti hűlő idő bezavarja a pókokat a melegebb házba. Itt pedig még mindig a féltenyérnyi példányok élnek. Aranyos, szép, csak a hideg ráz a látványtól. Pohár az esti ágyazásnál ágyamból előbújó pókocskára, alá papír, majd Kevin kiviszi.
Visszatér és mondja:
- Tényleg madárpók volt, mert kirepült az ajtón..

Most rövid leszek, de itt vannak hétvégi képek:









2013. szeptember 27., péntek

Kimondva


Aki nem bírja a szókimondást, lépjen túl ezen a bejegyzésen..


Nem bírtam ki, baráti kérésre visszaregisztráltam (naa, menj már vissza, legyen min röhögni!!). Pár napja volt ez a levélváltás:

Tárgy: ismerkedés
 

Megnéztél de nem írtál semmit,nem baj,levelezzünk!!Én egy leszázalékolt **** (ez itt a betegsége, de nem kívánok megbántani ezzel senkit) férfi vagyok,jól kezdem én is a bemutatkozást:)Elég magányos vagyok,anyámmal élek,sokat dolgoztam külföldön.Mit kéne még írnom szeretem az állatokat,tudok dobolni,vicces vagyok.Szeretnék Budapesten egy albérletet találni,mert már munkát találtam.Ez a célom.Írj! 

Nem hittem el ezt a levelet, arra gondoltam két-három unatkozó egyetemista szórakozik. Ezért ezt a választ dobtam össze:

Most váltam el, 5 gyerekem van 4 apától, ebből kettő meleg lett miattam. Sok pasit megnézek, kevésnek írok, mert anyagot gyűjtök egy könyvhöz. Ha akarsz beszélgetni írj nyugodtan. De megjelenik majd.
Szeretem a Sex Pistolst és egyéb igénytelen zenéket, naponta járok az erdőbe imádkozni.
De most Ramadán van, ezért kint alszom az udvaron, pedig hideg van. Viszont a cicák melegítenek. Tiszteletbeli zsidó vagyok.  Ajvé!

Kira ezt diktálta:

Én elmebeteg hipochonder vagyok, de szeretem a kutyákat. Argentínában lakom, 14 gyerekem és 6 férjem van, mormon vagyok.

De inkább kedves voltam, ezt írtam:

Szia!
Megnézek embereket, de nem írogatok. Inkább megvárom ki ír nekem. Így sokkal érdekesebb az élet.

Ez az adatlapom szövege:
Pont elég gyerek és állat van itthon.
Egyik státusz sem kiadó, a férfi legyen felnőtt és saját gondolatokkal rendelkező, határozott valaki.
De legalább humora legyen.
Nincsenek nagy igényeim ám :)
Ismerje az anatómiát, a fent említett humor, és a szex-sör-meccs trión kívül is számítson valami.

Nem hiszek a félemberek keresik egymást tévhitben, egész vagyok, a másik egész jöhet, félember nem kell.

Ja, és a gyerek-felnőtt dolog: a felnőtt olyan 25 táján kezdődik, a félreértések miatt történő nem válaszolás nem az én bajom.

De az ittlét nem merül ki a társkeresés eme hamis formájának űzésében, annyira nem keresek hogy érdekeljen: mit csinálsz magaddal a gépnél, mekkora van, stb., főképp inkább beszélgetés érdekel, azzal, akinek megy az is :)
Mert ez nem a szextali oldal, az a véleményem, hogy a társkeresés elsősorban nem a nemi szervek társulásáról szól.
Ezzel minden erre irányuló kérdést előzetesben megválaszoltam :)


Nos, a 25 táján kezdődő felnőttség kiemelése nem volt jó ötlet, mert jönnek a 26 évesek. Akik még mindig nem érdekelnek, akkor sem ha szuper pasik. De nem akarom megbántani őket, így inkább beszélgetek. Hisz ráadásul pont ez a lényeg: beszélgetve jönnek elő a poénok.

De van a "flört", ami egy mosoly, egy puszi,virág, ilyesmi küldése. Az üres, szöveg nélküliekkel még mindig nem tudok mit kezdeni. Visszamosolygok, és nem foglalkozom vele.
Ma olyat kaptam, amiben ez a szöveg volt a "puszi" mellett:
"Mikor adhatom meg?"
Hopp, mondom ez egy mókás csákó, ezért ezt írtam:
"Ma, de siess, mert nagyon kéne valaki aki ért is a dolgokhoz. Keresd a diliházat az Aranyoldalakban."

