2014. május 2., péntek

Érdekes

Aki szép, az lehet unalmas.
Aki kevésbé szép, legyen érdekes.
Van aki érdekes is, és szebb a kevésbé szépnél.
Megfelelő megvilágításban.


Azt hiszem az unalmasság eléggé hangulatfüggő dolog.
Én úgy gondolom, nem vagyok alapvetően unalmas. Vannak viszont olyan pillanataim, napjaim, mikor igen. Mikor két értelmes mondatot nem mondok, csak amit muszáj. Mindenki szokott befordulva lenni, kell olyan is. Az meglátszik a külsőn is, mikor maga alatt van az ember. No de a befordulás nem azonos a magam alatt levéssel, ugye?

Akkor ezt tisztáztuk.
Szóval szerintem aki nagyon szép, de unalmas, azt hamar meg is unják. Aki szebb és érdekes is, az sokaknak ijesztő kombináció. Gyanús hogy némelyek azért nem szeretik, nem kultiválják az okos nőket (maradjunk ennél a vonalnál), mert szeretnek ők fölényben lenni.
Az igazi okos nő, bizonyos vélemények szerint, ezt a képességét ügyesen rejtve tartja. Naivan és a háttérben okosan irányítva a dolgokat és a férfit éli életét.
Megint oda jutunk, ahová mostanában többször: nem szeretnék alakoskodva élni. Akkor inkább... tudjátok.

Azt hiszem aki játszik egy szerepet, az a zsigereiben színész, nem csak úgy kitalálja: mostantól nem látszom okosnak.
Engem mindig zavart az, mikor megismerve valakit, levált az álarca, és láttam hogy valójában más, mint amit mutatott. Ez nem feltétlen partner, hanem akármilyen ismerős. Kolléga, barát, szimpla ismerős, ilyesmi.
Zavart, mert átverve éreztem magam. Ahelyett, hogy örültem volna hogy velem kedves és normális, zavart (ez olyan ember esetében áll, akit jó ideje ismerek, mert idő kell egy ember megismeréséhez).
Holott tudom, mindenki mindenkivel más. Csak kicsit, de más.Én is.
Igen, ilyenek vagyunk. Már aki ilyen. Néha csak kicsit, szinte észrevehetetlenül, néha szembetűnően, de mások vagyunk, ha más áll velünk szemben.
Lehet hogy az a színész, aki mindenkivel ugyanolyan.

Nálam az a baj(?), hogy időnként előjön a filozófus. Nos, én olyan társra vágyom-mert minden szünet ellenére foglalkoztat a gondolat, csak nem olyan gyakran-, aki a filozófusnál sem forgatja unottan a szemeit vagy menekül messzire, mert nem csak a félőrültet vagy a normálisat szereti. De azt hiszem a filozófus okoskából vissza kell vennem kicsit.
Tán nem kell mindenben a mély értelmet keresni, mert nem mindenben van.
Két baleset történt velem az utóbbi két hétben.
Egyszer a tükörsima betonon csúsztam el, amit előzőleg fellocsoltam véletlen, majd rátrappoltam gumipapucsban-> hanyatt estem. Semmiség, pár pillanatig számoltam a csillagokat, majd az érdeklődve néző kutyának mondtam: ez egy ilyen nap Buksi, és röhögtem. Szerintem ő is.
Majd most, két napja a faluban, hogy teljesebb legyen a poén, sok ember előtt léptem fel. A könyvtár hepehupás bejárati betonútján botlottam meg, próbáltam korrigálni hogy ne essek el, így estem sokkal nagyobbat, mintha nem korrigáltam volna. A fejemmel végigszántottam a betont, megszámolta a hepehupákat az arcom, és ráestem a kezemre. Pont sokan dolgoztak arrafelé, jöttek segíteni, kaptam zsepit is, mert folyt a vérem, de nem sokáig. Kicsit elállt, elintéztem a könyvtárat, és addigra megint csak nevettem az egészen. Most nagyon jól nézek ki...
De mit nekem pár arcseb, mikor ott vannak a fogaim, az orrom, a szemüvegem, amiknek semmi baja, pedig közel voltak. A karom fáj, de ennyi.
Ami miatt ez szóba jött, az esések lelki oka, ami miatt esik-kel az ember.
Nézzük, hosszas kutatás után mit találtam:

Csonttörések, csontkinövések és a csontokat érintő sérülések akkor következnek be, ha roppant állhatatosságunkról akarunk tanúbizonyságot adni, és közben lelki törések érnek bennünket. Ilyenkor tudat alatt már elegünk van a helyzetből, belefáradtunk, ám a hajszoltság tovább folytatódik. El kell gondolkodnunk azon, hogy talán valami mással kellene foglalkoznunk, és teljes gőzzel az ellenkezőjét csinálnunk annak, amit addig tettünk - hiszen a két véglet megélése után lendülünk be automatikusan a középpontba.

