2014. február 24., hétfő

Igazából farsangi jelmezt kéne varrnom...

... de mi lenne, ha nem írnám le a sok gondolatot?
Elfelejteném.
Egy időre biztos.
Nem tehetem.
Inkább leírom.

Barátság, ismeretség.
Nem ugyanaz, ugye?
A barát/nő ismer, talán jobban, másképp mint a szüleid, jobban mint a házastársad. Mert ha mindent átívelő barátság, akkor talán régebb óta tart, mint a házasságod. Az ő véleménye elfogadható, akkor is ha fáj amit mond. Feltéve, hogy nincs mögötte önös érdek, nem arról szól, hogy lealázzon, a maga hasznára, hogy többnek érezze magát.
Az ismerős mire fel mond olyat, ami bántó lehet, ha egyszer semmit nem tud rólam, max. amit gondol, vagy amit én elmondtam?
Attól hogy két könyvet elolvasok az oroszlánszelídítésről. nem mennék be a ketrecébe egy ostorral felszerelkezve. Csak elmélet, semmi gyakorlat. Ez az ismeretség szerintem, ami felszínes.
Ezt túlbeszéltem, nincs célom a mondanivalómmal. csak egy vélemény.

Tudjátok mi az ami rohadtul zavar a világban? Többek között az alkohol és társai. Az, hogy megtehetek mindent, taníthatom a gyerekeim arra, hogy mi a jó és mi a rossz, de vannak kikerülhetetlen dolgok. Pl. nem tehetek az ellen, ha valaki a kocsmába motorral/kocsival jár. A rendőr sem tesz ellene, senkit nem érdekel, max. engem. Amíg az emberek a családtagjaik ilyen dolgai mellett elnéznek, addig a kívülálló mi a fenét ugrabugrálna?
Beszól hóeséskor egy figura: sosem söpröm le a járdát, pedig a 80 évesek megteszik. Mondom neki: oké, nem mindig van időm, de ha van, megteszem, ne pampogjon nekem. Különben foglalkozzon azzal, hogy mire fel jár motorral kocsmába? Rá más KRESZ vonatkozik? De megy tovább, úgy tesz mintha nem hallaná.
Olyan most, mintha rossz kedvem lenne, pedig nincs. Csak eszembe jutott ez a dolog, és folydogálnak a gondolatok egymás után.
Azt sem szeretem, mikor valaki anélkül, hogy kérdezne, ismerne, véleményt alkot, de ez ellen nem tehetek. Nem lehetek szimpatikus mindenkinek, nem is célom. Annyit tudok tenni, ami nem is megerőltető, mert magától jön: kérdezek ha tudni akarok valamit. Tök mindegy kitől kell megkérdezni, nincsenek korlátaim. Kirának mutattam tavaly ezt. Vonatállomáson voltunk, valamit kérdezett tőlem a vonatokról. Mondom fogalmam sincs, de itt egy MÁV ruhás figura, megkérdezem. Jaj, Anya, ne már! De megkérdeztem, az ember pedig készséggel válaszolt, mert az emberek szeretik továbbadni a tudásukat bizonyos mértékig.
Ennyi.
Ha kérdés van, fel kell tenni.
Veszíteni való nincs, max. nem lesz válasz.

Azt nem tudom, kitől kéne megkérdezni, mennyire normális, ha kisgyerekekkel foglalkozó nevelő piaszagú, és nem cukorbeteg? Nincs köze az én gyerekeimhez, csak gondolkodom. A piások általában takargatják a takargatnivalót, mentolos rágó és társai vannak ebben segítségükre, de nem mind. Aki még jobban takargat, a piással együtt élő. Mert saját kudarcként éli meg azt, ami maximálisan a másik ember gyengeségéből fakad. Holott annyira látszik az emberen ha piás, annyira lerí róla! Tagadni a nyilvánvalót? Hogy hülyének is nézzenek? Biztos az én hibám, de ezt nem értem.

A másik, hogy míg én elmagyarázom a gyerekemnek, hogy alkesz génekkel sem, de amúgy sem célszerű a dianás cukor megvétele és fogyasztása, addig más szülő ezt nem teszi meg. Én itt is annyit tehetek, hogy a gyerekeimmel értetem meg azt, mi a rossz és mi a jó. Felesleges lenne eltiltani, másik szülőnek szólni, mert ettől még egyrészt semmi nem változik, másrészt ismerünk mindnyájan talán olyan szülőt, aki terel ha a gyereke problémásságáról esik szól. Terel, támad, az én gyerekem nem ilyen-ezik, biztos más vitte bele, otthon nem olyan, stb.
Alkoholprobléma az egész világon van, drogprobléma is, nem árt megismerkedni mihamarabb a veszélyforrásokkal, kiművelni magunkat a szlengekből, árakból, mindenből amit nem árt tudni. Mert a veszélyt, mikor eljön, fel kell ismerni, másképp csak elfedni tudom magam elől.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...