2014. február 15., szombat

Támasz: kell vagy nem kell?

Tudjátok mi hiányzik legjobban?
Az a fajta intimitás, ahol biztonságban érzem magam, mert a másik ott van.
Mert bármennyit beszélünk erről, egyedül nincs meg, erős vagyok és bátor, de ha baj van, akkor mindenképp egyedül vagyok.

Nem tudom megmagyarázni.
Mindig van kihez fordulni, van segítség, akár hallgatóság, akár lelki támasz, akár anyagi, de valami akkor is hiányzik. Okos lehetek, minden lehetek, érthetem és elfogadhatom, hogy magamban keressem az erőt és védelmet, mert végül csak ez számít, és még gyakorolni is tudom ezt az év legtöbb napján.
De időnként, mikor kicsit letörve érzem magam, okkal vagy csak úgy, akkor jó lenne.
Ez igazából olyan, mikor elfogy az erő, tölteni kell az akksit, és elsőnek kintről keresi az ember. Majd rájön, hogy mivel nem adatik meg, így megkeresem a forrást magamban.
Azt hiszem az a kapcsolat, ami totál egyenrangú, ott az embernek nem kell várni semmit, mert magától VAN.
Nem kell azon agyalni, szabad-e ilyet kérnem, szabad-e gyengének lennem, mert egyszerűen mindez természetes.
Hogy az ember, a legerősebb is gyenge időnként, néha kell az a külső támasz. Majd megint megerősödünk, és megállunk magunktól.
De szerintem senki nem várhatja el sem magától, sem senki mástól, hogy egyforma intenzitással legyen szerető, barát, tanító, tanuló,  társ, ember. Természetes a hullámzás. Valami okozza az időjárás változásait is.
Olvadás után jön a szél, hogy felszárítsa a nagy dagonyát.
Természetes a váltakozás mindenben, miért magunktól várnánk el, hogy folyton 100% legyen a teljesítmény?
Szülőként ráadásul ott a család gondja, ott van minden gyerek gondja-baja, annyi mindennel kell foglalkozni, hogy saját magunk épülésére, feltöltésére kevés idő jut.
És akkor beüt a krach, itt a probléma, és tudom hogy megoldom, tudom hogy nem tud segíteni senki, mert mindennek oka van, és az innen ered, de mindenképp jó lenne, ha valaki csak úgy magától megkérdezné, mert észrevenné: mi a baj?

Amiről még beszélek,a  támaszték.
Ha másra támaszkodsz, a támaszték eldőlhet. Önmagát is meg kell tartania, és téged is. Minél jobban támaszkodsz, az annál jobban gyengül. Ez nem ideális.
Önmagunkat erősíteni jó, megkeresni a hibákat, a válaszokat megfelelő rálátással és kívülről való szemlélődéssel: megoldható.

Vegyes érzéseim és kérdéseim vannak itt bent.
Például az, hogy miként vehetem a bátorságot arra, hogy más embert terheljek a bajaimmal, mást gyengítsek a negatív hullámokkal, miközben elmesélem a bánatom, miközben én ledobva a terheim, erősödöm? Szabad ezt?
A másik oldal, hogy igenis szabad, hisz a párkapcsolat, család, a barátság pont erről szól persze sok minden más mellett.
Egymás támogatásáról.
Mégis annyi ember van egyedül, akinek van párja, családja, és még nagyjából rend is van körülötte, mégis egyedül van, mert magányos sziget.
Én nem vagyok az.
Mennyi ember van, aki támaszt keresve majd nem találva alkoholhoz, droghoz fordul támaszért, tudjuk milyen végeredménnyel.
Én nem ilyen vagyok.

Én minden fentebb leírt dolog ellenére sem érzem magam magányosnak, lelki betegnek.
Nem érzem, hogy rohannom kéne párt keresni, mert egyre nagyobb meggyőződésem, hogy keresni kár, mert jön az ha itt az ideje. Az keres, akinek hiányzik valami önmagából. Ez az egyik fele, a másik, hogy aki keres az talál. Nem értem én ezt már.
Az biztos, hogy nekem most nem hiányzik senki, nem érzem magam olyan állapotban, hogy pasizzak.   Így aztán nem erről szól ez az írás.

És bár pár apróság hiányzik, most épp a költségvetést érte nagyobb kár, de meg fogom oldani,  minden oké.

De akkor mit is akarok?
Azt hiszem csak elmondtam ami bántott, ami MOST hiányzott.



3 megjegyzés :

  1. tetszik! néha majdnem úgy érzem, szégyellnem kellene magam, hogy már hosszú ideje egyedül vagyok de - már elnézést - remekül!! Ahogy a környezetemben elnézem nőtársaim "támaszait", na abból nem kérnék.Magamra legalább igazán számíthatok és legfeljebb nem dőlök hátra, hisz úgysem kap el senki:) igaz meg sem ölel, meg színházba se visz el, nem beszélve egy jó koncertről....Ám attól tartok, keresve sem lehet találni olyan férfit, akinek szintén "csak" ennyi hiánya lenne, aztán a közös program után szépen, jól hazamenne és támaszkodna ő is önmagára, szabadon:).

    VálaszTörlés
  2. Minden kapcsolat az adok-kapokról szól ideális esetben. Család, barátság, nyugodtan használd ki, ha szükséged van a beszélgetésre, bármire. Az,erőd nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindent egyedül kell cipelned.:))

    VálaszTörlés
  3. Hiába fürösztöd önmagadban,
    Csak másban moshatod meg arcodat.
    (Jozsef Attila)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...