Balesetek (általában)"kicsúszott a lába alól a talaj", "elvesztette az egyensúlyát", "kizökkent a kerékvágásból", nincs összhangban önmagával.



Én mostanában, pár hete eldöntöttem, hogy ellenkezőleg csinálok bizonyos dolgokat mint eddig. Hisz amit eddig tettem, nem vitt semerre. Még egy pár mondat az uncsi pasi témáról: nem keresek, én találni akarok nem örökké kereső lenni, de előtte jól akarom érezni magam a bőrömben. Nem akarom azt, hogy bejön a képbe valaki én pedig aggodalmasan állok a tükör előtt, hogy ezt nem. Ezt nem tárom senki elé, mert gáz. Szerintem. Most vegyem pozitívnak a pár nappal ezelőtti ajánlatot? Ugyan, az nem rólam szólt, csak arra jártam mikor kellett (volna) valaki.

De ezt a változást nem más miatt akarom csinálni, véghez vinni, hanem magam miatt. Ez az első. Így a fejemből kiűztem azt, hogy társtalálás, és a cél most valami önmegvalósításféle, jelentsen bármit. Abba kell hagynom az evést mint szeretetpótlékot (ami már sikerült), többet kell mozognom sportjelleggel, energiát kell nyernem valahonnan, mert jelenleg hamar elfáradok, hisz túlsúlyom van és sokat eszek feleslegesen. Ezzel van a testem elfoglalva. Ezt, amit itt leírtam az utóbbi két hétben elindítottam. Elkezdtem egy fokhagyma kivonat kúrát, mert az segít az energiafelszabadításban, egy-két napig kínnal de már nem is gondolva rá kevesebbet eszem, jelentősen kevesebbet. A mozgás még mindig kevés, mert mindig van valami dolgom, ami miatt lebeszélem magam.
Ezeket azért írtam le, mert látható: jó döntéseket hoztam, és be is tartom, megvalósítom őket. Késleltetett, figyelmeztető baleset? Lehet. Vagy szimplán nincs oka, nincs összefüggés a két baleset közt, nincs összefüggés a döntés és a balesetek közt. Ez is lehet.
Szóval a filozófus ezen agyal, a laza pont letojja az egészet, a bolond röhög rajta.

Alap esetben szép (kevésbé csúnya) és érdekes vagyok.
Most olyan, mint aki szögesdróttal szerelmeskedett.
De érdekes.

Úgy döntöttem a balesetekkel kapcsolatban, hogy várakozó álláspontra helyezkedem. Csinálom amit eldöntöttem, elkezdek végre futni is rendszeresen, nem csak a boltba menet pár métert, és majd meglátom. Ha megint történik valami, akkor elmegyek valakihez akivel kibogozzuk a szálakat. Ha nem, akkor pár hétig szebb voltam bárkinél, és majd elmúlnak a sebek.


5 megjegyzés :

  1. Hadd nyugtasalak mekk! A múlt másfél héten pirosra ütöttem a bal könyökömet. Nem egyszer, hanem mindenhol. Kínomban röhögtem magamon, aztán most enyhülni látszik (érzik) a fájdalom. A konyhaajtó ablakszemét is kicseréltem már. Azzal kezdődött a könyökverés. Pókhálósra tört, ragasztóval tegnapig bennmaradt.
    A téli klók engem is bosszantanak, de ha jön a jóidő, a filozófeumot szögre akasztom, és jöhet a gimnasztyorka.
    Az idilli gyermekvisítás is kellemesen keveredik a sírásba forduló anyuka toporzékolásánán, s a szomszéd néni süket (értsd nem hall, és szájról sem olvas) beszélgetésén az udvarról.
    Egyszerűen valódi tavasz van, Zápor és égető nap váltakozik.
    Ez jó!

    VálaszTörlés
  2. Te Heni, en nagyon szeretnem hogy talalj egy rendes embert, de ahogy elnezem itt ahogy eszed magad a rendes emberekert, magamban kuncogtam, hogy en keresek egy akarmilyen embert, akivel neha egy kave mellett csak el lehet beszelgetni, s nem talalok. Most vagy tul igenyesek vagyunk, vagy nincsenek ilyen emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De biztos vannak mindenfélék, de komolyan keresel ilyet? És ennyi? Egy kávé, fél óra beszélgetés és menjen haza? Néha te mész hozzá? Presszóba mennétek? Kávéhaver vagy amúgy is haver? Akkor a barátaid nem kávéznak? Vagy nem lehet beszélgetni velük?
      Vagy csak írtál valamit?
      :):)

      Törlés
    2. Püff, én meg leszoktam a kávéról. :-) De mitől rendes egy ember? Nem attól, hogy a tulajdonság megál-lapítójának az ízlését kielégíti?
      Az meg vagy van, vagy nincs. Ha van, akkor meg fogja lelni. Ez annyira biztos, mint a lottó ötös. Biztos létezik, de kinek, és mikor?....

      Törlés

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...