2014. március 11., kedd

Bennfentesség, bensőség


Kívülről minden más.
Más mint én, más mint az enyém, egyszerűen furcsa és más.
Ha bent vagyok, a része leszek.
Kicsit megértem, jobban elfogadom.
Meglátok valamit, ami kívülről nincs ott.
A belső, a teljeshez közeli, közelebbi.

Itthon vagyok. Olyan amilyen, kicsit rumlis, itt-ott poros. Ne kelljen bemutatni milyen az, ha egész nap törölget az ember, rendezget, mégis mire péntek lesz megint ott a porréteg, a rumli, mert ez ilyen. Nem nevelek élére vasalt kölyköket, sőt: néha ha leejtek valamit, egyszerűen otthagyom, mert épp nem érek rá felszedni. Vagy nincs kedvem. Ilyen is van. Higgyétek el, ott lesz az 3 nap múlva is, senki nem veszi fel helyettem. Azaz senkinek nem adtam plusz munkát.
Szóval kívülállóként bejössz, és talán elborzadsz. Mint én, mikor hazajövök valahonnan. Olyankor átfut rajtam a tehetetlen düh, a rendetlenség gyűlöletéből fakadó hiszti, de hamar akklimatizálódom. Elkezdek pakolni, sepregetni, törölgetni, és mire a negyedéig érek, megint beállok az itthoni üzemmódra. Bennfentessé válok ismét. Én már nem veszem észre, hogy kopott a bejárati ajtó, nem látom hogy ronda a fal, mert BENT vagyok.
Kintről minden más.
Ha bejössz az életterembe, ha eltöltesz itt pár órát, látni fogod.

Valaha, valaki megvette ezt a tigris műszőrmét. Nem kellett, elajándékozta. valahogy hozzánk került, de már ide tartozik. Mintha mi kértük volna, mintha vettük volna. A mi rondaságunk :) A fekete-fehér...
Átszaladok az erdőn, megyek valahová. Még tavasz van, még nincs dzsungel hatás, még látszik az évtizedes szar. A szemét, amit sok éve pakolásztak ide. Mert... nem tudom miért. Hisz szemételhordás van, égetni is lehet, valakiknek valamikor mégis ez volt az egyszerű. Mi ilyet sosem tettünk, mégis velünk szemben is sok mocsok van. Egyszer elkezdtem összeszedni, sőt a polgármester segítséget is ígért, de az azóta is jön. Mivel ez senki földje, azaz földosztásnál valakik megkaptak pár parcellát belőle, de valószínű nem is tudnak róla, nem érdekli őket. A falut sem. Mert nem falutulajdon, már nem számít. Rohadtul csak a természet kihasználását látom ezeken a szinteken. Vadászni lehessen, a vadat etetjük, a falu területéről szedünk szemetet, de a senki földje, még ha a falu része is: le van szarva.

A liget :))

Én csak a napsugarat látom. Meg a vizet és a fákat.
Szóval átszaladok, látom a szemetet.
Ha bemegyek és megállok, bent vagyok, már a szépséget látom elsősorban. A szeméten átlépek (bármennyire is rondán hangzik, mikor bevásárlásból jövök, az nem a szemétszedő üzemmód), és a nap megcsillanása a vízen, a madarak csivitelése, veszekedése az, amit hallok és látok.
Kintről ez is más.
De az erdő hív, engem biztos.
Mert én megyek, bemegyek, bentről nézek kifelé.
Bentről minden más.
Ha bemész a vízbe, nem lesz hideg.
Ha belelépsz a sárba, nem történik semmi (sáros leszel, de túléled).
Kintről minden más.
Koszos, tán furcsa és idegen, de sétálj be.
Lépj be oda, ahová engednek.
Más lesz.




Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...