2014. március 12., szerda

Két hét? Öt perc? Hét év? Mi változik?

Nemrégiben azon gondolkodtam, mikor az ember megismerkedik valakivel, és kezd kialakulni valami, na akkor kéne eltölteni az illetővel tömény két hetet. Majdnem ismeretlenül. Mert lakva ismerszik meg az ember. Persze az alap érdeklődés kell, mert két órás ismeretségből nem indulunk el két tömény hétre :)
Egy napra sem.
És persze nem tömény szexre gondolok.
Most már úgy vagyok ezzel, hogy kell VALAMI plusz ahhoz, hogy ilyen szempontból is érdekes legyen valaki.
Sokat változott a világ az elmúlt egy évben.
Sokat fejlődtem, bizonyos szempontokból.
Más szempontból nézve sehol nem vagyok.
A tanulás kezdetén.
Mert nem akarom, hogy az életem elpazarolt legyen.
És nem egyetemi tanulmányokra gondolok, hanem élet-leckékre.
Lélek fejlődésre.
Minden nap végiggondolom, mi volt ma.
Számít-e a mai nap a sok között, ami az ÉLET?
Nem kell sok.
Ha kijutok az erdőbe negyed órára, már számít.
Az már ad hozzá valami pluszt, amitől több lesz az átlagnál.
Nem értheted ha nem próbálod ki soha.
 
Két tömény hét.
Tulajdonképp hülyeség az egész.
Mert vannak a szerelmes típusok, akiknek két óra után is "tisztán" látszik: ő az igazi, vele mindent, bármikortól kezdve.
Hol a bőrönd?

Nem, nincs senki, nem vagyok szerelmes.
Csak agyalgatok, kószálnak a gondolatok.
Ilyenkor gondolatszabadság van, mennek mindenfelé.
Belepillantanak mindenféle élethelyzetbe, elképzelhetek bármit.
Sőt tovább megyek: bárkivel.
Szabadok a gondolatok, nem bánt senkit ha eljátszok velük: milyen lehet ezzel, milyen azzal?
Szóval a tömény két hét.
Ha a kapcsolatok tényleg öt percesek, akkor két hét alatt, az alvást levonva, 2688 nap, azaz 7,3 év zajlik le abból a fajta együtt élésből, mikor már csak napi öt aktív percet töltünk el a társsal. Öt olyan percet, amikor csak rá figyelünk, és ő ránk.
Túl negatív ez az elképzelés azt hiszem.
De azt mondom, bár az lenne!
Talán sok kapcsolatban az öt perc is túlzás.
Mert annyi sincs.

Szóval gondolatszabadság.
Futkározó elképzelések.
MOST nem tudom mi lehetne jó.
Vannak előttem jó példák, látok rosszakat.
Mindnek oka van, mindért tettek, hogy olyan legyen.
Megint oda jutok, hogy az számít, miként fogom fel a dolgokat, miként kezelem a dolgokat, hogy bánok az emberekkel, hogy bánok magammal és az élettel.

Két tömény hét.
De ha jó, akkor kellene még.
Lehet akkor azt mondani: köszi, ennyi volt?
Legyen szép, ne hagyjuk elromlani.
Hagyjuk abba a csúcson.
Abba tudja bárki hagyni a csúcson?
Mikor lehet azt mondani: van még benne, de megkaptam mindent, innen csak ismétlés, most már vissza kell tenni a dobozba a játékot.

Kell hogy képesek legyünk rá?
Ha szeretsz valakit, vele akarsz lenni.
Ez egyszerű.
A szeretet önzés?
Vele akarok lenni, mert szeretem.
Ez önzés?
Csak ez az ok amiért valakivel vagyunk?
Nem.
Ez is olyan, mint a bennfentesség.
Bentről más.
Vele akarok lenni, mert VALAMI ezt súgja.
Vele vagyok, mert nem lehetek máshol.
Nem lehet megmagyarázni, elemezni.
Tudjátok olyan ez, hogy nem lehet szeretni valakit azért, mert szőke, mert magas, mert vékony, vagy bármi, ami külsőség.
Ezek látszat dolgok, könnyen változnak.
Ami nehezen, vagy sehogy, azok a láthatatlan, később kiderülő dolgok.
Amelyek felbukkanásánál sokszor azt mondjuk: majd megváltozik.
Nem.
Ami változik, az kívül van.
Nem számít.
Ami számít, az marad.

