2014. február 20., csütörtök

Pingpong



40 év.
Még mindig van egy hónap, de sokat gondolok rá.
Nem azért mert zavar hogy jön, kicsit sem.
Talán kicsit azért, hogy egyszer majd elmesélhessem, mi minden jó történt velem ekkor.
Hogy ne csak olyan évfordulóim legyenek, mint például: a 30. szülinap környéke, mikor is kiléptem az előzőből.

A tavalyi, 39. szülinap, mikor a legutóbbiból kiszálltam.
Nem kellene, hogy ezek a szétmenések, amik valahol egy kudarcidőszak lezárásai, ekkora nagy dolgok legyenek. De azt hiszem ezek nagy dolgok, hisz mindenképp nagy változást hoztak, akár kint, akár belül. És valamihez kötni kell őket, nekem pedig így egyszerű. Szülinapok környéke.

De nézzük más szemszögből.
Igen, valahol negatív hangzású, hogy az volt a jó a 30. szülinapban, hogy lezártam a 10 éves rabságot. Nem aznap, nem konkrétan akkor költöztem el, de akkor, előtte pár héttel döntöttem el, hogy ez a pokol alja, megyünk felfelé. Igen, negatív, mert olyan őrjöngés közeli erőltetett jókedvet látok az akkori magamon. De mégsem negatív, mert belegondolok, hogy lett elég erőm a lépéshez, aminek kivitelezése nem volt mindig könnyű, de nem álltam meg. Hittem magamban, hisz eljutottam oda: ennél minden jobb, az egyedüllét is, bármi. Otthagytam a fél házam, a két imádott kutyát, és csak a 2 gyerekkel mentem. Igaz, utána mindent visszakaptam, de küzdelem volt.

Akármennyit gondolkodom, hívogatom az emlékeket, mindenképp több a jó az emlékekben, mint a rossz.
Ostorozhatom magam, hogy milyen hülye voltam ezért vagy azért, de a mostani Henit szeretem. Akkor is, ha tudom: 10 év múlva hülyének fogom nézni a mostani magamat. De visszatérve: az események, a velem történtek tettek ilyenné, amilyen most vagyok.

A tavalyi szülinap nem vízválasztó korban, hisz "csak" a 39., de valami mégis történt. Megtanultam, hogy egyedül jó, jobb mint valami energiarabló kapcsolatban élni. A leckék egyértelműek voltak, a pasis próbálkozásoknál mindig mellényúltam. Pedig nem is lehet általánosítani, hogy túl kevés vagy túl sok ideig zajlott az elő-ismerkedés levélben és telefonon, mert hol így, hol úgy történt. Ami hiba volt mindnél, hogy konkrét dolgokat akartam, fogalmaztam meg még a megismerkedések előtt, miszerint ilyen vagy olyan legyen. Minden alkalommal bejött, hozva magával az utánfutót. A kedves aranyos pasi olyan bizonytalan volt, hogy szarni is az anyja engedélyével ment, a magabiztos pedig akkora tahó, hogy a wc-t sem csukta be míg használta.
Na szóval: sikerült megtanulni, hogy nem kérünk konkrétumokat a nagy télapózsákból. Annyit kérni elég,: legyek én olyan lelki és fizikai állapotban, hogy megtaláljuk egymást azzal, akivel kell. Legyen ez szerelem, barátság, felszínes haveri viszony, netes ismeretség, bármi. De hozzám illő jó emberekkel hozzon össze a sors.
Valami tanulnivalóm még bizonyára van, mert még mindig csak próbadarabokat kapok a sorstól. Mindegy, teszem amit tennem kell, azután majd lesz valahogy. Úgy még nem volt hogy sehogy se lett volna, ez a nagy bölcsesség.

Más téma.

Általánosítsunk.
Vegye magára aki akarja:

40 év a nő életében.
A 40. életévünkre lassan megtanuljuk: nem vagyunk királylányok. Azt a szerepet átvették a kamaszlányok. Pedig milyen jó volt menőnek lenni... bármi legyen is a menőség fő kritériuma. Most nem kéne. Nem is akarok királylány lenni.
Ezt túlbeszéltük.