Pár dolog megintcsak elgondolkodtató.
Miért az a neve valakinek, hogy "szerkóm huszas"? Az illető 16 éves, fotó nélküli. Tehát a fejét nem meri vállalni ehhez a névhez, amit nem is csodálok. Mert ez ugye még mindig nem a szexpartner kereső oldal, hanem teljesen átlagos társkereső. Vagy olyan ronda, mint az a malacfejű egyén aki azt írta:
" Érdekelne szex két pasival?"
Megnézem, nem mintha érdekelne, de kiváncsi vagyok arra aki ilyet mer írni. Olyan ronda, hogy csak na. Megírom neki:
"Téged érdekelne egy 30 centis a seggedbe? A harlemi néger uncsitesóm által??" Várok fél órát hogy el tudja olvasni, majd letiltom.
És kibeszéljük, miért kell ez a pasinak?
Megállapítom, hogy azért, mert látens homokos. Azaz szereti nézni a másik pasiét. De felvállalni nem meri, így ebben a formában jut némi extrához.

Vannak azok, akik érdekes nevekkel bírnak. Nem a fent említett kategória, de mindenképp gondolatébresztő.
Pl.: "domináns nőt"
Nézem az átlagjanit, és nehéz elképzelni hogy a kubikoscsizmás, bőrszerkós-korbácsos csajra gondol. De lehet. Viszont az is lehet, hogy simán döntésképtelen példánya az "erősebb" nemnek.

Van aki felveszi a kapcsolatot, chatelünk, majd közli: kár hogy messze laksz, mert bejössz nekem. Oké, 10 percet beszélgettünk, de akkor az egész minek? Mármint minek ír, ha látja hogy Pest megye, ő meg Békésben lakik? Mert ha tudja hogy csak beszélgetni akar (többen is vannak ilyenek), akkor nem mindegy hol lakom? Ha a párkeresés miatt, akkor szűkítse a keresési köreit, mert csak telik feleslegesen az élete, olyanokkal beszélgetve, akik neki túl messze vannak.

A házasokról nem mondok véleményt, de ők adják ám a tömeget. A biztos háttérből ki-ki kandikálók, akik azért "szeretik" a feleségüket. Mindenképp érdekes nekem ez a fajta szeretés. Mert a másik véleményét nem kérik ki, miszerint: "Szeretlek drágám, de félredugok, jó? Mert unalmas vagy nekem, keveset akarod, nem kapod be, én meg sablonos síkagyú farokvezérelt pasi vagyok, hát szeress és bocsáss meg, hogy a kényelmesre felépített életemet nem cserélem el pár kóbor numeráért. Mert maradni és szerelmet hazudni könnyebb."
Ugye milyen ritkán zajlik le ez a beszélgetés??
Pedig csak szét kéne nézni mindenkinek pár társkeresőn, aki abban a hitben él, hogy ez ritka. nem mondom hogy mind ilyenek, és nem is tartom a pasikat rossznak vagy hibásnak, mert mindenhol két oldala van a mérlegnek, de az őszinteség szerintem akkor is fontos, ha fáj a másiknak. A következmény pedig mindenkinek. Mert ez a fájdalom elmúlik, de amit nem hoznak felszínre, az csak a mélyben lappangva okoz egyre nagyobb gennyes sebeket, aminek az okát senki nem tudja. De mivel a lélek tudja, a tudattalanban ott van, ezért fáj is, csak nem tudjuk tudatosan, hogy miért.
Azt meg sem említettem, hogy a gyerekek pont jó családmintát sajátítanak el: az egyik félrekefél, a másik simán boldogtalan, de görgetik a ganajt maguk előtt, pedig lehetne másképp is. De nagy az asszony köténye, sokat is takar, legyen hát szarból a vár, jippi! majd apa-anya sajnálkozik a gyermeken ha az hasonlóképp fog élni, de akkor már mindegy, meg lehet állapítani: ilyen az élet, lehet tömni egymás fejét a hamis szlogenekkel, közhelyekkel.

A végére psziché lett.

A napokban megállapítottam valamit, ami tök saját gondolat:
Némely ember olyan mint a délibáb: messziről fényes, és értékesnek látszik, de ahogy közeledik, kiderül hogy egy nagy semmi.

