2014. március 6., csütörtök

Világrész

20 év visszatekintve rettentő sok. Hisz sok minden történt, több életszakaszra osztható, itt laktam, ott laktam, ezzel éltem, azzal éltem, nem volt még gyerek, van gyerekem, ez a kutya, az a kutya, stb.
Ha előre nézek nem tűnik soknak számomra.
Pedig biztos nem két nap lesz.
Ha belegondolok, 1 év gyorsan elment. Egy éve, ama esemény okozta öröm ellenére is össze kellett rakni magam és az életem, be kellett állni az egyedüliségre. Visszanézve mintha tegnap lett volna, és mégis olyan rég volt. Hát még a 25 vagy még több évvel ezelőtti dolgok.

Emlékszem ám sok mindenre kamaszkoromból.
Az általános iskola utolsó éveire, mikor a német Bravo újságra gyűjtögettem, és vettem meg az újpalotai vásárcsarnok egyik lemezboltjában. Az Impulse deók menőségére a 8x4-gyel szemben. Arra, hogy a kölcsön kazettát egymás mellé állított magnókkal vettem át, és ha a szomszéd kutya beleugatott, akkor lehetett visszatekergetni. Az már full menő volt, akinek átjátszós magnója volt. A gyorsmásolósról még akkoriban nem hallottam. Hisz még csak a gazdagabbaknak volt videómagnója, és nem volt minden háztartásban színes tévé. Én olyan proliféle családból származom, nem voltunk szegények, de gazdagok sem. Csak átlagos panellakók, külföldi rokon nélkül. nem volt színestévé, videólejátszó. De kétkazettás magnó is csak évek múlva lett.
ilyenem volt
 Később, középiskolásan már angol Metal Hammerre gyűjtögettem, koncertjegyekre, és metálboltokban kapható nagy poszterekre. Akkor még egy ötvenesért plusz a kazetta áráért átvették a lemezboltok a számunkra futurisztikus CD-ről az albumokat.

Pár évvel korábban még a hétfői kívánságműsorra volt beállítva a kazetta, a felvevős magnóval, és hétvégén lehetett lesni a Zenebutikot, milyen újdonságot adnak le. Szigorúan mutatóba, 30 másodpercet lejátszva, hisz a popzene még nem az alapkultúra. De lehetett keresgélni ezeket a Bravoban, lemezboltokban, haveroknál. Mert olyan haverja majdnem mindenkinek volt, aki valahonnan külföldről megkapta a legújabb kazettákat.

Nem, nem hiányzik az a korszak, de jó visszaemlékezni. Jó néha elmesélni a gyerekeknek, hisz úgysem tudják elképzelni. CD, anya lemezt ír vagy pendrive-ra teszi a mesét, lehet dugdosni a DVD játszóba. Mikor konyhaszekrény takarításnál előkerült egy sima magnókazetta, megkérdezték: ez mi?
- Kazetta.
- Oké, de mégis, mire jó?
- Magnóba, zenehallgatáshoz.
- Mit csinálsz vele?
- A CD őse. Ha zene van rajta, berakod a magnóba, bekapcsolod, lejátssza. Ha nincs rajta, a rádióból felveszed.

De képtelenség leadni az anyagot nekik, mert nem is érdekli őket. Ha zene kell, youtube, youtube letöltő, MP3 konverter, torrent, már a kiskamaszok is simán megoldják.
Manapság az információ a hatalom. Hogy ez mit jelent? Én nem tudom. De jól hangzik. Talán a kémszakmában vagy a hadászatban még értelme is van.
Lényeg, ha kell valami infó, megnézem a neten. Persze figyelve arra, ne fals infókhoz jussak, szűrni kell. Sok minden megtanulható, sok minden pedig nem. A szakmákat nem lehet neten át elsajátítani, nem lesz belőlem tetőács vagy vasesztergályos a youtube videók alapján. De akkor sem leszek nyúltenyésztő, ha 1-2 könyvet elolvastam róla, hisz gyakorlat nélkül lótúró az egész.
Amit ezzel mondani akartam, hogy ha a tanítási módszerek a régi, Pavlovi módszerre épülőek, akkor nem egyszerű tanítani. Azt hiszem a tanítás milyensége is erősen személyfüggő.
Nehéz a régi értékrendet fenntartani manapság. Pedig az a fajta stabilitás, ami a századelői paraszti élet lehetett, irigylésre méltó mai szemmel. Vagy az amishok élete.
Azt hiszem van amit átvennék ezekből, mást pedig nem. Nem tudom miképp. Összevissza vagyok.
Csak csapongok, megint.

