2014. január 23., csütörtök

Életkor, hitelesség, döntés--újabb izgalmak

Azt hiszem megint megosztó leszek.
De engem nem zavar :)

Hitelességről írnék még.
Aki nem tapasztal meg valamit, legyen az bármi, az max. kívülálló. Láthat másokat abban a helyzetben, átérezheti, hittel segíthet, ott lehet, kezet nyújthat, őszintén hiszem ezt. De akkor is kívülálló, sosem lesz benne jártas, tapasztalt.
De ne legyünk ennyire magasröptűek, nevezzük el a dolgokat. Legyen mondjuk a szegénység a téma, a nélkülözés. Láthatom napról napra embertársamnál ezt, de amíg nem élem meg mekkora öröm, hogy van étel, addig nem lesz a véleményem hiteles ebben a témában. Sok író és újságíró felismerte ezt már, leszállva a lovukról, megmártózva a különböző sorsok vizében. És persze egy nap vagy egy hét nem egy élet, nem jelent annyit, mint benne élni ténylegesen, de több mint kívülről nézni, és kérdezgetve vizsgálgatni.


Úgy vélem nagyobb ajándék nem sok van, mint az, hogy a dolgok VÁLTOZNAK!! Hogy semmi nem ugyanolyan egy idő után. Azt, akinek az adatik, hogy minden napja ugyanaz, hónapról hónapra, évről évre, az börtönben élőnek látom. De megint magyarázok, ne értsen félre senki. Nem arról beszélek, hogy munka-otthon-férj-feleség-gyerek-taposómalom, mert ez még lehet boldogság forrása, ez mellett még van fejlődés, hanem a problémák görgetéséről. Mert láthatjuk úgy, hogy a "megoldottam ezt, majd jön másik" az gáz, mert szerintem nem az. Én tényleg örülök minden megpróbáltatásnak, főleg azoknak, amiket meg tudok oldani, nem csak félretenni. Mert ezek bizony mind lépcsőfokok.

Felmerült a korábbi írásom kapcsán, ki kell-e mondani ami bánt.
Ki kell. De nem egy bajról szól az élet. Mindennek oka van, a kiszáradt bőrömnek is, és az anyagi gondoknak is. Éppígy a betegségeknek, leszakadt tetőlécnek is. Igen, a mögöttes jelentésről beszélek. De azt megfejteni nem olyan könnyű. Sőt, kínosan nehéz is lehet, főleg ha másnál látod, akit csapások sorozata ér, és képtelenség megértetni, ennek valami egyszerű, központi oka lesz, és nem, nem az Isten haragja mert bármiért is rossz voltál, hanem ennél sokkal földhözragadtabb probléma.
De lényeges, hogy az okot valahogy meg kell találni, a kiváltó okot, és orvosolni. Nem elég a "tabletta", amitől elmúlik a fájdalom, lásd a fogorvos szükségességét, ha lyukas a fogad. Ott sem elég a gyógyszer, mert nem nő be a lyuk. Orvos kell. Ennyi. A problémát a forrásnál kell megoldani, nem az okozatot (pl. fogfájás) megszüntetni. Túlrágtam, pépes már.

Kérdezte valaki, aki nem válaszolt arra, hogy is érti azt a  kérdést: hol élek.
Szívesen megmondom, több nézőpontból is.
Faluban élek, és házban. Alapból városi születésű vagyok, korai éveim a fővárosban éltem le. Ott már vidékinek számítok, itt még városinak. Ez van, de nekem nem számít, hogy ebből az aspektusból nem tartozom sehová sem, mert pont oda tartozom, ahol magamban ÉN vagyok.
Hol élek, azaz miként gondolkodom?
Talán ezt nem kell magyaráznom, annak aki olvas.
Vannak gyermeteg elképzeléseim, vannak kósza álmodozásaim, de ezek megvannak azért mindenhol, csak max. elfojtva. A másik oldalon kemény vagyok, döntéshozó, diktátor. Azután néha engedékeny, rábeszélhető anyuka, mert egyik szerep sem vaskaloda, váltogatni kell őket.
Azt hiszem ahol élek az a valóság, az általam teremtett valóság.
Hogy másnak más a való élet, az nem az én dolgom, tőlem aztán élhet mindenki ahogy akar, ha engem nem akar belevonni abba, amit én nem akarok.
A kérdést egyébként nem vettem bántónak, egyrészt mivel nem tudom milyennek van szánva, a legjobbat feltételezem.
Sok éve megkaptam: naiv vagyok.
Ja.
Még mindig az vagyok, sok mindenben, de akkor is csak nagy szemekkel tudok nézni, miért is bántana valaki, aki nem ismer?? Holott tudom: van ilyen, nem is kevés, és épp a fiammal történik.

Tudjátok mi a rohadt nagy gáz abban az ügyben??
Hogy egyrészt kérdezem magamtól: miért nem látják az ilyen kis ****-k, hogy mennyire fáj annak, akivel történik? Mert marhára nem tudatosak. Azért nem látják.
Hisz még mi felnőttek is nehezen vesszük észre, igaz? De pont tegnap beszéltünk erről azzal a szomszéd csajjal, akivel nézetletérésünk volt, hónapokig haragszomrád állapot, hogy azért mi is bántjuk egymást, gyökerek vagyunk, de aztán csak vége van, és akkor új lap indul.
De ha a gyerekem hazajön, hogy van az osztályában egy gyerek, aki mindenki szerint ilyen meg olyan,akkor arra csak az a válaszom és kérdésem: Te ilyennek látod? Nem? Akkor legyél nyugodtan barátságos vele, akkor is ha a többi lehülyéz. Hisz 5 évig te voltál az osztályodban a kívülálló, és ez neked rossz volt. Akkor annak a másik gyereknek sem jó, igaz? Értjük, mert átéltük. De az a felnőtt, a többi, sok, akinek hazamegy a gyereke, és ilyet mesél, miért mondja azt hogy oké, akkor biztos igazuk van, mert nem zörög a haraszt, akkor inkább ne barátkozz vele.

Azt hiszem sok felnőtt csak életkorában felnőtt.

Szabolcs tegnap hazajött, és közölte: kibékült vele sok mindenki, bocsánatot kértek páran, ami jó, de maradni nem akar. Az a bizalom a suliban és a társakban már nincs meg részéről.

És itt a téma, ami kapcsolódik, bár nem így akartam megírni, de idefolynak a betűk...

A döntés.
Amihez ragaszkodunk akkor is, ha logikátlan, ha az ok amiért született, megszűnik.
Mert mikor meghozzuk azt a döntést, elindul valami, az életünk vonata másik sínen fut tovább, a döntés pillanatától. Nem lehet visszatolatni, nem lehet átugrani a régi sínre.
Ha a döntés megvan, akkor az már maga az új helyzet, csak még várni kell pár napot/hetet míg manifesztálódik. Ez akkor is így van, ha a kétely az emberben gyökeret ereszt: jól döntött-e. Akkor már mindegy. A vonat halad, fék nincs, csak kanyarok, és a következő döntés, a következő irányváltó.


3 megjegyzés :

  1. Megint csak egyetérteni tudok. Az pedig, hogy minden megélt és megoldott probléma, nehézség egyben fejlődés is, egy újabb lépcsőfok, a legnagyobb igazságok egyike. Sok erőt és szerencsét kívánok a fiadnak az iskolaváltáshoz ♥

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, és köszönöm <3
    Mindenkinek :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...