2014. április 20., vasárnap

Semerre

Olyan, mintha semerre nem mennék.
Pedig megyek.
Mégis toporgást érzek, mert nagy dolgok nem történnek.

Az a helyzet, hogy bármi zajlik, az élet nem áll meg, a fennakadást tudomásul vesszük, és ennyi. Folytatódik minden, akkor is ha változtatni kell 1-2 apróságon. Látom hogy a sufni tetejét meg kell oldanom, mert beázik, de MOST nem tudom. Ma hétvége van, hóvége van, rég ilyen már, nem újdonság, csak most már problémás, mert kéne a helyiség eddig nem használt része. Amit a beázás miatt nem használtunk, lévén oda esik az eső.
Látom ezt, mármint amit írtam, hogy meg kell csinálnom, zavar hogy én magam nem tudom megoldani, zavar hogy várnom kell, más oldalról meg siettetve érzem magam, szóval nem egyszerű.

Mint ahogy az élet sem, mert minden jó mellett vannak ugye a rosszabb dolgok.
Mondhatnám így is.
Én viszont úgy akarom mondani, és úgy látom, hogy minden rossz és negatív mellett az élet sokkal inkább jó és élhető, mint nem.

Azt is érzem, azaz úgy érzem mindent elmondtam már.
Itt a blogban.
Írtam már mindenféle módon, hangnemben, stílusban, és mindenféle dologról, a dolgokat mindenféle megvilágításban és nézőpontból.
Amit tudtam, megírtam.
Úgy érzem toporgok és egy helyben állok.
Adok magamnak pár napot és eldöntöm írok-e tovább ide.
Illetve máshová is ugyanígy és ugyanezt tudnám írni, mivel még mindig ez vagyok. Mivel toporgok, nem történik semmi plusz, nem tudok új dolgokról írni.
Vagy még mindig érdekes, hogy szeretem az erdőt? Hogy bemegyek és percekig állok, beszívva az illatokat, hangokat és látványt? Értitek hogy két erdő nem lehet ugyanolyan? Hogy nekem ez az egy ilyen? Akkor ez szerelemféle, nem?
Lehet hogy ez nem is jó. Most jut eszembe. A szerelem érzése nagyjából állandó az életemben 30 éve. Csak a tárgya változott.
A szerelem sokféle lehet.
Olyan amit a partner iránt érzek, a normál, átlag szerelem, a mindenen átívelő, megsemmisítő érzelmi kavalkád.
Van az, mikor nem személy, hanem pl. kutya akit nagyon, az átlagnál jobban szeretünk.
Nekem volt ilyen. Természetesen nem úgy mint egy embert, de jobban szerettem mint egy kutyát. Akkor azt mondtam, ő a gyerekem.
Nem tudom ennél jobban megmagyarázni az érzelmek milyenségét. Mármint ahogy én látom.
Van az átlag szimpátia az átlag szimpatikus ember felé. Egyfajta szeretet, mert nem semleges, hanem kedvelem. Ez lehet egyoldalú is, lehet hogy akit kedvelek, az nem viszonozza. Van ilyen. Attól még kedvelhetem. A barátot kicsit jobban kedvelem, és a barátság mindenképp kölcsönös érzelem. Ha nem az, akkor csak az egyik használja a másikat. A családi érzelmek mások. Azok még talán többfélék mint a szerelem.
De a gyerekem sem úgy szeretem mint egy barátom. Azt hiszem ha egy barátban csalódok, az a csalódás valahol mindig ott lesz. Ha a gyerekem okoz ilyesmit, azt hamarabb elfeledem, mert az egész viszony és hozzáállás más.
De én valahogy biztos másképp látom, a naivságom miatt. Én hamar megbocsátok, akkor is ha megbántanak, akkor is ha csalódok. Mert hiszem, hogy az emberek alapból jók. Ezért zavar a negatív hozzáállás az élethez, a világhoz, ezért akarok segíteni mindenkinek, pedig nem lehet.
Annyira nehéz ezt tudomásul venni, hogy nem akar mindenki másképp élni mint amit a világ nyújt (a rossz vagy másképp jó dolgok kiküszöbölésére gondolok), de azért el lehet fogadni.
Viszont elfogadni valamit nem jelenti azt, hogy totál túltettem magam rajta és nem akarok ennek ellenére mást látni magam körül mint zombikat.
Elfogadhatom hogy az átlag ember szeret zombi lenni, mert másképp megbolondulna. Másképp fájna neki a létezés, ha látná mi minden zajlik körülötte. Nem. El kell fedni cukorral, habbal, tévével,  hamis, kreált  dolgokkal.