Nem kell a két tömény hét.
Mert művi lenne, ha nem a saját környezetünkben lenne.
Igazán a saját életterünkben látszunk.
Abból pedig nehéz összehozni két hetet, hogy csak mi legyünk valakivel, igaz?

Ezt levezettem.
Kiiktattam.

7 megjegyzés :

  1. Hát nem irigyellek. Te már az új generáció vagy, aki fejben leéli az életét. Ránéz valakire, és látja előre a mosnivaló növekedését, és a fürdőszoba hasznos idejének kurtulását.
    A tükör pedig igazi ellenség. A reggeli tapogatózó borzos arc párnamintáival láthatóan szedegeti össze a napi teendőket, mellényúl a fésűnek, lepereg a fogrémes tubus teteje, és még jó, hogy nem kell kontaktlencse, mert másnak ennyivel nehezebb....
    Géczi Gábor mondása, hogy "Ne aggódjunk raktárra!"
    Igen jó társ az erdő, mert még mindig több benne az élő vagy holt levél, mint a szemét.
    Valahogy így kéne hozzáférni az emberekhez is. Nem a szemetet, hanem az erdőt felfedezni.
    /ui,:A tévedés jogát fenntartom!/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor betudom a tévedésnek ezt a hozzászólást, mert azt kell mondanom: nem értesz.
      Én a tükörrel nem foglalkozom, nem ellenség. Valóság, valami módon. A ráncok és az idő múlása a kinézet szempontjából nem érdekel. Ha így lenne, 18 éves kori fotóm tenném profilképnek...

      Igen, az emberben is több a jó mint a nem jó.
      Csak esélyt nem adnak maguknak arra, hogy ezt más észrevehesse. Ha meg valaki megnyílik, félremagyarázzák....
      Mint itt :)

      Törlés
  2. Itt a lényeges különbség a női és hím gondolkodás között.
    Én a reggeli ébredés gyűrmintáiról locsogtam, mert akkor bámulok a tükörbe. Nappal mások arcát látom. Eszembe sem jut az orczám.
    A kor pedig a szemekből villan vissza... vagy homálylik. Például imádom a kendős-botos villogó szemű néniket, s ha összeszedem magam, naplózok is küzűlük a saját 'dombocskámon'.
    A szerelem pedig egy szárnyalás. Kinek-kinek hogy sikerül. A másik felem már fontosabb bármiféle szerelemnél.
    Lehet, hogy hogy álmok átröppentenek néha... de a lábaim a földön maradnak. A fürdőszobatükör megmutatja, mit kell időben leborotválnom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, félreértelmeztük egymást.
      Ki a másik feled?
      Egy másik ember? A nejed? Kedvesed?
      Érdekes, én nem hiszek a félember vagyok mítoszban.
      Nincs másik felem.
      Én vagyok az egész, majd valamikor egy másik egész is talán így fogja gondolni.

      De mi nők túlbonyolítunk. Vagy túlegyszerűsítünk.
      Mégsem olyan egyértelmű minden :)

      Törlés
  3. Igen.
    A nejem - ezt a szót még soha nem használtam rá :-) - tavaly augusztus óta. Viszont 10 éve lesz májusban, hogy rám bukkant. (Akkor még csikókorú, 39 éves voltam)

    VálaszTörlés
  4. Szia Heni,
    Nekem tizenéves koromtól az a véleményem, hogy jó lenne miden kapcsolat elején egy lakatlan szigetre költözni egy hónapra. :) ezt így még nem sikerült soha összehoznom, de 4 együttélésből három gyorsan történt - 1 hónap(3,5 évig tartott), 1hét(11 évig tartott), 1 nap (4 hónap volt); egyiket sem bántam meg. az utolsót talán azért nem, mert legalább gyorsan kiderült..., jobb volt így, mint elhúzni évekig heti egy-két találkozással... - a negyediknél másfél évig vártunk az összeköltözéssel és utána még egy évig tartott...most azt gondolom, hogy felesleges volt elhúzni mindkét részt (nem rossz volt, csak felesleges).
    Maradok az egy hónapos elképzelésemnél, mert nekem biztos, hogy bejönne. :)

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem nekem is bejönne :) Mégis :)

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...