Rájöhettünk már: a boldogság nem egy másik emberből jön számunkra, ha bent nincs meg a hajlam, semmitől nem leszünk boldogak. És vagy megleljük ezt magunkban, vagy örökre keresők maradunk. Boldogságkeresők.
Keresheted a gyerekedben, érezheted úgy: benne megtaláltad, hisz ő szeret, de egyszer majd elmegy, és akkor mi lesz? Rátelepszel? Érzelmi zsarolásokkal tartod magad mellett? Elrontva a házasságát, életét?
Faszság. A gyerek élete az övé. Nem mondhatod meg mit kezdjen vele, csak egy darabig. Sokan azt hiszik az a másik ember az övéké, úgy formálhatják, ahogy kedvük tartja. ha nem olyan, akkor faragnak még rajta. Azt hiszem, csak kiismerhetjük őket, és csak magunkat alakíthatjuk úgy át, ahogy mindenkinek jó. Úgy, hogy a gyerekeink hülyeségeit is elfogadjuk, élni tudjunk velük. Ami nem megváltoztatható, ahhoz én igazodom, ha szeretem.

A partnertől várjuk a boldogságot?
Ez egy pingpong meccs. Azt a labdát tudja visszaadni, amit te adsz neki. Ha nincs meg benned az önszeretet, egy idő után ő sem tud majd szeretni. Egyszerű képlet, semmi egyetemes tanagyag. Csak pingpong.


Sokan rájönnek arra, hogy csapdába kerültek, és kiút nincs. Majd később, visszanézve látják: kiút volt, de valamiért nem merték észrevenni.

Rájövünk: bármennyire egyetértünk egy-egy bölcsességgel, és magunkénak érezzük, hiába bólogatunk okosan, megélni ezeket, és helyesen cselekedni nagyon nagy odafigyelést igényel. Az a bölcsesség az enyém, amit valóra tudok váltani.

Nem tudom mi irányítja a világot, a legtöbb embert.
Félelem?
Elismerési vágy?
Szeretetvágy?

Mitől félünk?
Változó, de a legtöbbször olyasmitől, ami nincs ott, ami sosem jön el.
Vagy csak nagyon soká, de addig is felesleges rágódni rajta.
Egyszer meghalunk.
Ki így, ki úgy.
A halálban csak a miként a titok (idézet: Men in Black 3).
Nincs mit félni tőle, elkerülhetetlen.
Örülök, hogy nemt udom mikor jön és miként.
Eljátszottam már a gondolattal, mi lenne ha mind tudnánk mennyi jut, és miként fog véget érni.
AZ lenne csak a nagy para!!
Jobb ez a boldog tudatlanság, ha nem párosul hipochondriával.

Elismerési vágy?
Jó lenne ha mindent elismernének amit tudunk, de lássuk be: sosem fog bekövetkezni. Mert nem lényeges, ki mit gondol rólunk. Nincs jelentősége. A magam véleménye számít. Tudok-e tükörbe nézni, büszke lehetek-e magamra. Minden ember magából indul ki, akkor is igaz, ha közhelyes. Aki negatív, nem fogja látni: mekkora dolgot csináltunk, mert a saját szemszöge nem engedi, hogy észrevegye a jót és a szépet.
Sok embert ez hajt, hogy elismerjék: ügyes, okos, szép, akármilyen. Ha ez nem megy, akkor hipochonder lesz, legalább azt elismerjék: ebben igaza van, hisz olyan beteg. Láthatóan. Ki akar ilyen lenni? Senki? Akkor tovább.
Van aki a sok figyelemhiány miatt panaszkodó lesz. Egyre többen elkerülik, akkor még elkeseredettebb, már csak a rosszat látja, vele semmi jó nem történik, és a végén beledöglik a nagy magányba, rákot kap a visszaható negatív energiáktól. Ez kinek kell? Senki? Tényleg? De miért??

Szeretetvágy.
Nagy dolog, kell hogy szeressenek. És lehetőleg ne csak a kutya.
De nagyon nagyon fontos: a szeretet is pingpong. Az a labda jön vissza, amit elpasszoltunk. Ha szeretem magam, más is kedvelni, szeretni fog. Ha elfogadom magam, másnak is könnyebben megy.
Fontos még, hogy a világ tükör.
Ha mérgesen nézel a világra, az sem fog mosolyogni. Csak azt fogod észrevenni, aki mérges. Azt fogod látni: ennek így kell lenni, a világ ilyen.
Nézz körbe: milyen jellegű dolgok alkotják az életed? Jó neked? Örülj, adj érte hálát, és lépj tovább. Segíts valakinek, akinek élete rosszabb mint a tiéd, mosolyogj az emberekre.
Ha nem jó neked, akkor miért nem jó? Mi hiányzik? Miből van túltengés? Mit változtatnál ha tudnál? Tedd meg. Döntsd el: megteszed. A döntés már egy lépés a cél felé.

