2014. január 29., szerda

Bomlás vagy fejlődés?

Mi lenne ha hirtelen minden teljesülne?
Mondjuk apró dolgok, amik a mindennapi életben felmerülnek, hogy de jó lenne ha másképp lenne.
Nézzük az én életem.
Jó lenne ha:
1) megszépülne a házam, de még inkább: egy komfortfokozattal (gáz) emelkedne az infrastruktúrája.
2) ha lenne egy gyorsabb gépem, nem fél óra lenne egy 5 perces netes munka megoldása.
3) lenne kocsim, mert szeretek vezetni és több dolog válna elérhetővé számomra.
4) lenne időm olvasni, gyorsabban fejlődni, elérni azt az ÉN állapotot, amit akarok
5) a testem is úgy fejlődne, mint az elme. Az érés nem egyfajta bomlás lenne. És akkor nem kéne egy hétig derékfájósan közlekednem, mert beszélgetni mertem fél órát a hidegben álldogálva.

1) Elnézem az embereket. Nagyjából tudom ki milyen házban él, milyenek a körülmények, és bizton állíthatom: nem ez a jó-emberség és boldogság forrása.
2) A mostani valamiért nem hajlandó szeretni a játékprogramokat. Újraindul tőlük. Egy másik gép nem tenné, és így is vonzza a kölyköket. Hát még ha lennének rendes, nagy játékok rajta. Nem csak a netes gagyik. Jó ez...
3) Ismerem magam: a boltba is kocsival mennék. Bármilyen indokkal. Esik, fúj, süt a nap, stb. Nem mondom hogy nem kell, de egyelőre elvagyok nélküle is, amit kell, azt meg tudom oldani.
4) A fejlődést nem lehet gyorsítani, megvan minden fázisnak a kifutási ideje, nem lesz egy nap alatt senkiből atomfizikus, és fejlett ÉN sem. Pont annyit olvasok és tanulok, amennyi akkor épp kell. Azokat a könyveket nem lehet gyorsan olvasni, amiket mostanában szeretek, mert minden infónak idő kell a beépüléshez.
5) Ezt simán el kell fogadni, agyalás nélkül. 40 éves leszek, nem tehetem meg a testemmel azt, amit tizenévesen. Fúúúúúj!!! Ezt a mondatot én írtam le?? Oké, azért még ne temessetek :)

Szerintem nem titok, hogy sokat agyalok az élet dolgain. Bár bölcsnek nem nevezném magam, messze vagyok attól, hogy lelki tréner legyek, de azért sokat tanulok minden nap.

Tegnap például azt, hogy nem érdemes azzal foglalkozni amit várok, mert jönni fog (konkrétan áru), nem érdemes a napot úgy alakítani, hogy  nem csinálok semmit mert várok, hanem csinálom amit kell, és majd ha jön, akkor legfeljebb vár rám 5 percet, míg fogadóképes állapotba hozom magam. Mondjuk kezet mosok tésztázás után.
Mert hát képzeljük el: várom reggel 9 órától, és emiatt nem csinálom amit kell, mert bármikor jöhet. Várok, kezdek ideges lenni, minden a várakozásról szól. Szinte vécére sem menni, mert hátha akkor jön, na ez a totál baromság. Este láttam, tényleg buta dolog lett volna, mert nem jött. Majd talán ma.

És még azt, hogy nem szükséges idegeskedni és parázni azon, hogy elfelejtettem valami fontosat, mert pótoltam, nem szakadt le az ég. Az, hogy emiatt rosszá válhatna a napom, az saját döntés lenne. Mert tudatosan azt mondhatom magamnak: ennyi, kibosszankodtad magad, megoldódott, nyugi van, mosoly.

Szerintem ez a napi tanulás, mikor az elmélet átmegy gyakorlatba, és megoldunk ilyen apró dolgokat. Ez a fejlődés egyik formája.

A tervek még mindig olyanok, amilyenek. Nem szeretem előre tervezni a napot, hanem csak élni ami jön. Ez lecke volt, hisz mindig vannak plusz dolgok, amikkel nem számolunk. Tegnap el akartam menni valahová, de itthon maradt a két ovis, mert betegek. Annak örültem, hogy a hétfői váci túrám nem halasztottam keddre, mert nehezen jött volna össze.

Az ilyen apró-cseprő dolgok mellett mindig akad egy-két nagyobb, jelentős élmény is.

Az igazi ÉN élményem a tavaly aug. 20.-i Ákos koncerten volt. Tavalyi évem legjobb napja, sok szempontból. Végleg elszakadtam egy régi élettől, átléptem az újba, ott volt a kapu. Mindegy az, hogy akartam, rég akartam ezt az elszakadást, de ez sem olyan "gyere cipó hamm bekaplak dolog". Megvolt a kifutása.
A MI élmény tegnap, mikor a beteg Lívia elaludt rajtam, és a szívünk együtt dobogott. Feküdt a mellkasomon, mind babakorában, szíve a szívem felett, és ott szuszogott, édesen.