2013. szeptember 25., szerda

Earth, Wind and Fire - September


EARTH
Jó hogy nem sima, jó hogy vannak hegyek, dombok. Mert onnan olyan jó lenézni, panorámaképet készíteni szemmel, onnan nézni a szélben hajló fákat, miként hajlanak akár derékszögig is. És az állatvilág is érdekes. Mikor éjjel kutyagond van, ki kell menni, és T-rexek zörögnek az erdőben a fák közt. Akik a bőgő, "harcoló" szarvasok igazából. És akiknek olyan a hangja mikor bőgnek,mint a szorulásos oroszláné.

WIND
Figyelgetem pár éve, vannak megállapításaim.
Pl. nagy olvadás után pár szeles nem jön, és megszárad a föld.
Vagy most, ősszel: pár szeles nap és lepotyog a gesztenye, lepotyog a már száradt levelek tömege.
Segít magán és a benne élőkön a természet.
Most épp a gesztenye hullik, tehát rohamsisak nélkül nem tanácsos a gesztenyefák alá menni.
Mert nekem viszont gyűjteni kell, nem lehet a "majd, ráér" szlogennel hazamenni, mert megelőznek a vaddisznók. Azokat nem zavarja a szélben potyogó szúrós gesztenyeburok, van vastag bőrük, vastag szőrzetük. Ha kérdés merülne fel, elmondom: visszérkrém készítéséhez kell a gesztenye termése :)

FIRE
Este hűvös van. Annyira nem, hogy igaziból fűtsünk, némi papírszemét égetése gallyakkal pont elegendő. Az is inkább a tudat, a tűz látványa miatt melengető.

SzEPTEMBER
Itt ugye van 3 iskolás (jövőre 4, aminek a helyességéről nem vagyok meggyőződve,de a törvény, ugye), az egyik betöltötte a 8. évét, a másik felvételire készül és másik suliba (most íratjuk át bizonyos okokból), a harmadik pedig minden nap kitalál valamit amit alkothat. Pár napig a bicikliket szerelte, most katapult készül, de szárnyakat is látok félbehagyva amikkel repülni akar majd.

És a zene, ami más nem is lehetne mint.... (nem Ákos, kivételesen)
Earth, Wind and Fire - September

Akartam még írni olyasmiről hogy Szili miket mondott, de megy a Gyerekszáj fülhöz.

2013. szeptember 20., péntek

Hit the Road...

Nemrég át kellett mennem a szomszéd faluba valamit elintézni.
Gondoltam a következő buszig majd vásárolgatok a boltban, vagy valami.
De olyan hamar végeztem, hogy két órám volt még a buszig.
A hazaút kábé 5 km, mi az nekem, gondoltam. Inkább fél óra séta,mint 2 óra várakozás. Meg aztán sok az ismerősféle, majd felvesz valaki.
Sétáltam, és mivel jó idő volt még jól is esett.
Tudjátok, ilyenkor kitisztulnak a gondolatok, de én mégis siettem.

Kíváncsi is voltam mennyi időbe telik, és otthon is akadt némi kis dolog.
Majd az út harmadánál rájöttem: semmi sem sürgős, minek is sietek?
Annyira de annyira ráérek!
Szóval lelassultam.







Felhőket néztem, tájat fotóztam, és az egészet gyakorlatilag az elhúzó kocsik zavarták csak.
Már nem érdekelt felvesznek-e, nem siettem, és ha nem mocsaras az út széle, lementem volna oda.
Kifejezetten jól esett a séta, szabadság érzéssel párosult, pedig ezt akár mindennap átélhetem az erdőben, a dombon, itt bárhol.
Mikor már majdnem az út felénél voltam, akkor megállt egy távoli szomszédom, és hazahozott.

Nem görcsöltem már azon, mikor vesz fel valaki, már nem számított, és akkor :)
De mindennel így van ez.

2013. szeptember 19., csütörtök

Fájdalom, lélek

Mindig figyelem az embereket.
Igyekszem a dolgok mélyére látni, a tekintetekből olvasni, apró mozdulatok lényegét látni.
Keresem a hitelességet, a nő viselkedésében az erős nőt, a férfinál azt, ami férfivá teszi.
Ezek puszta szemlélődő megfigyelések, természetesen nem ismerem mindenki hátterét, mitől olyan amilyen, de azt mondom: elég elkeserítő az összesített tapasztalat.

