2014. április 15., kedd

Ma

Lehet hogy ez a nagy tervek és fogadalmak éve. Hogy miből mi valósul meg, az még nem látható. Mert azt hiszem nagyon nehéz megváltozni, még akkor is, ha minden pillanatban látom min is kell, melyik gondolatnak, gondolatcsoportnak nincs helye.
Észrevettem valamit, ami nem újdonság. De valahol kicsit unalmas, hogy az univerzum vagy akármi mindig betömi a lyukakat. Megoldok egy problémát, ott a következő. Lehet persze "mi lett volna ha" játszmát játszani magunkkal, de halál felesleges. Mi lett volna ha letojom a bojlercsöpögést, hisz eddig is csöpögött, és mit tudom én, megráz valakit az áram? Nem lett, nem gondolok rá.
Rendbe tettem a ház villanyóra gondját, itt a bojler. Most nincs, vízmelegítés van, és szerencse ebben a helyzetben a rossz idő, mert nem gáz este befűteni.
Talán vén vagyok, mamásodom, mert tegnap pl. a saját szobámban is begyújtottam, annyira fáztam. Holott ez egy vastagfalú, aránylag jó hőtartású ház.
Mindegy, most bojler, aztán nem tudom.
Mint ahogy azt sem tudom, mit kéne átírnom az alapprogramozásomban, hogy ez a helyzet nagyobb lottónyeremény nélkül is helyreálljon. Merthogy nem is lottózom. De anyám szerint ez egyszerűen így van. Ha nincs nagyobb szintlépés, akkor ez a küzdelem állandó.
Oké, ismerem a mérleg-elvet, hogy az élet kiegyenlíti a dolgokat, a mérlegnek középen kell állni, egyik felében a jó dolgok, másikban a kevésbé jók vannak.
Ismerem, de attól még unhatom, nem?
Mindig is voltak dolgok, amik másnak komolyak, én pedig tojok rájuk. Más, másoknak kevésbé fontos részek pedig számomra agyalósabbak. Mint ez a blog is. Van aki még hülyének is néz a sok agyalás miatt, mert felesleges, másnak pedig bejön. Én is így vagyok talán, valahol majd valakinek bejön a sok hülyeségem, kevésbé hülyeségem. Az a baj a dolgokkal, hogy már megváltoztam. Még mindig megvannak a tojok rájuk dolgok, de a fontossági sorrend más lett, egy-két része az életnek elment a kevésbé fontos kategória irányába, más előbbre lépett.
Azt hiszem az eddig leírt x sorral semmi újat nem mondtam.

Amin változtatni akarok épp fentebb van leírva.
"Az a baj a dolgokkal" így kezdtem a mondatot. Ehelyett "az a jó a dolgokkal" látásmódra váltok. Igaz, hogy túlmagyarázzam, nekem nincs negatív látásmódom, de még mindig túl sok ilyen mondatot repítek ki magamból.
És ez olyan mint a torna, a fogyókúra: nem holnap kell elkezdeni, hanem MOST.
Járhat az agyam azon, hogy az élet basszus rövid, már lazán eltelt a fele, mi lesz ha megint olyan helyzetbe kerülök, hogy csak mennek az évek értelmetlenül? Tényleg értelmetlen volt? Nem. Csak egy része volt az, mégis olyan mint a befejezett jelenidő: a hatása még most is tart. Arra a hatásra gondolok, hogy félek a jövőbeli elvesztegetett évektől, holott csak én tudok tenni azért, hogy ne következzen be. Mégpedig úgy, hogy minden nap valami értelmes dolgot csinálok. Hogy visszanézve se legyen értelmetlen.
Amire gondolok nincs összefüggésbe a gyerekeimmel. Legalábbis nem szorosan. Arra gondolok, hogy ők egyszer önálló életet fognak élni, és nekem nem akkor kell majd elkezdenem agyalni, mit kezdjek magammal.
És már megint hülye vagyok, hisz ha a gyerekekre bontom vissza a dolgot, akkor nézzük csak: Lívia 10 év múlva 14 éves lesz, szóval még mindig foglalkozást igényel, én meg már 50 leszek. Így az egész probléma meg is szűnhet, hisz nem egy megoldható dolog, abba is hagytam a rágódást.
De van min változtatni. Vagy csak elfogadni hogy ilyen vagyok. Ma.

6 megjegyzés :

  1. Szia Heni,
    Ne higgy a mérleg elvnek. Az csak a józanok magyarázata saját életükre. :)
    Az anyagi részhez: vannak akik jól csinálják, tanulj tőlük! :) Van egy rakás netes oldal (hogyan gondolkodnak a gazdagok-ról), lehet válogatni, mi segít abban, hogy másképp gondolkodj az anyagiakkal kapcsolatban is.
    Tanulj, szabadulj meg a hiedelmeidtől minden téren! :)
    (Nem a vonzásról meg ilyesmiről beszélek, nekem az túl lilaság, de éppúgy mint a szerencsénél, a pénzzel kapcsolatban is működik, hogy ha pozitívan nézed a dolgokat akkor egyre több jó dolog is lesz az életedben. :) )
    Persze: munka - sok - magaddal, illetve a gondolataid tudatosításával, de neked ez jól megy, különben nem elemeznéd magad,meg a történéseket szanaszét... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Próbálom átírni a mérleg-elv hitem, mint a többi rossz beidegződést és programot is :)

      Törlés
  2. Szia,
    valami mindig van, mindig jön, ez tény..csak kell hogy legyen közte nyugalom, felüdülés...
    Különben nehezen viseli az ember.Legalábbis én..
    Hűvös van..Én is befűtök esténként, sőt tegnap napközben is..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, ami még talán fontos, hogy mit tekintünk fő vonalnak. Azt, mikor jön valami galiba, vagy a felüdülést? Én általában igyekszem az utóbbit :)

      Törlés
  3. Szia!
    Az elmúlt évek attól még mindenféle zsufit hurcolnak a hátukon, hogy most nem jut eszedbe semmi róla. Ezt magam is megéltem sokszor, mármint hogy semmi sem történt hosszú éveken keresztül, pedig a mindennapjaim akkor is elhoztak a mába, és csak akkor bukkan elő egy-egy korszak a 'semmi'ből, amikor hasonlít a folyó, melybe lépek. Vag, mert ma is Dunának hívják, vagy mert pont annyira piszkos, esetleg, mert a bojlerből csepeg elő.
    Az a blog előnye - mint régeben a papírnaplónak - ,hogy most is részem a tegnap az olvasás idejére.
    Az a sok semmi jó sok papírt és bitet megtölt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Tökéletesen igazad van. Számítanak azok az évek is. Azt nem tudom, az egész életem egyben értelmes összesség-e. De ilyenkor eszembe jut az, aki tele dühvel-gyűlölettel semmi jót nem ad ki magából, mégis a gyereke vagy unokája írja meg a jövő regényét, fedez fel valami korszakalkotót. Így látom azt, hogy nincs értelmetlen létezés. Sehol a bolygón.

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...