2014. február 25., kedd

Keserves

Istenem, mennyi dolog van, amin járhat a magamfajta agya!
Például az, hogy hová lett a világból ez meg az.
Például az olyan férfiak, akik negyven körül nem kezdenek aktívan lebomlani, agyilag és fizikailag is.
Komolyan.
Ez huzat érzékeny, az vérnyomásproblémás, amaz hangos hang érzékeny, meg ilyenek.
Kezdem azt hinni, hogy innen már nagy léptekkel közeledik a halál.
Pedig basszus, ezek a legszebb éveink nekünk nőknek, akkor ők miért olyanok, mint az oszló hulla?
Vagy már megint általánosítok?
Nem teszem.
Az vegye magára és sértődjön be, aki magába nézve ilyesmire emlékszik az elmúlt három napból, esetleg a tükörbe nézve azt látja, sárgás a szeme fehérje, és még nem kezdett bele egy aktív májregeneráló diétába.
Én személy szerint nem bántok ezzel senkit. Nem emelek ki olyasmit hogy túlsúly meg ilyenek, mert egyrészt az említett dolog nekem is van, másrészt nem a súlyon múlik, hogy milyen módon kezeljük kisebb-nagyobb bajainkat.
Ez a neveltetésből ered, és önmagunkhoz való viszonyunkból.
Van akinek szent az orvosi szó, főleg ha olyan az ítélet, hogy élete végéig ezt szedni kell, én nem így teszek. Bár nálam ilyen nem hangzott el, de esély van rá, miért ne lenne. Túlsúlyos vagyok, NEGYVEN éves (ez nagybetűs, mert sokszor EZ a szó fejezi ki valaminek az okát), és sokat amortizáltam a testem terhességekkel. Naponta ott kéne ülnöm valami nyavalyával.
Nem járok dokihoz. Bár az új szabályok értelmében három évente el kell menni, no akkor elmegyek, bár nem tudom minek.
Jóvanhaggyuk az önfényt.

A téma továbbra is a férfiak elanyátlanodása.
Tudom, mi nők meg hülyepicsásodunk, de én ezen sem sértődnék meg, ha valahol olvasnám, mert nem veszem magamra. Én ugyanis nem vagyok hülyepicsa.
Csak közepesen.
Ezt elismerem.
Enélkül nem tudnék túlélni.
A hülyepicsaság kimerül abban, hogy kell egyfajta hülyeség és hiszti hajlam is, hogy a diliházat megfelelően vezetni tudjam. Hiszti hajlam nélkül nem tudnám kezelni az övékét. A gyerekekét.
Én vagyok az, aki stressz helyzetben megnyugszik, bölcs Buddha lesz, aki mindenre tudja a megoldást, majd hisztizik ha megoldódott a helyzet, elmúlt a baj.

