2014. január 31., péntek

Önbizalom

Egy olyan szó, amit időnként eléggé félreértelmeznek.
Hamis az az önbizalom, ami nagy hanggal, feltűnően viselkedik, másokat kiosztva tetszeleg önfényében.
Másról lesz szó.

Ott kezdődik, hogy a gyerekek legtöbbjében ott van az ős-önbizalom. Mennek, félelem nélkül közlekedve akár a tükörjégen is, csak mi, szülők aggódunk hogy elesnek, ők nem aggódnak.
Ha megszólalunk, visszaszólnak: nem esek el.
EZ önbizalom.
Mert ő ügyes, a veszélyt nem ismerő, magabiztos.
Sok mindenre meg kell tanítani őket, sok dologban meg kell szabni az önbizalom határát, mert vannak veszélyes dolgok. De ha állandóan azt hallja: elesel! vigyázz! megütöd magad! akkor előbb-utóbb félni fog mindentől. A sérülésektől különösen, hisz ha elesik és megüti magát, akkor anya, aki vigaszt nyújt, a vigasztalás mellett sutyorog: "Látod? Én megmondtam. Legközelebb jobban vigyázz, hallgass rám."
"Most sírsz, és én azt szeretem ha nevetsz."
Sok hamis képet rakunk ilyenkor a fejükbe.
Pl. hogy sírni csúnya és rejtegetnivaló, sőt, később vagy fiúknál egyenesen bűn.
Hogy ne szaladj mert elesel, minden sarkon veszély leselkedik rád, támadnak a rossz emberek, gonosz bacik, ronda bogarak, undorító lények.
Persze hogy félni fog, mert még mindig anya az Isten, ő megmondja a tutit.

Mindig azt vallottam, hagyjuk elesni, felkelni, eldönteni neki: fáj-e annyira, hogy babusgassuk érte. Láttam olyat, akinek a gyereke elesett a játszótéren, lett egy horzsolása, de leültette anya a padra, és ott kellett ülni, míg anyuka hazaszaladt betadinért, és lekezelte. Halálos seb volt, én mondom.

Van nekem olyan gyerekem akinek kevés az alap önbizalma, aki úgy áll neki sok mindennek: nem fog sikerülni. Van olyan, aki minden sebet ragasztgat, sőt: ki kellett szúrni egy icipici vérhólyagot az ujján, lássa nincsen benne bogár (nem tudom honnan szedte). Ez utóbbi Livike, érdekes elképzelésekkel. Sebaj, szurkáltam az ujját, nyomtam a vért, beragasztotta, megnyugodott.

Igazi kihívás, annak az anyának, aki önálló és magabiztos gyerekeket nevel(ne).
Nevelne, mert egy idő után a jól és néha keservesen kialakított alapképbe bejön a társadalom. A társak, a nevelők, nagyszülők, és a gyerekben kezd megbomlani az önbizalom. Szerintem az oviban még nem, de iskolában, 2.-3. évfolyam körül már sok esetben igen.
De volt egy ovis példa is, a gyerektársaktól. Kevin nem szerette az alsónadrágot. Felvette a nacit anélkül, úgy volt kényelmes. Minek magyaráztam volna hogy kell az, ha egyszer tudom: kihagyható? De a második ovis napján kinevették a társak, onnan kezdve hordja. Ez egyébként Pesten volt, bár nem hiszem hogy számít. Mert a gyerektársak sehol nem bírják ha valaki kicsit is másféle.

