2014. február 12., szerda

A "majdnem" nem díjazott kategória

Abban az évben volt a csernobili katasztrófa.
Az, amelyik még mindig vita tárgya bizonyos körökben, hogy véletlen volt-e, vagy az olaj nagyhatalmak játéka. A végeredmény szempontjából tök mindegy.
Főleg hogy nem is ez a téma.
Abban az évben találkoztam az Iron Maidennel.
Érdekes, hogy nem emlékszem, miként is volt ez. Miért vettem lemezt? Mi okom volt rá, mikor, hol hallottam róla? Nem tudom. Mert akkor nem volt a rádióban ilyesmi (most sincs), nem volt a tévében zenei csatorna, szóval rejtély. Olyan nagyon rég volt, és bizonyára lényegtelen is.
De lett egy lemezem, és minden nap suli után azt hallgattam.
Ez volt az első szám, ami a kedvencem volt:
Ahogy kezdődik: Eddie a szörny beszél. Tuti koncert kezdés.... tök sötétben. Majd a fények, és a zene.
Aha, jól látjátok: foglalkoztat nagyon, le sem akarok kattanni róla :)
Hogy mikor megláttam: jönnek, pont őket hallgattam, az is biztos csak véletlen, de azok tudjuk: nincsenek.
Pár napja Bon Jovi napjaim voltak, előtte Metallica (most is azért megvannak..), most Maiden.

Vannak dolgok, amikből nem kell utánzat.
Nem megyek el Iron Maidnem fellépésre, bár biztos jók az ilyen tribute zenekarok, én az igazit szeretem.
A "biztos jók" pontatlan, mert egyszer voltam egy kis kocsmában fellépő Metallica tribute fellépésen (ez az adott zenekar számait egy az egyben utánzó és előadó zenekart jelenti), ami nagyon jó volt. De tuti nem pótolta a színpadi látványt, az igazi fickókat, semmit nem pótolt. Egy estére jó volt, és ha a véletlenek úgy alakítják az életem, akkor biztos nem mondok nemet ilyesfajta szórakozásra a jövőben sem, de nem keresem, mert az eredeti az igazi!
Kockásodjunk kicsit, és magyarázzuk meg ezt is.
Az állati zsiradék mentes tejszín sem igazi, csak napraforgó olaj feldolgozva, a margarin nem vaj, és az Iron Maidnem nem Iron Maiden.
Ennyi.
Rock forever!!!

Beszélgetés zajlott ma arról is, milyen egy normális pasas.
Azt hiszem általánosítani nem akar senki.
Mi sem.
De Kati szerint ne legyen kopasz.
Hisz miért van annyi kopasz?
Nem hiszem hogy azokkal van baja, akik maguktól ilyenek, azaz nem direkt borotválják, hanem a természet alkotta nekik ezt.
De azt mondja, hosszú haj...
Hosszú hajú rosszfiú.
Na igen, kétségtelen, a rosszfiúkban van valami vonzó.
De gondolkodjunk.
A kicsit rosszfiú lehet hogy pont olyan jófiú mint a többiek, csak nem annak látszik. A túl rosszfiú pedig lehet hogy már vállalhatatlan lenne, mert mondjuk gátlástalan.
Akkor mégis mit??

Íme egy hosszú hajú rosszfiú-külsővel bíró pasi, a Metallica basszusgitárosa:

 Hmm... és hmmmmm....
De nem jár erre.
Mint ahogy Skasgard nem ír.

 Na majd holnap, amikor is szintén van nap, majd akkor kitalálom az okos dolgokat a témában, majd megkérdem a gyerekeim, ők mindent tudnak.

Amúgy a hazajövetel méltó röhögéstárgya volt a sok macska.
Kettő a kapuban várt, kettő bent, nyávogtak, olyan számonkérően: mi van már, hol voltál b+????
Kezdtem annak érezni magam, ami vagyok: negyvenes szingli, aki pasi helyett macskát kap, ezret.
Érdekesek ezek a kifejezések, mennyire átveszik a hatalmat a mindennapi beszédben.
Én szingli vagyok, anyám egyedülálló volt. Én szelfit készítek (önfotó), Van Gogh önarcképet festett.
Van Gogh nem vagyok, festeni nem fogok, max falat, így szelfizek ha kell egy fotó.
Bár azt hiszem az esetek nagy részében vállalhatatlan a fejem.
Így volt aznap is, mikor Kirával keringőruhát mentünk választani, és előtte fotózott engem.

Sokat röhögtünk.





2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...