Szóval én nem látom a 40 éves kort a bomlás kezdetének, mondtam már: szeretem a mostani énemet, oké a fizikumra oda kell figyelni, de gondolom azért még van pár szép évem.
És különben is: a bomlás mindig valami másnak a kezdete. mert az anyag sosem vész el, tudjuk már.

Vágyni mindig a többre és elméletileg jobbra? De honnan tudod, hogy ami jónak látszik, az tényleg jó? Nem inkább abból kéne kihozni a legtöbbet és legjobbat ami van? Mert jó naponta ezer liter forró vízben fürdeni, de azt meg kell teremteni valahogy, nem az égből hullik gombnyomásra, ingyen. Mindennek van ára, és van következménye.
A rossz dolgok, amit rossznak gondolsz, mert változást hoznak, mert kibillentenek a normál kerékvágásból, lehet hogy valami szuper jó dolgot hoznak majd, a következő lépésben. Csak fel kell ismerni, miként kell egy helyzetet kezelni és miként lehet jól kijönni belőle.

Nekem mindig érdekes, mikor valakinek a saját helyzete a legüdvösebb, és lenéz azért, mert neked nincs meg, ami neki. Szerinte mondjuk hülye vagy mert így/úgy viselkedsz, öltözöl, élsz, hisz így sosem éred el a kánaánt, ami neki kijutott. És ha nem kell? Ha nekem nem az a végcél? A meleg szar, amibe bele lehet ülni, és evickélni benne, hogy milyen tuti, hisz meleg, szép a színe, és egyébként is. Mindenkinek ilyen van, tehát ez a tuti.
Te csak nézzél ki a szarkunyhó ablakán, örülj hogy a kaki melegít, de én a réten táncolok és röpködök, zsinór nélkül, szabadon. A te életed lufijának pedig erős tartózsinórja van, valaki más kezében. Amit úgy hívnak: megfelelni vágyás. Konvenció. Trágyadomb.

6 megjegyzés :

  1. Megint csak ismételni tudom magam - egyetértek veled. Nincs is mit hozzáfűznöm. Jó volt olvasni, mint mindig. Szép napot neked ♥

    VálaszTörlés
  2. Én van amiben egyetértek és van amiben nem.
    Hasonló típusú házban élek, mint Te, némileg jobb állapotú az igaz, az is hogy nagyon sokat dolgoztam és még fogok is dolgozni rajta,,hogy ilyen legyen..És szeretem, nagyon. Mióta itt élek vagyok nyugodt, kiegyensúlyozott, elégedett.. Nagyon..
    Szerintem fontos az otthon ahol élsz,annak az állapota, hangulata, hisz ott érzed magad biztonságban, ott pihensz, töltődsz fel, egyszerűen ott élsz..
    Ahogy érzed magad, azt a hangulatot adod át a körülötted élőknek, és még folytathatnám a gondolatsort.

    Megfelelés..Megfelelni kell.. a kérdés csak az hogy kinek és miért? Magadnak? Istennek? A szomszédnak? A tanárnak? Stb....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké, tenni kell a környezetünkért, a házért amiben élek, és valóban jó körbenézni ha valamit megcsináltam, ha rend van, satöbbi. Amire gondoltam az az, hogy semmiképp nem ez a boldogság forrása. Pl. oké, van háza x-nek, szép, új, de tök alkesz az egész család, folyton üvöltenek, gyerek nyugtatókon él, stb. Ez egy kreált példa, de van ilyen abban biztos vagyok. Arra gondoltam, hogy megoldom amit tudok, létrehozom amit sikerül, de ami olyan amilyen, amiatt nem vagyok boldogtalan :)

      Törlés
  3. Honnan lehetünk bizonyosak, hogy mi a jó? Érezzük, mindenki belső értékrendje szerint.Ezért aztán lehet különböző kinek mi a jó, úgy gondolom.
    Ha meg jön valami rossz, azt firtatom magamban, mire tanít, mi lehet benne mégis valami jó? lehet épp maga a változás, amire szükségünk lett.
    Ez a "ház" téma is tetszik. Nagyvárost, kényelmes panelt cseréltem le néhány éve szerényebb (bár összkomfortos) vályog-parasztházra. Sosem voltam boldogabb mint ebben a kis kulipintyomban a kerttel, a vidéki szabadsággal, a hátul ütőkkel együtt !
    Megfelelni meg már csakis saját magamnak vagyok hajlandó, beszéljen a falu amit csak akar:) Eszter (Egy)

    VálaszTörlés
  4. Így már értem :)
    Ebben igazad van.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...