Én úgy látom, hogy nagy vágással előremenjek, rengeteg olyan ember van, akinek az önbizalmát erősen letiporták kiskorában. Akinek még mindig ott nyomul a fejében az anya, a mama, tanító, akárki, és szapulja, ijesztgeti. Ezek az emberek nevelik a következő generációkat, csinálva a rettegők társadalmát.
A rettegőkét, akik azért megpróbálnak helyt állni, de önmagukat nem tudják szeretni, mert arról nem volt szó sosem, csak arról, mi a félelem aktuális kiváltó oka (napsütés, szél, hóesés, cukrosbácsi, kutya, méhecske, futás, fagyi, bármi). Azt tanulták, hogy a szeretés féltésen alapul. Lópikulát!!
Plusz ha meghalt az ős-önbizalom, akkor azt sem hiszi el, hogy lehet őt magát szeretni.
"Ó én mindig elesek! Főzni sem tudok, mindent elrontok. Rendetlen vagyok, megesz a kosz. A kutyák harapósak, félek tőlük. Képtelen vagyok koncentrálni."
Jön a szerelem, és jön a rettegés. Mert szerelmes, mert vágyik, de vajon igazán kölcsönös? Tényleg szeret? De én csúnya vagyok. És ferde a fogam. AZ a másik szebb. Ránézett. Tuti ő kell neki.
De valahogy mégis összejön, szerelem, házasság, gyerek. És folytatódik a rettegés. Ne részletezzük, már szólnak a hozsannák a fejetekben szerintem.
Féltékenykedés, önmaguk hamis bebiztosítása még egy-két-több gyerek által, közös vállalkozással, hitellel, házzal, bármivel. Mindegy, csak a hamis biztonságérzet meglegyen.
Hozzáteszem, ez nemtől független.
Láttam példát mindkét oldalról.

Visszavágtatva az elejére: szerintem ez a fajta gyereknevelés is egyféle erőszak.
Sőt: átkozódás.
Történjen meg.
Lássa meg az a neveletlen izgága gyerek, ki tud mindent jól.
Szinte kezeit tördelve várja: igaza legyen végre.
Felidegesítem, addig, amíg minden önbizalmát elveszítve megsérül, majd hős lovagként megmentem, mutatva: igazam volt, én vagyok az Isten.

Gyereknevelés.
Aki repülni akar, repülni fog. A földön tarthatod egy ideig, de a szárnyát nem veheted el. Tényleg rabmadarat akarsz abból a csodás hangú, szépen szállóból? Olyat, akinek véres a szárnya a kalitkától? Aki majd egy másik kalitkással összekötve az életét, bukdácsol csak, mert a kalitka örökre fogva tartja?
A háború az emberben kezdődik.
Önmagával viaskodik, akit az anyja erre tanított, akinek nem elismerték az erősségeit, hanem gyengítették azokat, hogy méltó tagja lehessen a féllábú-törött szárnyú harcos társadalomnak. Akit betörtek.

Párkapcsolat.
Aki féltékeny, az tényleg azért az, mert szeret?
Biztos?
Vagy a meleg fészek érzést félti?
A tulajdonát félti?
Visszatérve: a gyerekem is tulajdon?
Lerakom a sarokba mint vázát, és ha odébb menne visszarugdosom: ott a helyed, ne mozogj, mert eltörsz!!

Minden szinten szeparálódunk.
Ház, szobák, kerítés, faluhatár, országhatár.
Aki ezeken túl van, nem hozzám tartozik, ellenség.
Félek és féltem a szeretteim tőle.
Idegen.

Biztos?
Biztos csak a mi kutyánk kölyke a jó kutya?

A háború is és a határok is az emberekben kezdődnek.
Akinek van egészséges önbizalma, ki mer mozdulni a határain túlra is, ki meri próbálni milyen az, ha messzebb megy. Ha sérül, akkor önbizalommal, a legjobb flastrommal gyógyul majd meg.



3 megjegyzés :

  1. Szia!
    Most olvassuk Fekete István regényét fiatalkoráról. Ballagó idő. Ez a címe. Csak azért nem tenném kötelező olvasmánnyá, mert akkot kivonatok készülnének belőle, és a kutya nem venné a kezébe. Inkább elrejteném egy sarokba, ahol a gyerekek kincs után kutatnak, hogy ott bukkanjanak rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Most kíváncsivá tettél. Nem olvastam, el fogom :)

      Törlés
  2. Lesz egy 'dézsa vú' élményed a Tüskevárból és Téli berekből, de elvarázsol.

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...