Mert az jutott eszembe, vajon mennyire nevezhető a mi generációnk átlagosnak? Gyerekéveink a kommunizmus végére tendálódnak, nagykamasz éveink a rendszerváltásra, mikor hirtelen minden kapható és hozzáférhető lett. Vajon mekkora nyomot hagyott a lelkünkön az, hogy gyakorlatilag senki az átlagból nem tudta magát hová tenni? Nem volt kialakult rend, csak hirtelen minden lett, mindenki vállalkozott, az addig tiltott dolgok nem voltak dugdosandók többé, szexújságok lengtek az aluljárók újságosainál, megjelentek a hajléktalanok, munkanélküliek. Adórendszer, új szabályok, másfajta élet. Mégis ugyanolyan. Az erősebb kutya szexuál alapú.

Azzal kezdtem, hogy 20 év visszafelé nézve nagyon sok. Belegondolok, mi mindent tartottam fontosnak 20 évesen, mennyire sokat számított mondjuk a jó sminkcucc, az, hogy smink nélkül utcára nem lépek, szóval ezek a külsőség-dolgok. Akkor, mikor még nyugodtan el lehet erről feledkezni. Mert fiatalon tök mindegy. Szép, sima bőr már pattanás mentes, de még nem ráncosodik. Kár összegányolni sminkkel.
Ma pedig már nem kell. Már a kevesebb több, én a minimál híve vagyok, a nulláé. Smink terén.
Nemrég körberajzoltam a szám, lássuk hogy érzem magam. Kirával mentünk valahová. Addig törölgettem óvatosan, míg nem maradt rajta semmi. Furcsa érzés, hogy vigyázni kell az arcomon valami ilyesmire. Elképzelni sem tudom milyen lenne ugyanez mondjuk szempillaspirállal. Bohócnak érezném magam.

Hol leszek 20 év múlva? Bárki meg tudja mondani önmagáról? Nem hiszem. Annyi minden történik csak 5 év alatt! Akkora változások, amiket elképzelni sem tudok. Manapság örülök, ha a következő egy hetet előre el tudom tervezni. Épp ezért nem akarok a jövővel foglalkozni, nem fogok a jövőért élni, mert akkor semmi nem marad a mára. A lényegre.
Nem sírom vissza  a múltat, a bakelitlemezt, s fekete-fehér világot. Az áramlik az életembe, amit hagyok, tehát a valóvilág nem....
Az én világom szebb.

6 megjegyzés :

  1. Vissza én sem sírom, de jó emlékezni rá..16-17 évesen boldog volt,és szabad, tele teendőkkel, feladatokkal, lelkesedéssel. Most ugyanígy vagyok, ugyanígy érzem magam, mégis mennyire más..Más teendők, más feladatok, még a szabadság és boldogságérzet is más. :):)
    A napokban reggel láttam a fiatal kölyköket, egy szál pólóban, esetleg pulcsiban, és olyan jó volt látni őket. Egy pillanatra visszarepültem 25 évet az időben. :)

    Mesélj a lányodnak a szalagos magnóról :))
    A Limara-t jobban szerettem mint az Impulse-t :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. piros Limara, sárga Limara :)) kedvencek voltak

      Törlés
  2. ...ezt most nagyon éreztem (73) :))))))
    ...és pont ezt a magnót kaptam a 10. születésnapomra.
    Tetszett nagyon, köszönöm!

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...