2014. január 22., szerda

Csapongás

Először akkor szembesültem azzal, van amitől hiába rettegünk, ellene tenni nem tudnánk, mikor kiskoromban hallottam a gömbvillámról. A felnőttek felé intézett kérdéseimre nyugtalanító válaszokat kaptam, így onnan kezdve féltem a gömbvillámoktól.
Féltem ha esett, ha villámlott akkor pedig különösen.
Nem sokáig tartott, mivel nem emlékszem hosszan tartó félelemre, rettegésre, gondolom a nem valós veszélytől való félelem lassan elmúlt.
Itt vagyok, tehát eggyel sem találkoztam.
Azt hiszem ha valami különleges alkalmazással, vetítőgéppel megnézhetnénk, hányszor voltunk tudtunkon kívül nagy veszélyben, leesne az állunk.
De ennek fényében sem hiszem, hogy gömbvillám valaha is a közelembe került volna.
Szerintem sokkal valószínűbb, hogy elefántok csalinkáznak a nagykörúton, hogy SWAT egység fékez a ház előtt helikopterek köröznek a házam felett, így akarván lekapcsolni az UFO-kat, vagy megesz egy oroszlán a helyi erdőben.

Már nem félek a gömbvillámtól, sőt, szeretem a viharos időjárást is. Tetszik a természet erejének megnyilvánulása.
Sok minden van, ami ellen lehet védekezni, amit ki lehet kerülni kis odafigyeléssel, tudatossággal, de azt hiszem az időjárás nem ilyesmi. Ha esik, rám is esni fog. A szél? A villám? Konkrétan ide már csapott be. Pár éve volt, két konnektor közt még láttam is az elektromos áthúzást, de csak a bedugott laptop bánta az egészet. És most akkor? Építtessek valami űrtechnológiás védőburkot a ház köré? Vagy menjek a föld alá? Esetleg rettegjek minden viharnál? Baromság.
Szerintem az élet úgy ahogy van lutri, sok minden az úgynevezett szerencsén múlik, de leginkább a hozzáállásunkon. És itt jön az, mikor ez szóba kerül, sok ember azt gondolja, ez hülyeség, mert én igenis pozitív vagyok, mégis annyi baj ér.
Ezen magunk tudunk csak eligazodni, de nagyon fontos minden "bajnál" az önvizsgálat. Mi tettem rosszul, mit kéne másképp, mit éreztem mikor történt, mit érzek az utóhatás miatt?
Önmagunkkal márpedig őszintének kell lenni, különben az egész egy nagy hazug burok. Nem élet.


De most csak csapongok, szóval rögtön arra térek rá, hogy sokféle embert nem értek, bár nem is lehet mindenkit megérteni. Elfogadni és elkerülni igen.
Van többféle sírós.

Van aki sajnálatraméltó arckifejezéssel mászkál, folyton hülyézi, leszólja önmagát, kis nyuszi szerepében vadássza az energiát másoktól. Ő az észrevehetetlen, kicsi, halk szavú, láthatatlan ember. Emiatt próbálják kiszedni a fal mögül, beszéltetni, de ő nem fog. Ezért egyre erősebben próbálják, míg fel nem adják. De amíg próbálják, addig energiát kap, majd mikor abbahagyják, akkor megnyugodva visszatér a csigaházba, és tudja: igaza van, ő nem számít, hisz nem foglalkoznak vele eléggé.

Van, akinek láthatóan jól megy, tele kosárral nyavalyog a bolt előtt, milyen drágaság van, milyen keveset keres, mennyire csóró is ő, közben látod a fotóit a közösségi oldalon: még a sült húst is sült hús körettel eszik, nem ám az van, amiről beszél.

Van, aki megkérdi hogy vagy, majd mire közölnéd: kösz jól, addigra már ontja is rád mennyire beteg, hogy fáj itt, hogy fáj ott, milyen drága a gyógyszer, stb.

Vannak a drámások, akik írtak maguknak egy-két szerepet, és azokat akasztgatják le a fogasról, eseményeknek megfelelően. Mikor valami kis gebasz van, annak a lehető legsötétebb változatát látják, mindennek vége, összedől a világ, felrobban a világegyetem, mert mit tudom én, mondjuk kibicsaklott a lába hazafelé menet. A "most mi lesz velem", "éhen döglök", "kirúgnak", és hasonlóak a kedvenc szövegeik.
Ismertek ilyeneket?
Gondolom igen.

Nézzétek meg, hány ember van a környezetetekben, aki évek óta ugyanazt a galacsint görgeti, a problémái ugyanazok, soha semmit nem old meg. Igaz, él még, de nincs mosoly, nincs vidámság.


Szerintem minden úgynevezett akadálynál több dolgot tehetünk. Egyrészt szép szóval, vagyis hivatalosan intézve megpróbáljuk megoldani, ha nem megy, akkor meg kell kerülni, át kell ugrani, magyarul kitalálni valami mást, megoldani az adott problémát. Mert ha ott állunk, csak nézzük az akadályt, és nem teszünk semmit, mondván a kezünk meg van kötve, akkor az ott is marad. Kivéve az oroszlán, mert ha előtte álldogálsz, előbb-utóbb megesz.
Ritka esetben ő megy odébb.
De szépen beszélni neki?
Nem.
Őt le kell győzni.
Vannak esetek, mikor csak a harc megy, nem a kortesbeszéd.
Egyet kell elsajátítani: felismerni az oroszlánt.

Oké, oké, átváltok valami vidámabb témára, és elmesélem, egyik este elég fáradt voltam, mondtam: képtelen vagyok mesélni, ma ti meséltek nekem. Először nyafi, majd hallhattam három mesét, a három kisebbtől, akiknek még mesélek. Líviáé kicsit követhetetlenül, de lovas és hercegnős volt, Szilié Lego autóról szólt, Szabolcs pedig lovakról mesélt.

Azt hiszem, több dolog biztos az életben a halálon kívül. Az egyik, hogy sosem maradnak a dolgok ugyanúgy. Akinél igen, az gyakorlatilag hulla. Beleült egy helyzetbe, és semerre nem mer mozdulni belőle. Elhaltak a vágyak, rutinszerű minden, a légvétel is csak rutinból megy, reflexből. Itt nemcsak olyanokról beszélek, akik szegények, hanem a másik oldalról is. Van aki a gazdagság burkából nem mer semerre lépni, nehogy rossz történjen. Minden apró kavics szikla neki, minden apró feladat óriási lelki megmérettetés, teher, istencsapása. Mert kibillenti a rutinból.
A félelmek és nemakarom dolgok generálnak. Azt, amiről szólnak. Ideje arra koncentrálni, mit szeretek, és mit akarok.

Zenét is teszek. A fiaim új kedvencét. Meglepő lesz:


3 megjegyzés :

  1. Melyik lehetek én????:-))) Megint jót, elgondolkodtatót írtál!

    VálaszTörlés
  2. Igen, én is...ismerek pár negatív embert, amilyeneket leírtál. Sajnos, tőlem sem áll távol a panaszkodás, úgyhogy most felül vizsgálom a dolgokat.
    Ám tehetek én arról, hogy könnyebb lesz a szívem, ha elmondhatom, hogy mi nyomja?Az elfojtás rosszabb...szerintem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem abszolút nem kell elfojtani, ki kell adni ami bánt, de ami ellen nem tehetünk, azt el kell engedni. Ami megoldható, azt meg kell oldani. Mi melyik kosárba esik? EZ áll rajtad :)

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...