2014. január 17., péntek

Tudni KELL

Vajon miért akar az ember mindent tudni?
Azt hiszem ezzel kezdődik az, hogy felügyelni akarjuk a természetet, állatokat, világot.
Kiszámítható dolgokat akar maga körül majdnem mindenki.
Legalábbis némely dolgokban.

Egyébként közbeszúrom, sok dolog van, amivel nagyon nem tudnék azonosulni, de mindig azt írni, hogy az emberek, mintha én valami más faj szülötte lennék, fárasztó agyilag.
Nem azért írom, hogy felügyelni akarjuk a természetet mert én is akarom, csak így könnyebb.

Szóval ott van bennünk a "mindent tudni akarok" dolog, ami néha jó, sokszor rossz.
Szerintem.
Túl vagyok mostanra pár dolgon, az elmúlt év eseményeiről beszélek.
Tudni akartam, nagyon is, hogy mi lesz most.
Persze nem tudtam meg semmit, csak azt, miben kell változnom, mit kell másképp csinálnom.
Levontam a végső nagy következtetést, más nem is kell.
Hitelesen nem is tud semelyik képzett asztrológus, terapeuta, látnok, akárki bármit is mondani.
Nehéz volt elfogadni, hogy elmegyek, ott a képletem, és a szakember nem mond semmit. Értettem az érveket, hogy az asztrológia nem erre való, később azt is megértettem, miért.
Makacs és konok énem nehezen emésztette ezt, de végül csak sikerült.
Lényeg, hogy egy társas kapcsolatban nem csak én vagyok. Nem lehet előre látni, kivel lesz a következő ilyen egyesülés, emiatt nincs pontos "jóslat". Az asztrológia megmutatja a munka, egészség, meglévő (!) kapcsolatok milyenségét, lehetséges kimeneteleit.
Ettől függetlenül nagyon-nagyon érdekes, hogy egy egyszerű találkozási dátumból mi mindent meg tud mondani, pl.: megbízhatatlan, foglalt, önző, stb., és az ember álla leesne, ha nem tudná: ez lehetséges. Mármint lehetséges ezt látni egy dátumból és egy ember képletéből.


Ez is oda vezet, amit itt közbeszúrtam, hogy nem kell nekünk mindent tudni.
Majd megéljük, ha eljön az ideje.
Azt kell tudni, arra kell nagyon figyelni, mi az, ami változtatandó, mert mint tulajdonság nem üdvös nekünk.
És mivel nem csak ilyenekkel rendelkezünk, mi az ami erősítendő, mert jó ahogy van.
Nem azt kell "tudnom" milyen társat találok, szőkét, barnát, kedveset, stb., hanem azt, ÉN ki vagyok és mi vagyok. Mit akarok, mi az amit semmiképp.
Mert hiába hiányzik a gyerek valaki életéből, nem szabad az első pasihoz lehorgonyozni, aki hajlandó a gyerek projektre.

Direkt nem a saját szeretem-nem szeretem példám hoztam fel, mert nem arról szól.

Mindent tudni akarunk.
Miért kék az ég?
Mi az oka, hogy fényesek a csillagok?
Miért felfelé nő egyik növény termése, miért a föld alatt a másik?
Miért vagyok én barna, más miért szőke?
Képesek vagyunk leszakítani egy virágot, majd eldobni, csak hogy megtudjuk: milyen az illata.

Az a baj ebben, hogy a mindent tudni akarás a felügyelésbe csap át.
Az uralásba.
Nem elég tudni milyen idő lesz, meg akarjuk változtatni.
Ha hideg van az a baj, ha meleg van, az.
Ha van eső az, ha nincs, akkor az.
Ha unalom van az, ha zajlik az élet, akkor égnek áll a hajunk, és pihennénk.
Nehéz úgy élni, hogy elfogadjuk ami most van.
Sőt, nem csak elfogadjuk, hanem azt használjuk, ami épp adódott.
Ha egyedül talál minket a nap, akkor nem unatkozunk, hanem befelé fordulva magunk vagyunk.
Az énnel.
A gondolatokkal.

Mint falun.
Ha esik, bent dolgozunk, vagy az a pihenőnap, ha jó az idő, akkor kint vagyunk.

De a terveink!
A naptáram!!
Mert tervezni kell!
Hisz a napnak kerete kell legyen, másképp széthullik minden!
És ha az időjárás közbeszól??
Követelem, hogy olyan idő legyen, ami nekem jó!!!
Sok példát lehetne még sorolni.
De lehet ez?
Lehet így élni?
Nem lehet.
Nevetséges.
Mindig kell tudni igazodni a világhoz, nem igazodhat az hozzám.
Úszhatunk hegynek felfelé, de a víz arra nem folyik.
Akkor a parton kapálózhatsz, nem haladsz semerre.

Azt hiszem, mint lelkek, mélyedések vagyunk az Univerzum talaján, amit a test, mint eső után maradt víz, kitölt.
Majd felszárad, és megint esik.
A víz ugyanolyan, de nem ugyanaz.
A lélek, a talaj mélyedése ugyanaz, az azt kitöltő víz molekulái nem. Minden adag víz hozzátesz, egy-egy arra járó autó elvesz belőle.
A mélyedések mások.
Nem egyforma az alakjuk, mikor a víz kitölti, ez láthatóvá válik.

Szóval nem kell mindent tudni, nem kell az összes lapot ismerni, és nem kell az, hogy minden készpénz legyen. Igenis kell a küzdelem, a kitartás miatt. Kell a veszteség, az önbizalom miatt. Kell a csalódás, önmagunk mélyebb megismerése miatt, no és emberismeret miatt. Kell, hogy néha megijedjünk, tesztelendő mennyire vagyunk bátrak. Mert nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem az, aki a félelmei ellenére útnak indul, leugrik a mélybe.

Zene, mert jó:

1 megjegyzés :

  1. Egy dolgot azért csak jó lenne tudni, hogy van kiben megbízhat az ember...

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...