Az vegye magára a soraim aki akarja, de a sértődéseket kerüljük, mert nem egyénekről írok, nem ismerősökről, hanem általánosságokról. Ami nem mindenkire igaz. És férfiakról szól az írás, a nőket annyira nem figyeltem eddig.

Kevés férfi szemében látom azt, hogy független és erős egyén lenne, aki döntéseket hoz, emellett pedig emberi a viselkedése, azaz normális marad. Mert a független erő nem a félreszexről vagy a bunkóságról szól, nem arról hogy gátlástalanul mindent megenged magának, mert nem ez a függetlenség.

Inkább az, hogy egyrészt fent tudná tartani magát ha kéne, és lelkileg is erős lenne olyan helyzetben, amikor is magára maradna. Hogy nem megy bele csak azért egy kapcsolatba, hogy legyen állandó ágymelegítő, konyhalány és mosónő otthon, akivel kapcsolatban azt hazudja mindenkinek, önmagának is: szeretem.
Hogy meri hallani a saját csendjében született gondolatokat, bele mer mosolyogni a tükörbe bármikor, vicsorgás nélkül.

Azt látom, hogy sok férfi kullog a nő után, nő mellett, az aura-kapcsot nem engedve szétválni, mert fél.
Hogy mitől, azt nem tudom.
De ott van sok tekintetben: ne hagyj egyedül, elveszek!
Ők, kikerülve egyedül a világba, mondjuk a napi munkába menet, rettegő tekintettel élnek, kicsit a burkuk mögé nézve láthatóvá válik: a világ a félelmetes hely nekik, és ez bizony önmaguknál kezdődik.

Talán meredek elképzelés, de szerintem helytálló.
Aki olvasta a Da.Vinci kódot annak nem lesz újdonság, ha azt mondom: a férfiak világuralma (ami pár évtizede már elkezdett megdőlni) egy művileg tákolt valami, igazi hatalom és erő nincs mögötte. A totál feminizmus távol áll tőlem, de azt mondom, tapasztalom, hogy a nők lelkileg is erősebbek, könnyebben vészelik át az élet viharait, hamarabb felkelnek a padlóról.

Talán belejátszik ebbe az a hibás nevelés, hogy a fiú nem sírhat, magyarul nem élheti meg a fájdalmat, mert az lányos.
Márpedig enélkül nem lehet hibát javítani, feldolgozni a sérelmeket, túlélni a bajokat.
Ha fél valaki a fájdalomtól, akkor az bizony megmarad a lelkében, a tüneti kezelgetés csak tűzoltás, úgy  nagyjából.
Láng nincs, de a parázs ott marad a hamu alatt és az első szellőre belobban.
Ezek a kisfiúk sosem nőnek fel,mert nem engedik nekik feldolgozni a fájdalmakat.
Kínlódó emberekké válnak, olyan férfias (?) férfivá, aminek a lényegét nem értik, csak beleragadnak valami helyzetbe még gyermekkorban, és arra reagálva élik le az életüket.
A fiú nem sírhat, a férfinak nem fájhat.
Az igazi férfi tűr, stb.


Nem tanulják meg, hogy a játékot, ha már nem kell, akkor el kell pakolni.
Ha nagyon nem kell, oda kell adni másnak.
Csak előveszik a következőt, és estére szép kis halom lesz a szoba közepén.
Hevernek egymáson, összekeveredve a különböző játékok alkatrészei.
Minden lesz ott, de rend nem.
Ez a lélek.
Ahol igenis rendnek kellene lenni.
De a saját hibáinkat kell elsősorban meglátni, és javítgatni.
Ha valakinek azt mondom: nem szeretlek mert..., az úgy még nem egy lerendezett viszony. Ezt mindenképp követni kell valami történésnek, változásnak, mert ha nem, akkor az eredmény az egymást szerencsétlenné tévő pár lesz, akik hazudnak maguknak, egymásnak, a világnak.
A sok hazugság előbb-utóbb beteggé teszi az embert.
És mivel a gyerek másol, pont olyan kapcsolatokat fog kialakítani, ami a szüleit is szerencsétlenné tette, majd talál a gyerek is valami hibás szerepet játszó másneműt, és élnek "boldogan".

