2014. február 23., vasárnap

Fészek


Csapongás, mert nincsenek összeszedve a gondolatok.
Sokfelé járkál az agyam.
Mostanában sokat van fent a zsidó dombon, hiába, rég voltam a fák között, ki kell mennem.
Csak múljon el a sár.
Járkál még a jövőben, gondolkodva azon, miként is hozom össze a sok tervet, ami befészkelte magát.

Be kéne hoznia  gázt, legalább az udvarba, azután majd apránként megvenni az anyagokat, és mikor megvan, akkor a házba is. Meg kell csinálnom a nyári konyhát szeptemberig Kirának, mert tanulás szempontjából jó lenne neki egy saját hely. Ajtót és ablakot kell rajta cserélni, szigetelni, és rendbe rakni. Kémény van, fűteni lehet. Hideg víz van, egy mosdókagylót oda lehet rakni, ahol lehet legalább innivalóhoz jutni. Áram is van benne, amennyi neki kell, arra elég az egy szál vezeték, ami oda megy.
Úgy vagyok vele, hogy inkább a házamra költöm azt a pénzt, amibe a kolesz kerülne, ahol megintcsak nem biztosított a nyugis tanulás. Kéne a házra eresz, hogy ne romoljon tovább a vakolat állapota, van olyan tetőrész, ahol léceket kell majd cserélni, és a konyhát is rendbe kell végre tenni. Újra kell rakni a rossz vakolatot, a hiányzót részt felvarázsolni a befalazott ablakra (3 nagy ablak volt, egy szerintem még mindig felesleges), és kimeszelni. Azon most nem is gondolkodom, hogy a vizet a konyhába be szeretném hozni, ez eszembe sem jutott. Majd jövő évben, és akkor egybenyitom a konyhát a mellette lévő sufnival, amiben csak a fagyasztók vannak, de tuti étkező lehetne. Most borítékolom: sosem fog ott enni senki, megszoktuk a szobában.
A fürdőt nem ártana csempézni és járólapozni, mert az még mindig gyatra. Emellett gáztűzhelyet akarok venni, mert hiányzik a házi kenyér, és még van pár apróság.
Azon nem gondolkodom miként fog ez mind összejönni, mert úgysem tudom. Csak akarom, ennyi. Az akarás és a szeretnék közt annyi a különbség, hogy szerintem az "akarom"-ban több az erő. Mégis a körbeírásra tanítjuk a gyerekeket, bár én 80%-ban díjazom az "akarom"-ot.
Szóval a család földhöz ragadt, szebben szólva két lábbal a földön álló tagjai szerint kérnem kéne, hogy akinek van, és nélkülözni tudja, adjon megmaradt építőanyagot meg ami kell.
Láttam már ilyen hirdetést, a faluban is, egyet is értek vele, csak nekem nem megy. Holott pont én mondtam valakinek pár napja, hogy ha el akarsz érni valamit, akkor le kell vetned a gátlásokat, és kiposztolni a facebookra. hogy milyen munkát keresel.
Én azon gondolkodom, hogy láttam egyszer ismerősnél olyan kültéri ajtót, amit ők készítettek osb lapból és tetőlécből, hungarocellel vagy mivel bélelve. Ennek utánanézek. Már csak ember kéne, aki megcsinálja. De nincs ezermester a családban, majd kitalálom mi legyen, vagy csak kérem a nagy univerzum-kosárból, elhiszem hogy megkapom, és majd valami történik.
Azt hiszem ha néha a kaja így kerül az asztalra hó végén, akkor nagyobb falat is menni fog.

Hisz koncertet is vágytam, álmodtam magamnak, majd épp Iron Maident hallgattam, rákattintottam valami érdektelenségre, és megláttam a koncert beharangozását: mind-mind véletlen lenne? Dehogy.

Tegnap pont azon gondolkodtam, elfogyott a kókuszolajos, Szili által egyenesnek nevezett fogkrém, csinálni kéne. De halogattam, van más munka, majd. Erre éjjel írt az az egyetlen ember, aki szokott kérni, hogy szeretne megint: lehet is csinálni. Minden napra jut ilyesmi nálam, van aki szerint véletlen, én nem szeretem ezt a szót használni.

Visszatérve, van akinek az jön be, hogy hirdetést rak ki a vágyairól, szükségleteiről, de azt gondolom mindnyájan másképp közelítjük meg a nagy kosarat. Egy közös van: mind megtesszük amit tudunk, nem csak várjuk a galambot.
Mert ha elkezded másképp csinálni, akkor a világ rááll a kibocsátott hullámaidra, és ahhoz igazodik. Ha te változol, a világ is változik veled. Nagy igazságok, nem csak szavak.
Néha hatalmas tengerként képzelem el az életet, ahol mindenki hullámokat kelt. Minden cselekedetünk elindít valamerre egy adag hullámot, az arra élő halak és növények életét megváltoztatva. Nem nagyon, csak kicsit. Ha nagyok a hullámok, akkor nagyon. A sok apró kis vízcsepp, akár a kis kavicsok, mindig ott vannak, ahol épp lenniük kell.
Mindenki másképp udvarol: van aki a hajad húzza meg, van aki virágot vesz. Nem biztos, hogy a virágos fog győzni, van mikor a hajhúzás jön be. Hogy mi ez a mondat itt a végén, így visszaolvasva az egészet nem tudom eldönteni. csak jött, és írtam.

Találtam:

Minden emberben fa lakik.
 Ágaira fészkel a hit,
S dalol, mint valami madár,
 Míg le nem üti a halál.

Minden fában lélek lakik
  Az emeli az ágait,
És fészket óv, szélnek feszül
  S szenved – már majdnem emberül.

/ Ratkó József /

6 megjegyzés :

  1. Szia, bár segíteni nem tudok, de szívből kívánok sok sikert !

    VálaszTörlés
  2. Jó lenne azért egy ilyen kívánság lista féle, mert néha úgy van, hogy több ajtót kell készítsek egyszerre, és ha tudom előre, még egy konyhaajtó kikerülne onnan ilyen pro bono vatikáni valutában fizetve.
    Például nem is lenne hülyeség, láttam ilyen vásárlós honlapokon, hogy a regisztrált tagok kaptak ilyen csillagocskákat, a komolyságukról tanúskodva, lehet ez egy megbízhatóság dolog is, szerintem sok projektet végbe lehet vinni. Mert én szívesen legyártok bármit, ha van anyag és munkadíj fejében más juttatás,...persze ez megint valami virtuális pénzhez vezetne, de miért ne?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tulajdonképpen a mostani pénz is virtuális, és nekem tetszik a csereüzlet :)
      Milyen kívánságlista? Küldjem az enyémet? :D

      Törlés
  3. Hűűű, hát vannak terveid, sok és mind hasznos. Nehéz lesz, de ahogy ismerlek, Neked sikerülni fog, megcsinálod! :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...