2014. február 18., kedd

Erő?

Honnan az erő?
Nem tudom.
Azt sem, hogy tényleg erős vagyok-e.
Vagy csak úgy látszik.

Vegyük sorra.
Anyámtól a kórházban elloptak 18 ezer forintot, ami valaki más cuccainak az eladásából származott.
Ki kell fizetni.
Nekem, ki másnak?
Ráadásul tegnap véletlen kiürült dezodoros flakont rakott a kályhába, és úgy reagál rá,mint egy 5 éves gyerek: le se szarja, mi történhetett volna ha mondjuk galvánelem van a szemetesben. Aminek a tartalmát nem öntjük válogatás nélkül a kályhába!!
De ez is azt mutatja, hogy amit kiadok a kezemből, annak a felelőssége is rajtam marad.

A klaviatúrám elázott, mert éjjel a falról leesett egy kép a nyomtatóra, amibe tegnap ragasztós papír szorult: kiszedhetetlen, újat kell venni (évi 1 nyomtató....), szóval egy bögre víz a nyomtatóról a klaviatúrára, ami most meghalt. Elővettem a hétvégén kapott billentyűzetet. Ezt nevezhetem szerencsés véletlennek, de ez  a kapott darab nem kezeli a szóközt, olyan az írási sebességem rajta, mint mondjuk Szabolcsnak. Ez a szar nem tud írni,de legalább nem ír "j" helyett "k" betűt, mint a vizes. Ami remélem estig kiszárad, bár gyanús hogy vehetek másikat. És azt hittem, a márciusi pénzem nincs leterhelve különleges kiadásokkal.

Kevin heti egy alkalommal rosszul van, feje fáj, torka fáj, mindene fáj: szabadnap igény. Ma ezt nem hagytam. Most jön haza, mert a suliban is rosszul van. De őszintén szólva nem tudom komolyan venni, ha a külső tünetek nem támasztják alá a szövegét. Mert annyiszor csak kamu. Addig tart, míg ki nem mondom: maradjon.
Hogy miért van ez, csak tippelni tudok. Mert más rezgésű mint mi, a nagy átlag, emiatt nehéz és megterhelő neki a közösségi élet. Jobb ötletem nincs.
De kicsit hülyének érzem magam.
Kicsit azért mert nem vettem komolyan reggel, kicsit meg még mindig nem hiszek neki. Mert drámázni nagyon tud. De igazából 5 drámabajnokkal élek, hisz a saját érdekében mindegyik óriási előadásokat rendez.

Szabolcsnak ma majdnem leszakadt a lába, nem akart suliba menni, mert Kira reggel hozzáért, vagy rálépett, nem tudom. Minden reggel óriási stressz, míg el nem indulnak. Van hogy kétszer visszajön valamiért, a busz pedig időre megy a megállóba...
De Lívia legalább ma azt mondta én vagyok a legjobb, és a legszebb.

Ez a blog néha csak panaszfal.
Időnként ez is kell, és legalább kiadtam.
Itt most "kipanaszkodom" magam,és akkor mehetek nyugiban melózni.  Szerencsére a házat sem kell elhagyni hozzá. Bár ma lehet hogy egy erdei séta jobb lenne, és hasznosabb is, de épp van itthoni dolog, ami most nem várhat.

Erő?
Nem tudom.
A felsorolt gondok ellenére is szerencsésnek érzem magam,  nem hagyom hogy elárasszon a tehetetlenség, hiszek a mérleg-elvben, hogy jó időszakok után időnként hullámvölgy van, ezt is el kell fogadni. Ettől még nem minden rossz, ami meg mégis, abból valamit tanulunk.
Ez az egész talán a példa arra, hogy amin nem tudok változtatni, azt elfogadom, a hozzáállásomon javítgatok, nem drámázok, mert minek???  Ha ideges vagyok, körülöttem mindenki az. Mikor rendszeresen feszült voltam, nagyon látszott a gyerekeken is. Rendszeres köhögések, torokfájások, kisebb betegségek voltak a reakcióik.
Valahogy mindenki védekezik a stressz ellen.
Van aki horgol, van aki piál, van aki a partnereit váltogatja, hogy ne kelljen szembenézni az esetleges fájdalommal. Én szembe nézek a gondokkal, és kiröhögöm őket. Jönnek, mennek. Azt hiszem még mindig több a jó, mint a rossz. Vannak a tágabb környezetemben olyanok, akiket lehetne irigyelni, mert mondjuk nincsenek anyagi gondjai, szép nagy a háza, van férje, felesége, munkája, mindene ami tárgy vagy olyan,ami elveszhet. De kevésnek van a szemében igazi nyugalom. Boldogságról ne is beszéljünk. A sok jó, kézzelfogható jó dolguk ellenére valami nincs rendben odabent náluk, ami kintről is látszik.
Nem cserélnék egyikkel sem.



Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...