A fiúgyerek is pont olyan emberanyagból van mint a lány, tehát van ami kicsit fáj, van ami nagyon. Könnyzacskói is vannak, azt is használni kell néha, nem csak hagyma pucolásnál.
Sírni kell, és a fájdalmat át kell engedni magunkon, akkor gyógyulhatunk fel a lélek betegségeiből.

2013. szeptember 10., kedd

Pálmalevél?

Másodszor hallottam róla, elsőre kiesett abból a körből, hogy: "majd utánanézek mi ez", most pedig Anyám talált meg vele.
Miszerint mostazonnalrögtön nézz utána, regisztrálj, kérd ki, stb.
Oké, befejeztem a dolgom, nem ugrottam azonnal, és megnéztem.
Kérem szépen, a videót nem néztem meg, mert szépen szólva rohadtul nem érdekel, de rögtön megtaláltam a regisztrálós oldalt. Ahol is felírtam anyámat, és meg is kaptam a választ mailt.
Amiben már nem felejtették el közölni azt, ami a weboldal címlapján sehol nincs: 20 ezer+ÁFA-ért megmondják a múltad a jövőd, mindened.
Hopp, hirtelen el is utaltam nekik eme csekély összeget, mind az öt gyereknek, magunknak és a szomszédoknak is. Nehogy már valami sorozatgyilkos éljen itt mellettem valahol, hamar elásom ha megtudom ám!!

Aki még nem hallott róla, annak elmondom, hogy vannak valami ősi pálmalevelek, amik mindent tudnak az adataink és az ujjlenyomatunk alapján. Akit érdekel, a palmalevel.hu oldalon keresgéljen, utalgasson, szórja a pénzt, és tudja meg azt, mi történt vele eddig. Én egyrészt tudom, másrészt már elmúlt, és egy jós sem attól lesz jó, hogy megmondja a múltat.

De elgondolkodtam kicsit.
A jövő ismerete is: minek??
Kérdem anyámtól: ha tudod, hogy még 3 évig élsz, akkor boldogabb lesz az a 3 év?? Ha tudod hogy lottót nyersz 5 év múlva, akkor holnap nem zsíros kenyeret (vajasat, májkrémest, akármilyet, csak mondtam valamit) reggelizel?
Ha tudom hogy az erdőben eltöröm a lában akkor el sem indulok? Soha többé?
Válasz: ha tudom hogy fájdalmak közt halok meg, akkor megoldom előre.
Oké, szerintem ha a fatalizmussal foglalkozunk, akkor tudhatjuk: a végzet megvan. Ha fájdalmas lesz, akkor mindegy mikor jön el, hogy az igazit megvárjuk vagy előbbre hozzuk, akkor is fájni fog.
Akkor majd nem sikerül, és az fog fájni.
Vagy ahogy sikerül, az.
Vagy valami.

De ez úgy baromság ahogy van.
Elég szétnézni a családi betegségrepertoárban, hogy lássuk: nekünk milyen nyavalya van megírva.
És akkor lehet ellene tenni valamit, nem homokba dugni a fejünk.
Igaz, ez sem életbiztosítás, mert holnap elüthet az autó, és nem tuti a szívroham 600 év múlva, de továbbmenve kérdem: mi a jobb?
Ha tudom a kockázatokat és mondjuk megfelelően táplálkozom, mozgok, stb. hogy csökkentsem azt a kockázatot, vagy tudva: úgyis eljön, inkább semmit nem csinálok, csak tévé-kóla-csipsz, mert tök mindegy?

Az én véleményem:
Nem mindegy, mert mikor mondjuk mindenképp eljön az a baj, akkor nem azt fogom magamnak mondani a tükörben hogy rohadj meg, miért nem léptél valamit, hanem azt, hogy legalább megpróbáltad anyukám. Persze szerintem minden sorskérdés csak puszta lehetségesség, és nem csak szerintem.
Tehát a családi betegség kalendárium sem kőbe vésett, csak az a valószínű.

De nem biztos.
Mint ahogy az életben semmi nem az, csak a változás.
Ide tartozik a következő sztori, az egyik szomszéd.
Akivel nem voltunk jóban egy darabig, tök mindegy miért.
Most jóban vagyunk, reggelente beszállt hozzám bringázni, és beszélgetünk.