Visszatérve az érzelmekre, azt hiszem a gyerekünk iránt érzett szeretet és a szerelem nagyon közel állnak egymáshoz. Persze ez is másfajta érzelem, de mégis hasonló.
Lehet ilyen az erdő iránt?
Lehet.
Volt egy kocsim is 10 éve, amivel kapcsolatban hasonlóan éreztem.
Még mindig hiányzik, nem miattam lett vége, ha hasonlót látok, megdobban a szívem.
Meg lehet magyarázni?
Nem tudom, de zavar hogyha nem tudok valamit megmagyarázni vagy megérteni, pedig valószínűleg egyszerű.

Megkérdezte valaki, egy másik nő, egy jó kinézetű, szimpatikus és kedves nő, hogy ha velem ilyen jól el lehet beszélgetni és értelmes vagyok meg normál kinézetű, akkor miért nem állnak sorba a pasik, miért nem találok valakit? Ez egy hónapja volt. Mondtam neki, hogy igazából nem keresek, így ebben a formában nem is találok. Azt is mondják, hogy ha egy nő okos, akkor pont annyival nehezebb neki a társtalálás. Elhiggyem hogy butának kell látszani? Csak a kérdések halmaza nő bennem ám! Tényleg másnak kell látszani? Tényleg csak másnak sminkelve és hasszorító-bugyizva lehet kimenni az emberek közé? Nem akarom ezt hinni, hogy ez így van. Mert ha igen, akkor nekem lőttek, mert én ugyan nem fogok szerepekbe bújni. Akkor egyedül élem le az életem, de legalább nem csalom meg magam.
Szerepeket a gyerekekkel játszom csak.
Vagyok nő, anya, akinek lehet panaszkodni, aki meghallgat és igyekszik segíteni. Vagyok emellett az is, akivel lehet "verekedni", játékosan szétszedem őket, mert a fiúknak ilyen játék is kell. Küzdünk, harcolunk, és érzelmezünk is.
Még mindig nem tudok egy csomó mindent, de ezeket már mind leírtam.
Ismétlem magam.
Semerre nem megyek?

4 megjegyzés :

  1. Tapasztalatom szerint a toporgás nem rossz :). Az erdőben sem mész folyamatosan - megállsz és beszívod az erdő illatát. Vagy megállsz és körbenézel, hogy merre menj tovább. Az életben is kellenek ilyen megállások - vagy pihenés, vagy rácsodálkozás vagy útkeresés miatti átgondolás...aztán amikor már látod, merre tovább, akkor továbbmész. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz. Ha nincs főznivaló, keresek más munkát. Nem tudok sokáig egy helyben ülni ha tettvágy éget :)

      Törlés
  2. néha magunkban kell egy kicsit haladnunk, hogy kint is tudjuk, merre tovább....

    VálaszTörlés
  3. Ilyen időszaknak is kell lenni, néha meg kell pihenni..:) Aztán majd újra jön valami vagy valaki ami/aki meglök, és újra visz a lendület...
    Most én is pihenőfázisban vagyok, ill haladok, de nem rohamtempóban, csak-lassan, lassan, de nem bánom..Jó néha megpihenni..

    VálaszTörlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...