Pillanatnyi boldogság, pozitív életérzés.
A pillanatnyi boldogság kiterjeszthető. Számomra ez olyan, hogy mikor rossz a kedvem, mikor sírnék vagy sírok, akkor tudom: ez most kell. Erre is szükség van, a mérleg elv így működik. De mikor csitul a fájdalom, akkor tudom hogy vége.És látni kezdem megint hogy miért is jó nekem. Mikor épp rossz, akkor sem bombázom a tudatom olyan gondolatokkal, amik rombolnak. Ha fáj, akkor azt kell átélni, de nem úgy, hogy közben negatív dolgokra gondolok.
Szerintem nagyon egyszerű.



15 megjegyzés :

  1. Mennyi nagy igazság! Fontos megélni a dolgokat és az érzéseket - a jót is és a rosszat is. Utóbbit megélhetjük úgy is, mint egy tanulási folyamatot. A rosszból is sokat lehet tanulni. Szeretet, energia, törődés, figyelem - amennyit adsz, annyit kapsz vissza. Várni a jót nem lehet úgy, ha semmit sem adtunk, tettünk érte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz :)
      Sokan mégsem fogják fel, és csak a mérleg egyik felét akarják.

      Törlés
  2. Jól látod Heni.....harmóniában lenni önmagaddal......ez a kulcsa a pozitív kisugárzásnak. Tudom nem láthatunk mindent rózsaszín ködben, mert becsapjuk önmagunkat. A rosszat is meg kell élni...hagyni, hogy fájjon.....gondoljuk végig mi a tanulság belőle, mi ebből a jó nekünk......mert biztos, hogy ilyen is van....s lépjünk tovább.
    Heni nekem a negyvenes-ötvenes éveim voltak a legszebbek....szerintem Te is így fogod majd gondolni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erika, azt hittem most vagy ötvenes :)
      Egyébként igen, most jó, minden.

      Törlés
  3. Én is kezdem megfogalmazni magamnak a dolgokat...még van rá, szűk három hónapom!:-)

    VálaszTörlés
  4. Osztom az elozo velemenyt.En is az 50-et varom, es ha lassan is de elrendezodtek
    nalam is a dolgok.Minden ember mas sorrendben eli meg elethelyzeteit, de a vegeredmeny ugyanaz.Van orom is szenvedes is-a lenyeg hogy ugyanazt a hibat ne kovessuk el tobbszor.Hibazzunk valami mast.hisz emberek vagyunk:)Bizalmat es kovetkezetesseget kivanok neked.Latom a gyerekeid nem estek messze a "fajatol" ok is irogatnak.Ezt a legnagyobb megvalositasnak latom,ha a gyereknek peldat nyujtassz es ok is kovetnek teged.Irigylesre melto dolog ez .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jó: ez a hibázzunk valami mást :) Mindent elmond. Hogy hiba mindig lesz, mert kell az is.

      Törlés
  5. Sokmindent hasonlóan érzek - hiába a negyvenesek csak egyidősek. :)
    Én tavaly azt határoztam el, hogy negyvenre kerek leszek - vagy gömb, vagy kinek mi a teljes, egész...persze nem tökéletes (arra még ráérek), de kihozni magamból, amit lehet, amit eddig esetleg nem tettem (ezért-azért, idő, energia, önbizalom hiány). Sokat dolgozom ezen, de nagyon jól érzem magam tőle! Úgy érzem soha ennyire jól/boldog még nem voltam, azt hiszem azért, mert a pályámra álltam. :) Ehhez kellett az összes eddigi tapasztalatom, összes elkövetett "hibám", szeretem a negyvenet, mert jó! És a te írásodból is ezt érzem! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet hogy majdan ezt az időt fogjuk legjobbnak gondolni, amiben most vagyunk, amire most azt mondjuk: fejlődés, alakulás. Még nem vagyok kész, csak alakulgatok. Majd később kiderül mi lesz az eredmény :)

      Törlés
    2. Én azt remélem, majdan a majdani időt fogjuk legjobbnak gondolni - mint én ezt most. Én mintha azt érezném, hogy az alakulásom fejlődés, és ettől jó.Nem a viharok tépáznak felismerhetetlenné - ami hiába átalakulás, nem fejlődés, hanem én formálom magam jobbá azzal, hogy látom a célt, amihez még fejlődnöm kell. :)

      Törlés
  6. Szerintem "Éld meg az élményt!", ahogy a személyiségfejlesztőn tanultuk, azután meg a józan ész, ami Neked van pont elég. Sok sikert a továbbiakra!

    VálaszTörlés
  7. Tapasztalatból tudom, hogy túl lehet élni....

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...