Az elmúlt évem mérlege: hülyepicsa.
Mégis.
Mert olyan állati hülye pasikkal kezdtem, illetve kezdtek velem, én meg folytattam, hogy csak na.
A véremben van, hogy nem tudok normálisat bevonzani?
Sokat akar a szarka?
Aztán csak kapkodja a fejét, mert nem olyan lovat akart?
De szerencsére nem kötöttem ki egyik mellett sem, áldom az eget.
Vagy nem én vagyok a hülye, hanem a világ?
A normális egyedek, akik korban jók lennének még/már házasok, vagy mint nyáron megállapítottam, lentebb mentek egy korcsoporttal. A negyvenes pasiknak a 20-30 éves csajok kellenek, a negyveneseknek meg maradnak a jelentkező húszasok?
Kinek kell az?
Kor-rasszista vagyok, 35 alá is meggondolva mennék. Mert eljön az az idő, mikor zavaró lehet majdan. Persze nem feltétlen, hisz a szerelem nem ismer határokat, de már őszintén szólva azt sem tudom, voltam-e valaha igazán szerelmes.
Nem tudom definiálni mit is jelent ez, mert amikor éreztem, annyi ideig nem tartott, hogy ezt most meg tudjam mondani. Hogy mit jelent.
Szóval a mérlegre pillantva, a múlt évire, kérdezném, ha lenne aki felel, hogy mi a jó megismerkedés?
Neten, levelezve: nem.
Mindenképp mást látunk, mint ami van, akár képen, akár gondolatokból.
Elsőre legalább a külső legyen igazi, ha már a jellembeli dolgok, viselkedés, és egyéb nem látható dolog úgyis apránként derülnek ki.
Nem vagyok ám most társkereső oldalon, a legutóbbi: "felhív-randizunk-rájövök hogy semmi de semmi nem fog meg benne-haza" dolog után töröltem magam. Mert ez sem jött be. Nem akartam több ilyet, meg egy darabig mást sem.
Amúgy azóta sem értem, miért kell az egy pasinak, hogy 20 perc ismeretség után meg akar csókolni? Én, nemhülyepicsa, azzal akarok csókolózni, aki vonz, aki már ismerős, nem valami 20 perces idegen, és legalább egy OLYAN pillantásváltás megvolt már.
Kölcsönösen.
Mondjátok meg: sokat akarok?
Örülnöm kéne, hogy 5 gyerekkel a hátam mögött legalább randizom néha?
Hát nem.
Ez nem én vagyok.
Nem a gyerekeim száma vagyok, nem a kilóim száma vagyok, nem csak a Heni vagyok, ennél sokkal több. Erre mondom én azt, hogy inkább egyedül döglöm meg, de egy bizonyos szintnél lentebb nem adom. Komolyan. Nem feltétel Ákos vagy a Metallica szeretete, nincs testalkat vagy hajszín elvárás, és nem is tudnék olyat mondani, ami elvárás lenne pár alap dolgon kívül. Legyen olyan mint én. Aki minden baj és hiba ellenére okos és szép (...), tud mosolyogni, felülkerekedni minden bajon, tudja vidáman kezdeni a napot, tudja kezelni és játszani az életnek hívott játszmát. Eljön velem Metallica koncertre, akkor is ha nem szereti, én meg esküszöm elmegyek akár mulatós együttes fellépésére is ha kell és ha van ilyen. Ami nem utolsó a fontossági sorrendben: legyen szabad, érzelmileg és kapcsolatilag is.

Egyébként meg sok-sok csapdában vergődő embert látok, nőt és férfit vegyesen. Nem csak a házasság/kapcsolat csapdájában, sokat az elvárások csapdájában, önmaguk csapdájában.
Erről szól a dal, az egyik kedvencem.
Szép estét mindenkinek!

3 megjegyzés :

  1. Talán a normálisabbja még mindig kapcsolatban van, azért ilyenek, mert a társkeresőn a "futottak még" kategória aktívkodik. Nem érts félre, nem lenézésből mondom, csak talán a pacákok sokkal bénábban kezdenek az ismerkedésbe, mert ebből is gyors eredményt akarnak: megismertem, megfelel, haladjunk. Persze nem általánosítok, nyilván van lassabban oldódó férfi is, de tőlük még a társadalom is azt várja, hogy ne sokat lacafacázzanak meg lelkizzenek. :/

    És nem vagy hülye, én is úgy vagyok ezzel, hogy ha valamilyen okból Jeti nem lenne már a társam, akkor nekem más nem is kell, én már mással nem akarok összecsiszolódni. :P Nem mondom, hogy szentírás, de csak szerelem lehet, pótmegoldás semmiképp, mert abból úgyse sül ki semmi jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont azt látom a kapcsolatban élőknél, persze nem mindnél, hogy vergődnek. Mert nem nagyon tanulják meg otthon a kapcsolatok működését, és mikor már megvan a fix, akkor beleszarnak az egészbe, a másik igazodjon hozzám címszóval, no meg azzal, hogy megoldani minek?
      El lehet válni, de ott a sok közös cucc, kocsi, lakás, gyerek.

      De pont azt írod a második bekezdésben amit én is gondolok, hogy vagy szerelemből, vagy sehogy. Akkor érted, hogy miért zavar az, hogy "megismertem, megfelel, haladjunk" :))
      Egyébként meg de, szentírás. Hogy máshogy lehetne, mint szerelemből??

      Törlés
  2. Szerintem azért a nagyrésze nem ilyen..Sőt ha van baja is titkolja.Több 40 egy-két éves sportol, sőt most kezd igazán foglalkozni magával, adni magára, futni, vagy más sportot űzni. :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...