2014. május 18., vasárnap

20 liter

Mikor nincs, hiányzik.
Már nem hiányzik, már van, beépült, ez is megvan.
A kört lefutottuk, bezárult, kerek lett.
Melegít a bojler, kiderült még nagyobb mint amekkorának vettem, kerek 20 literrel.
Azt hiszem akkor fogom legközelebb így érezni magam, mikor mondjuk sikerül csempézni, kövezni a fürdőben, vagy hasonló léptékű dolgot véghezvinni.
Gyűjtöm az infókat, minden erre járó "idegentől", miként lesz a leggazdaságosabb és legjobb a nyári konyhát megcsinálni. Egyik errejáró ehhez ért, a másik ahhoz. Vakolás, ajtójavítás, sötét színre festett falak. Szóval ez már fejben összeállt, 1-2 hét és meg is valósul.

Azt hiszem a világ attól szép, hogy nem vagyunk egyformák, bármekkora közhely legyen is ez.
Mégis vannak benne hasonló kinézetű egyedek, amivel kapcsolatban az a véleményem, hogy van x féle arctípusú ember, ezért van az, hogy ez hasonlít arra, az meg erre, holott nincsenek rokonságban, még távolról sem.
Ez a hasonlóság néha egészen meglepő tud lenni.
Pl. a faluban van egy Linda Hamilton is (Sarah Connor, Terminator), ismerem Putyin elnök mását is, és sokszor találkozom efféle jelenséggel, amit én arcozásnak hívok.
Érdekes és meglepő, mikor egy magyar ember hasonlít ilyen szinten (nagyon) Whoopi Goldbergre, aki fekete, az illető magyar ember pedig totál fehér. Azt gondolom, a rasszok sajátosságain kívül tök egyformák.
Jó lenne erről többet tudni, nem csak azt, amit magamtól felfedeztem.
Majd egyszer.

De nem erről akartam írni.
Igazából mostanában nincsenek kész témáim, csak úgy lézengek az agyamban, blogomban.
De most jó ez így.
Nem történik semmi extra nagy, semmi különös, mégis jó úgy ahogy van.
Egy hiányzik, nem lehet kimenni az erdőbe.
Vagy szakad az eső, vagy térdig sáros, nedves minden, vagy épp nem érek rá. Mindegy, nem nyavalygok azon ami nincs, most elég ami van. Az, hogy eső előtt épp ráérek kimenni a ház elé, az erdőszélre, szedni egy kis útifüvet, nézni a két futkosó gyerekem. Szabolcsot aki bodzavirágot szed, főzzek teát, és Líviát, aki megy a bátyja után, de ő pünkösdi rózsát szed. Az oviba viszi a szerzeményét. Ha az megéri a hétfő reggelt. Mostanra már kicsit viseltes, hurcolja, szagoltatja, "vigyáz" rá.

Megfigyeltem, a macskák szövegelnek nekünk. Az épp beengedett példány mindig más hanghordozással nyávogja el a mondandóját.
Néha csak odaköszön, megköszöni hogy bejöhetett, de mikor esik és vizes, vagy hosszabban kénytelen várni, akkor jó hosszan elnyújtja a köszöntést, benne van, hogy mit csináltam ennyi ideig???
Van amelyik nem foglalkozik a többiekkel ha kajáról van szó, de van egy, aki addig nem is eszik, míg nincsenek ott a tesók. Addig nyávog, míg odajönnek.

Hagyjuk, nem is értem mit macskázok itt.
Mikor itt van Lívi, aki egyszer csak megjelenik, és azt mondja:
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
És repked, csacsog, mosolyog.
Mert ilyen.
Ha épp nem kell hisztizni valamiért.





2 megjegyzés :

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...