2014. március 6., csütörtök

Értékek


A világ manapság nem sok fogódzót ad annak, aki fiatal. Az idősebbnek sem, de annak már van némi tapasztalata arra vonatkozólag, mi milyen következményekkel jár, miként kell helytállni ahhoz, hogy valamire jussunk. Én a valamit nem feltétlen valami vezető pozíciónak gondolom. Inkább olyasmire gondolok, hogy megtanuljuk: felelősséget kell vállalni a tetteinkért, amik bizony a gondolatainkból származó döntések következményei. Így aztán figyelni kell a gondolatokra, mi határozza meg a fő vonalat, mi a mozgatórugónk. Ez az én véleményem, én tapasztalatom. Másnak más.
Lényeg a mondandómban, így az elején, hogy nehéz fiatalnak lenni.

Ha szerencsés vagy, jó értékrenddel indítanak a szüleid, kevésbé szerencsés módon a saját tapasztalataidból alakítasz ki neked megfelelőt (szerintem annyira nem szerencsétlen helyzet, csak hosszú), és van akinek sem a szülei, sem önmaga nem ad semmi ilyesmit. Csak felhasználó. Sok ilyen van.


Volt ez a pár nappal ezelőtti face-beszélgetés.
Ismerős megosztott egy cikket, miszerint lentebb visznek egy segélyt, megint. A cikk.
Ami érdekes, a reakciója annak, aki elsőnek hozzászólt.
Az egészről képet adok nektek:
Az utolsó mondat nem nekem szól, hanem az első hozzászólónak.


De nem szabad felismerhetőnek lennie.

Milyen érdekes, leülök este olvasni, és ami a könyvemben van, ezt juttatja eszembe. Ezt a fenti kis beszélgetést.

Idézet William P. Young, A viskó c. könyvéből:
A férfi, aki gyermeke elvesztése után elvonul Istennel beszélgetni. Az idézet elején Isten beszél:

"Amikor a függetlenséget választjátok a kapcsolat helyett, akkor veszélyesekké váltok egymásra nézve. Másokból így a saját boldogulásotok érdekében mozgatott vagy használt eszköz lesz. A tekintély, ahogyan ti általában gondolkodtok felőle, pusztán ürügy az erősek számára annak elérésére, hogy mások alávessék magukat annak, amit ők akarnak.
– De annyi haszna csak van, hogy megóvja az embereket a vég nélküli háborúskodásoktól, vagy attól, hogy ártsanak egymásnak?
– Alkalmanként. De egy önző világban hatalmas károk és fájdalmak okozója is.
– De hát nem használjátok fel ti is a gonoszság megfékezésére?
– Mi gondosan tiszteletben tartjuk a döntéseiteket, így a ti rendszereiteken belül cselekszünk még akkor is, amikor megpróbálunk megszabadítani titeket azoktól – folytatta Papa. – A teremtett világ nagyon más útra tért ahhoz képest, amelyet neki szántunk. A ti világotokban az egyén értékét folyamatosan alárendelik a rendszer fennmaradásának, legyen az politikai, gazdasági, társadalmi, vallási, vagy tulajdonképpen bármilyen más rendszer. Először egyetlen személyt, aztán néhányat, és végül akár tömegeket is szemrebbenés nélkül feláldoznak az aktuális rendszer érdekében, és további fennmaradása céljából. Valamilyen formában ez húzódik meg a hatalomért folytatott minden küzdelem, minden előítélet, minden háború és a kapcsolattal való minden visszaélés mögött. A „hatalom és a függetlenség vágya” olyan mértékben átitat mindent, hogy már normálisnak tekintitek.
– És nem az?
– Ez az emberi paradigma – tette hozzá Papa, miközben egy újabb adag étellel tért vissza. – Olyan, akár a halnak a víz, annyira általános és mindenütt jelenlevő, hogy észrevehetetlenné és megkérdőjelezhetetlenné vált. Ez a mátrix: egy ördögi rendszer, ami reménytelenül körbezárt benneteket, úgy, hogy közben még a létezéséről sem tudtok.
Jézus vette át a beszélgetés fonalát. – A Teremtést megkoronázó dicsőségként alkottunk titeket a saját képünkre, olyanokká, akiket semmiféle rendszer nem korlátoz, és akik szabadok arra, hogy egyszerűen kapcsolatban legyenek velem és egymással. Ha valóban megtanultátok volna mások érdekeit ugyanolyan fontosnak tekinteni, mint a sajátotokat, akkor nem lenne szükség hierarchiára. "
Itt lezártam.
Van min gondolkodni.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...