Ráadásul jókat dumálunk.
És képzeljétek: téma lettünk.
Beszélgetnek rólunk a facebookon, mennek a forró drótok, kopognak a morzegépek.

Ez már tényleg a b+ (bazmeg) kategória.
Ha örök harag lenne, senkit nem érdekelne.
De ez így izgalmasabb.
Hogy miért, az rejtély.
De ő megkapta: vigyázzon velem (nem figyeltem eléggé, tehát nem tudom miért is vagyok veszélyes), lehet én is fogok ilyen szöveget kapni.
Mondom szerintem a legjobb az lenne, ha bringázás közben próbálnánk egymást lelökdösni az útról vagy a bringáról, és extrém sportnak hívnánk.
Legalább a szarkeverők is boldogan látnák: oké a világ, hisz az ellenszenv a régi.
Szerintem meg semmi rosszat ne tartsunk meg, a haragot se.
Ennyi, nincs ezen mit magyarázni.
És lehet minket bámulni, de követni sokkal egészségesebb lenne, nem?

Mert azok, akik úgymond boldogok, azoknak vajon miért kínlódás rajzolódik az arcukra ha mosolyogni próbálnak? Miért nyavalyognak mindenért? Miért veszik észre mindenben a rosszat? Miért úgy állnak a világhoz, hogy úgyis elbuknak, kár elindulni valahová, akárhová? Ezekre kéne tudni válaszolni, nem arra, hogy ezek miért bringáznak együtt :)))

2013. szeptember 9., hétfő

Rock forever

Neveljük az ifjúságot.
Mégpedig oly módon, hogy fertőződnek a nálam mindig kapható jó zene által.
Egyik reggel Iron Maiden klipet nézek, megmutatom nekik Eddie-t a szörnyet, és hopp! meg is tetszett nekik. Azóta kértek Eddie-s színezőt, Szabolcs Iron Maiden pólót, és persze a zene is jó.

Szili egyik nap kérdezte egy Skid Row számra:
- Mi ennek a címe?
- 18 and life.
- Furcsa cím, de tetszik.



Kira zenéket állít össze a gépen mosogatáshoz, akármihez, mindig van benne Metallica, Helloween, stb. Pedig elég akaratos, szóval ha nem akarná nem hallgatná.

Kevin pedig Ákost dudorászik.
- Ó, hát máris?
- Mit máris?
- Megkedvelted.
- Nem, csak éneklem.
- Így kezdődik :)

Egy nemzedéket nevelünk, szóval nem mindegy hogy Iron Maiden vagy One direction lesz az indító zenéjük :)))

Anyámat megkérdeztem a szünidő végén:
- Egész nap rock zene üvöltve, vagy a kölykök visítása?
- Zeneeee!!!
- Oké, de akkor ne halljam reggel mikor bekapcsolom, hogy:" Na, kezdődik"

2013. szeptember 8., vasárnap

End of the társkereső oldalak

Kezdjük azzal, aminek itt a vége, mert beleuntam, és sok energiát elvett. Nem azért mert a gépnél lebzseltem folyamatosan, csak egyszerűen lefárasztottak a hülyék.

Az kevésbé, aki kezdésnek ezzel indít:
- Szia. Szex?
x gomb, és ennyi. Magyarul kiiktattam a felhasználót a közegemből.

Másik eljut a tizedik mondatig is.
Addig kérdezget a hobbimról, elfoglaltságaimról. Talán reménykedik, hogy a szexet fogom mondani? Nem jött be ha erre várt (mások talán ezt mondják, nem tudom), mert rá kell kérdeznie:
- Súly, magasság, mellek?
- Első kettő az adatlapomon, a harmadikból kettő van.
Kis idő eltelik, megnézi az adatlapom. Majd visszatér:
- Beszélhetünk a szexről?
- Persze, csak nem velem, mert ebben a fázisban a legkevésbé sem érdekel a téma. És x gomb.

És amit még nem értek, hogy minek kérdezik meg azokat, hogy:
Nagyot hallok, nem baj? Dohányzok, baj? Nem bameg, mert most még nem is érdekelsz igazán, később, ha megkedvelek valakit, akkor meg már nem számít.
Miért nem térnek az ilyenek a lényegre rögtön, mint az elsőnek említett figura?
Hamar rövidre zártuk, nincs időrablás, nincsenek felesleges körök.

Szóval töröltem magam, nem is szándékozom ezt a fonalat újra felvenni, de tegnap még beírtam az adatlapomra a következőt:
"Szerintem minden ember, férfi és nő is komplett ételsor. Nektek, csak szexet akaróknak elég a hab lenyalogatása a sütiről. Nálam viszont a kenyérhéjat is meg kell enni."

Megemlítem még a gyermeteg kis perverzkét, aki kérdezi a levélváltásban:
- Ott is szépen süt a napocska?
- Igen, persze.
- Én is kifekszem a napocskára.
- Oké, bár még tudtommal senki nem jutott el oda.
Meg sem "hallja" a poént, nyomja tovább a perverz szöveget:
- Milyen jó meztelenül napozni!
- Ki kérdezte? Nem érdekel ám hogy meztelen vagy,  ha olvastad volna a lapom, ezt levághattad volna te kis pöcs.
- Képzeld, mások kíváncsiak a nem minden napi adottságaimra. Neked meg sem mutatnám.
- Esélyt sem kapnál rá kisfiú. A szöveged ugyanis nemhogy gyerekes, de abból is hat év alatti stílusú. és képzeld: aki egy ***-t látott, nem lepi meg semmi. Perverzkedj máshol, menj pornózni, de a lapomra többé ne tévedj.

Szóval ezektől elfáradtam ám.
Azóta viszont megkönnyebbültem. Az a 2-3 ember akivel még beszélgetek onnan, az pont annyi, ami ismerősnek belefér az életembe, ráadásul annyik is: netes ismerősök, akikkel beszélgetek, teljesen átlagos témákról.

Ezek a dolgok amiket itt elmeséltem, engem nem törnek le, a fáradáson kívül más gondot nem okoztak, pont oda rakom őket ahová valóak: kukába.

2013. szeptember 4., szerda

A kannibál macska és az én logikám

Nem tudom írtam-e róla, de ha igen,akkor most megint.
Kevin bunkere fölötti padlásra fialt egy macska. Lett a telken 5 kismacska, plusz egy anya, akiket etetünk.
Na de a kicsik megnőttek, már két hónaposak, és mászkálnak.
A kutyák egészen kivetkőznek magukból, egyedül csipit a macska kompatibilis egyedet nem érdekli a felhajtás.
Bár Borisz a labrador is bejöhet a házba ha szabadon van, mert nála is bejön a macska megfélemlítő előadása, és olyankor Borisz az ölembe próbál bújni.
Fél, de nagyon.
Hisz a macska egy roppant veszélyes állat.
Pl. megeszi a kölykeit.
Gondoltam én, ma reggel, mikor a nagymacskát etettem, és nem jöttek elő a kicsik.
Az anyukának fekete valami száradt a szája szélére, mondom megette vagy megölte őket, és véres a pofája.
Mert olyan nincs, hogy reggel mind alszik, hisz etetés van!
Kérdem az anyát: hol vannak a kicsik???
De csak nyávog egy bánatosat, és hátat fordít.
Akkor látom meg a bunkerben a macskaürüléket, jut eszembe: hol az alomtálca?
Majd az, hogy este 9-kor Kevin átköltöztette őket a zárható sufniba, mert a kutyák megint megőrültek, és ez éjjel káros az egészségre.
Így leesett a nagy kő, nem kannibál a félszemű anyamacska.
Csak szeret verekedni, és azért fekete a szája széle, mert megsérült.

Tudom, sok gyerek kezdett sulit, új osztályt, satöbbi.
Nekem is három jár suliba, jövőre négy.
Most van egy nyolcadikos, hatodikos, másodikos.
Így ezzel is van munka, van elfoglaltság, és persze agyi leterheltség is, de túlélem.
Tudjátok mi a jó a sulikezdésben?
Az itthoni csend.
No meg a rend.
Hogy reggel 10-kor nem hányadék a szoba és az udvar.

Számolgattam ki lesz majd Lívia ofője.
Kérdem Kirát, ki most a hatodikosoké?
Megmondja.
Az sem esik le, hogy ez nem így van, hisz nem a felsős ofők lesznek az elsősöké, de az sem esett le, hogy Kevin hatodikos és az övéről beszéltünk.
Aki más mint tavaly, de ezt másnap tudtam meg.
Illetve akkor esett le, hogy jééé! ezt hallottam már, csak nem rögzítettem.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...